Főmenü megnyitása

A berillium-jodid a hidrogén-jodid berilliumsója, képlete BeI2. Higroszkópos, nagyon mérgező anyag. Tetragonális[1] vagy rombos fehér tűs kristályokat alkot. Hevesen reagál a vízzel.

berillium-jodid
Beryllium iodide.svg
a berillium-jodid szerkezete
Más nevek berillium-dijodid
berillium(II)-jodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7787-53-3
PubChem 82231
ChemSpider 74209
SMILES
[Be+2].[I-].[I-]
InChI
InChI=1S/Be.2HI/h;2*1H/q+2;;/p-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BeI2
Moláris tömeg 262,82 g·mol−1
Megjelenés fehér tűs kristályok
Sűrűség 4,325 g·cm−3 (20 °C)
Olvadáspont 510 °C
Forráspont 590 °C
Oldhatóság (vízben) hevesen reagál
Oldószerei oldódik etanolban és dietil-éterben, kismértékben oldódik a szén-diszulfidban
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet rombos
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−192,5 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
130 J/mol K
Veszélyek
Főbb veszélyek nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes,
R mondatok R49 R25 R26 R36/37/38 R43 R48/23 R51/53
S mondatok S53 S45 S61
Rokon vegyületek
Azonos kation Berillium-fluorid
Berillium-klorid
Berillium-bromid
Azonos anion Magnézium-jodid
kalcium-jodid
Stroncium-jodid
Bárium-jodid
Rádium-jodid
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

ElőállításaSzerkesztés

Elő lehet állítani berillium és jód reakciójával 500–700 °C-on:[2][3]

 

De elő lehet állítani berillium-karbid és hidrogén-jodid reakciójával nitrogéngázban 600–700 °C-on:

 

TulajdonságaiSzerkesztés

A berillium-jodid egy nagyon higroszkópos fehér por, hevesen reagál a vízzel, hidrogén-jodid keletkezik belőle:

 

A jódot fluor, klór és bróm kiszorítja a berillium-jodidból. Fluorral reagálva berillium-fluorid és jód-fluoridok keletkeznek belőle, klórral és brómmal reagálva berillium-klorid és berillium-bromid keletkezik belőle. Szilárdan és gőzfázisban is gyúlékony. Oxidálószerekkel, például kálium-permanganáttal vagy kálium-kloráttal reagálva elemi jód keletkezik belőle.[4] Gőzfázisban dimer. 1200 °C-on az elemeire bomlik. A képződési entalpiája 21,80 kJ/mol, párolgási entalpiája 70,5 kJ/mol. Három kristályszerkezete ismert.

A berillium-jodid különböző kristályszerkezetinek rácsállandói[3]

Hőmérséklet tartomány Kristályszerkezet  a [Å]   b [Å]   c [Å]   β 
290 °C alatt rombos 11,18 5,94 6,04 -
290 °C és 370 °C között rombos 18,0 16,69 11,43 -
370 °C felett tetragonális 5,84 5,70 - -

FelhasználásaSzerkesztés

Nagy tisztaságú berillium előállításához használják. Forró volfrám izzószállal érintkezve bomlik.

ForrásokSzerkesztés

  1. Jean D'Ans, Ellen Lax, Roger Blachnik(Hrsg.): Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 3-540-60035-3, S. 334
  2. Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 63 (eingeschränkte Vorschau a Google Könyvekben).
  3. a b Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and processing", ASM International (2009). p. 118 (eingeschränkte Vorschau a Google Könyvekben)
  4. C. L. Parsons: "The Chemistry and Literature of Beryllium", Chemical Publishing (1909). Volltext

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumiodid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium iodide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.