Belvárosi Szent Anna-plébániatemplom
A Belvárosi Szent Anna-templom, más néven szervita templom Budapesten található a Belvárosban, a Szervita téren. A második világháború végéig a szervita rend kezelésében működött, ma a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániához tartozik. A templom az 1997. évi LIV. törvény alapján 15394 törzsszám alatt I. kategóriába sorolt műemlék.
| Belvárosi Szent Anna-templom | |
 | |
| Vallás | Keresztény |
| Felekezet | Római katolikus |
| Egyházmegye | Esztergom-budapesti |
| Egyházközség | Budapest Pesti-Belső Espereskerület |
| Védőszent | Szent Anna |
| Pap(ok) | Osztie Zoltán (plébános) Gudenus Philipp (templomigazgató) |
| Diakónus | Csorba Gábor |
| Építési adatok | |
| Építése | 1725–1732 |
| Stílus | barokk építészet |
| Tervezője | Hölbling János, Pauer János György |
| Elérhetőség | |
| Település | Budapest |
| Hely | 1052 Budapest, Szervita tér 6. |
| Elhelyezkedése | |
 Belvárosi Szent Anna-templom
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 43″, k. h. 19° 03′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 43″, k. h. 19° 03′ 12″ | |
 | |
| A Belvárosi Szent Anna-templom weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belvárosi Szent Anna-templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A mai Szervita tér déli oldalán a főváros töröktől való felszabadítása után, 1689-ben telepedett meg a szervita rend, amely a négy pesti mecset legnagyobbikát, a Büjük-dzsámit kezdte használni. A rend 1717-ben kezdte új templomának, 1725-ben kolostorának építését. 1726-ban megvették Liegler Péter kovácsmestertől a 11-es számú házhelyet. Az adásvételt a város azzal a kitétellel hagyta jóvá, hogy a telek örök időkre a rend tulajdonában marad, de azon nem építkezhetnek, csak vallásos emlékművet emelhetnek. Így is történt: 1729-ben felállították a barokk Mária-oszlopot a templom homlokzata előtt.
Az építkezéseket az eredeti tervező, Hölbling János halálát követően az építésvezető Pauer János György fejezte be 1732-re; a templomhoz csatlakozó kétszintes, zárt udvart körülvevő kolostorépület csak 1772-re készült el. A templom eredetileg egyszerű, pilaszterekkel tagolt, kétszintes barokk homlokzatot és egyszintes, hagymasisakos tornyot kapott; a kolostor egyszerű, kissé hátrébb húzott homlokzatát csak a szobordíszes, közvetlenül a templom mellett nyíló kapu tette változatosabbá.
A templom és a kolostor 1849 májusában, Pest Heinrich Hentzi általi ágyúzásában súlyos sérüléseket szenvedett. A kolostort teljesen újjáépítették 1871–74 között Diescher József vezetésével, aki egy vonalba hozta homlokzatát a temploméval, és a két épületnek közös homlokzatot komponált. A kolostoré egy háromtengelyes összekötő szakasz közbeiktatásával megismételte a templomét, ugyanolyan párkányos lezárással.
A második világháborút követően a kolostort először a földszintig, majd teljesen elbontották. Felmerült a homlokzat barokk állapotának helyreállítása, de ez végül nem történt meg, csak az oldalhomlokzatokon, kibontva a lant alakú, különleges ablakokat. A templom homlokzatát 1970–77 között helyreállították, elbontva a Városháza utcai oldalhoz csatlakozó, kétszintes, a háborúban megsérült üzletsort. 1976-ra az egykori kolostor helyére, a templomot L alakban körülölelve felépült a Belvárosi Távbeszélő Központ oda nem illő, modern épülete, Jeney Lajos és Bán Ferenc (BVTV) tervei alapján.
Az épület leírása szerkesztés
Egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomépület. Kőlábazatos, vakolatdíszes főhomlokzata neoreneszánsz, négyzetes alaprajzú középtoronnyal, a Szervita tér déli oldalának utcafalába illeszkedik. Oldalhomlokzata barokk jegyeket mutat, lant formájú ablakokkal; a szentélyt az újabb kori beépítés részben eltakarja. Annak nyugati oldalán egyemeletes, egykorú toldaléképület (sekrestye) áll. A templom főhomlokzata erőteljesen, plasztikusan tagolt, háromrizalitos és négyszintes, a torony kétszintes. A homlokzat alsó két szintje vakolatsávokkal tagolt, amit a két szint között és az első emelet felett övpárkány határol. A felső két szintet áttört, balusztrádos attikával koronázott főpárkány zárja le, a középrészben szegmensíves timpanonnal kiemelt főpárkánnyal.
A háromtengelyes földszint két szélső mezejében vaktükör, középen oszlopokkal határolt, félköríves záródású kapu van, felette háromszögletű timpanonnal. A vaktükrökben a 7-es Vilmos Huszárok emlékműve látható (baloldalt fekete márvány emléktábla 627 névvel, jobboldalt bronz dombormű), Istók János 1930-ban átadott alkotása. Az első emeleten az oldalsó tengelyekben félköríves szoborfülkék egy-egy szent szobrával, középen fekvő téglalap alakú dombormű (Halász László munkái, 1873). A felső két szintet a lábazatként kiemelt vakolatsávok folytatásában 2-2-2 pilaszter tagolja. A két oldalsó axisban alul füles keretezésű, mélyített, domborműves vaktükrök, felül kör alakú medallionok láthatóak. Középen a harmadik szinten félköríves, nagyméretű kórusablak, a negyedik szinten körablak (itt eredetileg óra volt). A torony két szintje között markáns, tagolt övpárkány, az alsó szinten pilaszterek között, a felső szinten féloszlopok között egy-egy félköríves ablak található. A homlokzatot lezáró főpárkányon, a torony sarkainál egy-egy szent szobra áll. A tornyot erősen tagolt, rézfedésű toronysisak koronázza. A templom homlokzati rekonstrukciója 2014-re készült el.
Egy holland sztárépítész tervei szerint várhatóan 2018-ra lakóházzá és szállodává épül át a Szervita téren álló telefonközpont (az egykori kolostorépület).
Harangjai szerkesztés
A 61 méter magas toronyban két harang lakik. A nagyharang 230 kg-os, c2 alaphangú, 77 cm alsó átmérőjű. Nuspichker János öntötte Budán, 1694-ben. A kisharang 55 kg-os, asz2 alaphangú, 46 cm alsó átmérőjű. Joseph Seimmer öntötte Pesten, 1757-ben.
Galéria szerkesztés
Források szerkesztés
- Adalékok a Belváros történetéhez. II kötet. Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest, 1993
- Déry Attila: Budapesti építészeti topográfiák 2. Belváros – Lipótváros. V. kerület. Terc, Budapest, 2005
- Gerő László: A Szervita tér. In: Budapest, III. évf. 2. szám. 1947. feb., 60 o.