Beliczey István
Bajczai Beliczey István (Békéscsaba, 1827. március 14. – Békéscsaba, 1902. január 11.) megyei főpénztárnok, országgyűlési képviselő, Békés vármegye főispánja.
| Beliczey István | |
 | |
| Igazmondó 1871. 103. l. | |
| Született | 1827. március 14. Békéscsaba  |
| Elhunyt | 1902. január 11. (74 évesen) Békéscsaba |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | hat gyermek: Beliczey Géza |
| Foglalkozása | megyei főpénztárnok, országgyűlési képviselő, főispán |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Beliczey István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Család származása szerkesztés
A Beliczey család a nemesi címeres oklevelet – armális - III. Ferdinándtól kapta 1642-ben.[1] A nemesítés érvénybe lépését 1660-ban Pozsony vármegye hirdette ki. György leszármazottai az 1740-es években Békés vármegyébe telepedtek át.
Élete szerkesztés
István édesapja Beliczey József táblabíró,[2] majd megyei főpénztárnok volt. Birtokai főleg Gerendás-on voltak. Édesanyja Lechner Franciska volt.
Beliczey István két évet Nagyváradon katonai intézményben töltött. Magántanulmányai után 1841-től a Bécsi Politechnikumban[3] tanult közel négy évet. 1847-ben pedig Olaszországban folytatta tanulmányait.
1848-as forradalom hatására visszatért, csatlakozott a márciusi ifjak mozgalmához. A németgyulai[4] nemzetőrség hadnagya lett majd egy önkéntes csapat századosa. 1860 decemberében Békés vármegye főpénztárnokává választották.[5] A közélettől való rövid visszavonulása után 1865-ben újra bekapcsolódott a politikai életbe. Ebben az évben tartották az országgyűlési képviselőválasztást és nagy fölénnyel a Gyula város országgyűlési képviselőjének választották meg.[6] A parlament akkori ülésszaka 3 éves időtartamot ölelt át, így annak lejárta után Gyula város tanácsának levelet írt, hogy a képviselőséget feladja, és birtokainak igazgatására visszavonult.
A kiegyezés után Gyulán is megalakultak a politikai pártok és az országgyűlési képviselőválasztáson mérték össze erejüket. Két nagy párt versengett egymással, az egyik a Deák-párt, amely jobbpártnak tartották, a másik Egyesült Közjogi Ellenzék pártja, ez pedig balpárt néven vált ismertté. Ennek a pártnak volt a jelöltje Beliczey. Az uralkodó 1869 áprilisában újabb országgyűlést hívott össze és a márciusban megtartott képviselőválasztáson az emberek újra neki és pártjának szavaztak többséget.[7] Ennek az lett a következménye, hogy gróf Wenckheim Frigyes nem költözött be a gyulai kastélyba (Gyulai Wenckheim-Almássy-kastély), hanem Kígyósra költözött és ott épített magának kastélyt.[8]
Másodszori képviselőség után újra visszavonult a politikai és közéleti szerepvállalástól, és birtokainak igazgatásával foglalkozott. Eredményes gazdálkodást folytatott különösen a dohánytermesztés és nemesítés terén országos hírnévre is szert tett.[9]
Tomcsányi József főispán halála után az uralkodó 1876-ban őt nevezte ki Békés vármegye főispánjává. Fontos szerepet játszott a megye infrastruktúrájának a fejlesztésében. Elindult a megyei utak kövezése. Erőteljesen támogatta a helyi rendeltetésű kisvasútépítések tervét. Ennek eredményeképpen létesült a szarvasi és békési kisvasút. Felismerte a vízszabályozás fontosságát is. Hősies helytállást tanúsított az 1879-1881., és az 1888. évi árvizek idején.
A helyi gazdasági életben is eredményesen tevékenykedett.[10]
Saját kérelmére 1889-ben mentette fel az uralkodó. Elköszönt a politikától is, gerendási birtokán gazdálkodott.
Felesége Konopy Antónia volt. Házasságukból három fiú és három leány született. Beliczey Géza fiát 1913-ban Békéscsaba országgyűlési képviselőjének választották.
Végrendeletében jelentős összeget hagyományozott szülővárosára és Gyula városára is.
Kitüntetései szerkesztés
- Lipót rend lovagkeresztje (1881)
- Szent István rend kiskeresztje (1897)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A királyi adományban Beliczey György szakolcai városi tanácsos és anyai nagybátyja, Zorkó János részesült.
- ↑ A nemesi vármegyében a fellebbviteli bíró volt, hívták táblai ülnöknek is.
- ↑ Széchenyi István és a magyarországi polgári fejlődés más úttörőinek felhívására sok magyar fiatal a bécsi Politechnikumba iratkozott be. A bécsi évek jelentették a fiatalok számára az európai polgári demokratikus eszmék megismerését.
- ↑ Gyula város 1857-ig Magyargyula és Németgyula mezővárosokból állt.
- ↑ Ezzel édesapja hivatali örökébe lépett.
- ↑ Az 1865-ös választásokon három jelölt mérkőzött meg egymással, s a későbbiekben az ellenzék táborához tartozó Beliczey István került ki győztesen 380 szavazattal, Nagy Károly (ügyvéd) 217 és Huszka Mihály (ügyvéd) 142 szavazatával szemben.
- ↑ A megyei közjogi ellenzék jelöltjeként Beliczey István fölényes győzelmet aratott, ő 1508 szavazatot szerzett, míg ellenfele a helyi gazdag földesúri családhoz tartozó gróf Wenckheim Frigyes mindössze 481 szavazatot kapott.
- ↑ A gyulai várkastély éveken át üresen állott.
- ↑ Gorove István földművelési miniszter Beliczey Istvánt 1868-ban a külföldi dohánytermesztési gyakorlat tanulmányozására tapasztalatszerzésre küldte. A külföldi kiküldetésen Molnár György debreceni képviselővel vett részt. Jártak Németországban, Franciaországban, Olaszországban, de az angol, belga, holland, svájci gyakorlatot is szemügyre vették.
- ↑ 1873-tól 1897-ig a Békésmegyei Gazdasági Egylet elnöki tisztét viselte.
Források szerkesztés
- Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950: Főispánok és alispánok. Közlemények Békés megye és környéke történetéből ; 8. Gyula: (kiadó nélkül). 2002.
- Bódán Zsolt: Pártok és választások Gyulán 1887-88-ban. In Réfi Attila-Sziklai István (Szerk.): Politikai pártok a 19-20. században. Budapest: (kiadó nélkül). 2008. 43–58. o. arch Hozzáférés: 2013. február 3.
- Dr Scherer Ferenc: Gyula város története II. kötet. Gyula M. város kiadása. Gyula: (kiadó nélkül). 1938.
| Elődje: Tomcsányi József |
|
Utódja: Terényi Lajos |
.svg){kind=small}