Főmenü megnyitása

Berey Géza (Szatmárnémeti, 1908. január 17.Budapest, 1982. augusztus 20.) erdélyi magyar író, újságíró. Csányi Piroska férje.

Berey Géza
8Berey Géza (1908-1982) író.jpg
Élete
Született 1908. január 17.
Szatmárnémeti, Magyar Királyság
Elhunyt 1982. augusztus 20. (74 évesen)
Budapest, Magyar Népköztársaság
Házastársa Csányi Piroska
A Wikimédia Commons tartalmaz Berey Géza témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Erdélyi katolikus család gyermekeként született. A szatmári Szamos, majd Szatmári Újság, Aradi Közlöny, Brassói Lapok, Független Újság munkatársa volt, szerkesztette a Nagykároly és Vidéke (1930-31), Szamos (1931), Mai Nap (1932) c. lapokat. 1933-ban riportregényt írt (Amerika, Mohy Sándor címlapjával), 1934-ben Szatmáron Várady Aladárral szerkesztette az Erdélyi Monografia c. lexikont, majd 1936-ban tanulmányt adott ki Néhány szó az újságírásról címmel. 1938-ban Magyarországra költözött, a szegedi Délmagyarország belső munkatársa, majd 1940-ben tulajdonosa lett.

Fordításában mutatta be a szatmári színház Gheorghe Ciprianu Ember meg a gebéje c. avantgárd színművét (1939). Sajtótörténeti munkája: A magyar újságírás Erdélyben 1919-1939 (Szeged, 1940). Az 1944-es német megszállás után a dachaui koncentrációs táborba hurcolták amiatt, hogy tiltakozott a zsidó származású emberek deportálása ellen. A háború után hazakerült, a „fordulat éve” után feleségével Budapesten telepedett meg s ismét újságírással foglalkozott. A lágerben átélteket Hitler-Allee (Budapest, 1979) c. emlékiratában örökítette meg. 1956 után a megtorlásokban nem volt hajlandó részt venni, így újságírói állást nem kaphatott, több évi portási állás után a Figyelő című közgazdasági lap tördelő szerkesztője lett Budapesten, innen ment nyugdíjba.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • E. Fehér Pál: Még egy emlékirat. Kulturális jegyzetek. Népszabadság, Budapest, 1979. szeptember 5.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés