Benkei András
Benkei András (Nyíregyháza, 1923. szeptember 11. – Budapest, 1991. augusztus 13.) magyar politikus, az MSZMP KB tagja (1959-1985), belügyminiszter (1963-1980), országgyűlési képviselő (1980-1985).
| Benkei András | |
.jpg) | |
| Magyarország belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1963. december 7. – 1980. április 24. | |
| Előd | Pap János |
| Utód | Horváth István |
| Született | 1923. szeptember 11.[1] Nyíregyháza |
| Elhunyt | 1991. augusztus 8. (67 évesen) Budapest[2] |
| Párt | Magyar Szocialista Munkáspárt |
| Foglalkozás |
|
Élete
szerkesztésBenkei András 1923-ban született egy napszámos fiaként. Négy polgári elvégzése után fizikai munkásként dolgozott Nyíregyházán, először géplakatos-segédként, majd a dohányfermentálóban. 1944 augusztusában hívták be katonának, 1945 januárjában hadifogolyként a Szovjetunióba hurcolták.
1948 júliusában térhetett haza, a dohányfermentálóban hamarosan belépett a szakszervezetbe. 1950-ben lépett be az MDP-be, fél év jelöltség után, majd különböző párt-, illetve szakszervezeti funkciókat látott el. Először üzemi bizottsági tag és titkár, majd az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottságának titkára lett. 1951 decemberétől a megyei pártbizottságon az ipari osztály vezetőhelyettese, majd vezetője. 1954 áprilisától az MDP nyíregyházi városi pártbizottságának titkára, az 1956-os forradalom után 1956 novemberétől 1963. december 7-ig az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei első titkára volt. Ekkor nevezték ki belügyminiszterré – ezt a megbízatását, bár szakirányú végzettsége nem volt, csaknem 17 évig, 1980. június 27-ig betöltötte.
Hosszú hivatali idejét talán Kádár iránti hűsége és önálló politikai nézeteinek hiánya magyarázza. Egy évet elvégzett a pártfőiskolán. 1959. december 25-étől 1985. március 28-ig volt tagja az MSZMP Központi Bizottságának. 1980-ban nyugdíjazták, de további egy cikluson át még tagja volt az országgyűlésnek.
Parlamenti ciklusai:
- 1958. november 16. – 1967. január 27.: Hazafias Népfront, Szabolcs-Szatmár megyei lista
- 1971. április 25. – 1975. április 11.: Szabolcs-Szatmár megye, 2. számú egyéni választókerület
- 1980. június 8. – 1985. április 19.: Budapest, 3. számú egyéni választókerület.
Tabajdy–Ungváry: Az elhallgatott múlt című munkája így jellemzi: „Nem vetette meg az alkoholt […], gyakorlatilag mindennap reggeltől kezdve töményet ivott, de a délutáni órák előtt ritkán vesztette el ítélőképességét. […] Bizonyára gyermekkori szegénysége is motiválta, hogy a balatonlellei BM-üdülőben »jó királyként« saját kezűleg mérte ki a halászlét az ott nyaraló BM állománynak.”[3]
Végvári József, a Belső Biztonsági Csoportfőnökség nyugállományú rendőr őrnagya, a Dunagate ügy kirobbantója[4] elmondása alapján Benkei András volt belügyminiszter két veje (Augusztini Tamás, a III/III-4-c. jelű alosztályának főhadnagya[5] és Nyitrai Zoltán), valamint lánya is a szolgálatnak dolgozott.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 1.)
- ↑ Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Az elhallgatott múlt – A pártállam és a belügy, Corvina Kiadó, 2008, ISBN 9789631357172
- ↑ MR1: Kitüntetést kap Végvári József és Tarantino is. [2010. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 23.)
- ↑ Archivált másolat. [2011. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 23.)
- ↑ MTI: Bemutatkozott a magyar Watergate-ügy kulcsfigurája (1990)
Források
szerkesztés- Történelmi Tár: Benkei András
- Az államszocializmus kora Magyarországon és Kelet-Közép-Európában: Benkei András Archiválva 2011. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
szerkesztés- Bálint László: Biszku és Benkei állambiztonsági hálózati parancsai. Magyarázatok és értelmezések. Hálózaton kívüli kapcsolatok, 1958–1990; szerzői, Érd, 2018
