Bernardo de Aldana

spanyol zsoldos, császári hadvezér

Bernardo de Aldana, teljes nevén: Bernardo Villela de Aldana (?–1562), spanyol zsoldosvezér, aki 15481552 között Magyarországon harcolt császári szolgálatban. Személyiségének és tetteinek megítélése rendkívül ellentmondásos.

Bernardo de Aldana
Született 16. század
Valencia de Alcántara
Meghalt 1562
Földközi-tenger
Rendfokozata tábornok

ÉletrajzaSzerkesztés

Származásáról, családjáról semmi biztosat nem tudunk; az egyetlen aprócska támpont e kérdésben, hogy II. Fülöp spanyol király egy levelében „előkelő származású, kékvérű nemesi sarjnak” nevezte őt.

A személyére vonatkozó első adatunk 1539-ből maradt fenn, majd az 1546–47-es német „vallásháborúban” V. Károly császár zsoldosainak egyik kapitányaként szerzett magának hírnevet. A császár 1548 elején tábormesterré (tábornaggyá) léptette elő, s megbízta előbb – a Konstanznál elesett Alonso Vives halála miatt vezető nélkül maradt – nápolyi regiment, majd az újonnan felállított 1200 fős spanyol regiment vezetésével. 1548 augusztusában V. Károly császár e seregtest élén öccsének, I. Ferdinánd királynak megsegítésére a Magyar Királyságba küldte Aldanát.

Az Aldana vezette spanyol csapat itt először a Felvidéken garázdálkodó rablólovagok (például Basó Mátyás) megfékezésében (1549) vett részt, majd a következő évben a szolnoki vár építésénél segédkezett. 1550–51-ben a spanyolok dunántúli és Eger környéki portyákon mérték össze erejüket egy-egy kisebb török csapattal, ezt követően részük volt Erdély megszállásában, majd az Erdély előterének számító Délvidéken folyó várháborúkban.

A mindvégig beosztott parancsnokként harcoló spanyol zsoldosvezér felettese – a felvidéki harcok és a szolnoki várépítés idején – Ifjabb Niklas Salm (magyarosan Salm Miklós) gróf, majd a gróf halála (1550) után rövid ideig Erasmus Teuffel, majd 1551–52-ben Gianbattista Castaldo tábornok, aki a német „vallásháború” óta Aldana személyes ellenségének számított.

Valószínűleg kettejük rossz viszonyának is szerepe volt abban, hogy a Castaldo közeléből menekülni igyekvő Aldana 1552 első felében elvállalta az előző évben visszaszerzett, s az ostromban súlyosan megsérült lippai vár védelmének vezetését.

A várostromokban járatos, kiváló tüzértiszt hírében álló Aldana, a védelem megszervezésében, vezetésében teljesen járatlan volt. Eredeti spanyol csapata ekkorra már töredékére fogyott, a német és magyar katonákkal pedig már korábban sem találta meg a hangot. Miután Temesvár 1552. július 27-i elestének hírére a korábban is folyamatosan távozással fenyegetőző német zsoldosok valóban elvonultak, Aldana – részleteiben máig nem tisztázott körülmények között – maradék embereivel szintén távozott Lippáról. Ezt követően Csanád, Nagylak, Eperjes, Sólymos védőserege azonnal, Lugos és Karánsebes őrsége kis kivárás után szintén feladta a rábízott erősséget. Mindezek következtében a Maros-mente és Erdély déli előtere gyakorlatilag kardcsapás nélkül került a szultán birtokába.

Castaldo gróf ösztönzésére az udvar végül – egy hónappal a vár elhagyása után – perbe fogta Aldanát Lippa feladásáért.

Bernardo Villela de Aldana tábormestert a királyi tábla végül elmarasztalta esküszegés és hűtlenség bűnében, s 1554. június 16-án fő- és jószágvesztésre ítélte. A Trencsén várában őrzött Aldana érdekében testvére, Juan Villela de Aldana ezek után minden követ megmozgatott, s erőfeszítéseinek eredményeként II. Fülöp spanyol király, Mária hercegnő és Alba hercege is felemelte szavát a tábormester védelmében. Ferdinánd király – bár az ítéletet nem volt hajlandó hatályon kívül helyezni – három és fél évi rabság után, 1556 elején végül szabadon bocsátotta a foglyot.

V. Károly Aldanába vetett bizalmát a Magyarországon történtek nem ingatták meg, s rövidesen kinevezte őt a Piemontban és Lombardiában működő császári tüzérség főkapitányává. Aldana Nápolyban megnősült, majd csapatával rövidesen tengerre szállt, hogy Fülöp király egyesített spanyol, olasz és nápolyi hajóhadával az afrikai Dzserba ellen induljon. E város elfoglalása után, mikor a keresztény hajóhad a szultán odaérkező flottájával került szembe, a súlyosan sebesült Bernardo Villela de Aldana tábormester és tüzérkapitány török fogságba esett, s egy ellenséges gályán rövidesen meghalt.

A korabeli magyarok által – a rangjának spanyol nevéből, a „maestre de campo”-ból torzult kifejezéssel – leginkább „Nagykampó”-nak nevezett Bernardo de Aldana magyarországi tevékenységének objektív megítélése még mindig várat magára. A magyar kortársak és nyomukban a magyar történettudomány művelői általában szélsőségesen elfogultak vele szemben, s Lippa feladásából kiindulva gyakorta gyávának titulálják annak ellenére is, hogy mind korábban, mind később, számtalanszor bebizonyította, hogy nem volt híján a személyes bátorságnak. Azt viszont legádázabb ellenfelei is elismerik, hogy hadtudományi felkészültségét illetően korának egyik igen kiváló katonája volt.

IrodalomSzerkesztés

  • Bernardo de Aldana magyarországi hadjárata [1548-1552], (az előszót és a jegyzeteket írta: Szakály Ferenc, fordította: Scholz László), 1986, Budapest, Európa Könyvkiadó (Bibliotheca Historica), ISBN 963-07-4072-9