Berkesi András
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Berkesi András (születéskori neve Bencsik András) (Budapest, 1919. november 30. – Budapest, 1997. szeptember 14.) 1945-től a Katonapolitikai Osztály, majd az ÁVH tisztje,[1][2] krimiíró, a Kádár-korszak egyik leginkább támogatott szerzője.
Berkesi András (András Berkesi) | |
Csigó László felvétele | |
Született | Bencsik András 1919. november 30. Budapest |
Elhunyt | 1997. szeptember 14. (77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Stipán Vilma (1944–) |
Foglalkozása | |
Iskolái | Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem (–1950) |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Berkesi András témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésSzülei Berkesi Ernő (1886–1975)[3] és Kazinczi Erzsébet.[4][5] Apai nagyszülei Bencsik Mihály és Nagy Lídia. Anyai nagyszülei Kazinczi Kálmán és Mikola Rozália (1858–1933).[6]
1946–1950 között a Kereskedelmi Főiskola tanulója volt. 1946–1950 között a Közgazdaságtudományi Egyetem diákja volt.
Textilmunkásként, majd tisztviselőként dolgozott (1942–1945; Magyar Siemens Művek). 1945-1950 között a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának (KATPOL), majd őrnagyi rangban az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje; részt vett többek között Böröcz Sándor evangélikus lelkész kínvallatásában. [2]
A tábornokok perében ő tartóztatta le Somogyi Imre vezérőrnagyot Janikovszky Béla parancsára.[7]
1950. szeptember 29-én letartóztatták, és elítélték szintén koncepciós perben, ám 1954-ben kiszabadult és rehabilitálták. 1956 októberének végén Kardos György 2-300 fős karhatalmi csapatának tagjaként a Belügyminisztérium József Attila utcai szárnyát védte a felkelők ellen. 1958–1962 között a Filmtudományi Intézet igazgatója volt.
1962–1964 között a Budapesti Filmstúdió dramaturgja volt. A forradalom után 1964–1976 között a Magvető Könyvkiadónál tevékenykedett.[8]
1976–1984 között az Elzett Művek kulturális tanácsadója volt. 1984-ben nyugdíjba vonult. 1987-től a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság titkára, később elnökségi tagja volt.
Művei
szerkesztésLegelső, Októberi vihar című írása a Kádár-rendszert támogató propagandaműnek tekinthető. Első négy regénye a Zrínyi Katonai Kiadónál[9] jelent meg. Ezt követően a Magvető Könyvkiadó adta ki könyveit, melyek példányszáma: 4 941 000 volt.[10] Több regényéből készült filmes illetve színházi adaptáció.
- Októberi vihar (1958)
- Kopjások (1959)
- Vihar után (1959)
- FB-86 (1960)
- Bunker (1960)
- Magány (1961)
- Játék a tisztességgel (1964)
- Sellő a pecsétgyűrűn (1964)
- Húszévesek (1965)
- Három dráma Alcím: A kör bezárul/Villa Bécs mellett/Viszontlátásra, Harangvirág (1965)
- Pisztrángok és nagyhalak (1967)
- Küszöbök (1969)
- Alkonydomb (1970)
- Akik nyáron is fáznak (1971)
- A 13. ügynök (1972)
- Siratófal (1973)
- Hűség (1974)
- Szól a kakas már – Hídavatás – Thomson kapitány (1975)
- Megnyugvás és béke (1976)
- Különös ősz (1977)
- Kálvária (1977)
- Fönn az emeleten (1979)
- Ha az igazságra esküdtél… (1980)
- Barátok (1982)
- Az ezredes (1982)
- Vallomás (1983)
- Szerelem három tételben (1985)
- Útlevél a pokolba (1986)
- Az öt kódex titka (1987)
- Szélcsend (1987)
- A fekete mappa (1988)
- A gyűrű (1990)
- Mónika (1990)
- A bosszú (1991)
- Tűz a tanyán (1991)
- A tanút meg kell ölni! (1992)
- Bűnös vagy áldozat (1993)
- A sors keze (1994)
- A szenvedély csapdái (1995)
- Vakvágányon (1996)
- Aki az ördöggel cimborál (1997)
- Hihetetlen történet (1998)
- A zsoldos halála (2001)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Petőfi-emlékérem (1948)
- Magyar Népköztársasági Érdemérem aranyfokozata (1948, 1954)
- Szabadság Érdemrend bronzfokozata (1957)
- Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1957)
- József Attila-díj (1959)
- SZOT-díj (1965)
- Jubileumi Emlékérem (1975)
- A Munka Érdemrend arany fokozata (1979)
- Honvédelmi Emlékérem aranyfokozata (1979)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ cgp: A magyar buborék - 78. rész. Gondola.hu, 2004. május 28. [2009. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 6.)
- ↑ a b Borbás Barna: Sokáig csak suttogtak róla, most megmutatjuk: titkos pincebörtön a Bartók Béla úton és a Belgrád rakparton. Válasz Online, 2023. március 8. (Hozzáférés: 2023. március 16.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 132/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése Rákóczifalva házassági akv. 10/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
- ↑ Magyar Elektronikus Könyvtár/Kortárs magyar írók
- ↑ Halotti bejegyzése a tiszaföldvári halotti akv. 175/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 22.)
- ↑ Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon, A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben; 2007 ELTE BTK [1]
- ↑ Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 687. o. ISBN 963-05-6821-7
- ↑ Élet és Irodalom, 2013. május 3. Nyerges András: Bakafánt
- ↑ Élet és Irodalom, 2013. április 6. György Péter: Az ideológiai ponyva
Források
szerkesztés- Berkesi András [Bencsik] - Magyar Elektronikus Könyvtár/Kortárs magyar írók
- A magyar irodalom története 1945–1975
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? (Tárogató könyvek) ISBN 963-8607-10-6
- Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996 CD-ROM, Biográf Kiadó 1997.
- Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. december 5.)