Főmenü megnyitása

Besenyő (Románia)

falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében
Ez a szócikk a Beszterce-Naszód megyei településről szól. Található szócikk a besenyőkről, a korábban így nevezett Besenyőfaluról, Rinyabesenyőről, Sajóbesenyőről, Sepsibesenyőről, Székásbesenyőről, Zalabesenyőről, Zsitvabesenyőről és az azonos nevű, elpusztult faluról is.

Besenyő (románul: Viișoara, korábban Beșineu, németül: Heidendorf, szász nyelven Heendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Besenyő (Viișoara)
RO BN Biserica evanghelica din Viisoara (12).jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
Rang falu
Községközpont Beszterce megyei jogú város
Irányítószám 420006
Körzethívószám 0x63[1]
SIRUTA-kód 32465
Népesség
Népesség2269 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság57 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság340 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Besenyő (Románia)
Besenyő
Besenyő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 12″, k. h. 24° 26′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 12″, k. h. 24° 26′ 59″

FekvéseSzerkesztés

Besztercétől két kilométerre délnyugatra, a Beszterce jobb partján fekszik.

Nevének eredeteSzerkesztés

Magyar nevét besenyőkről kapta, akik valószínűleg a szászok beköltözése előtt lakták. Német neve ugyancsak rájuk vonatkozik: Heidendorf a m. 'pogány falu'. Első említésekor a német név latin tükörfordításával jelölték: villa Paganica (1332). 1468-ban Bessenyew, majd 1501-ben Heidendorf. Hivatalos úton megállapított román nevének jelentése 'szőlőskert' és hagyományos bortermelésére utal.

TörténeteSzerkesztés

Szász szabadfalu volt, a középkorban egyrészt kőfaragóiról, másrészt már bortermeléséről híres. A 16. század elején Petru Rareș moldvai vajda birtokaihoz tartozott. 1541-ben azután tért át a lutheri hitvallásra, hogy plébánosa megházasodott. A Basta-korszak és a 17. század későbbi pusztításai következtében csak 14 család maradt a faluban. 1713-ban 26 szász és 10 román család lakta. 1717-ben a tatárok égették fel. 1750-ben 40 szász és 12 román család élt benne, de román lakóit 1760 körül Naszód vidékére telepítették.

Az újkorban Erdély északkeleti részén a leghíresebb bortermő falu volt. Charles Boner 1865-ben egy Velencéből importált rizlingfajtából készült borát dicsérte,[4] a 20. században steiniger nevű cuvée-jéről volt híres, amelyet egy 19071911-ben a Rückrich és a Lukas családok által telepített dűlő boraiból, legnagyobbrészt királyleánykából állítottak elő.[5] 1876-tól Beszterce-Naszód vármegyéhez tartozott, a megye egyik járásának székhelyeként.

NépességeSzerkesztés

  • 1900-ban 680 lakosából 563 volt német, 93 román, 19 magyar és 5 cigány anyanyelvű; 615 evangélikus, 36 görögkatolikus, 13 református, 11 zsidó és 4 római katolikus vallású. Nem magyar anyanyelvű lakóinak 6%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 1393 lakosából 1304 volt román, 69 cigány és 13 magyar nemzetiségű; 1262 ortodox, 46 adventista, 44 pünkösdista és 11 református vallású.

LátnivalókSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Electronic Text Archive
  5. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 228–29. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Sulyok és favilla Besenyőről, a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2] és [3]