Főmenü megnyitása

Besnyő Éva

magyar származású holland fotográfus

Besnyő Éva (eredeti nevén Blumgrund Éva) (Budapest, 1910. április 29.Laren, Hollandia, 2003. december 12.), magyar származású holland fotográfus.

Besnyő Éva
Besnyo1.JPG
Született Éva Marianna Blumgrund
1910. április 29.[1][2][3]
Budapest
Elhunyt 2003. december 12. (93 évesen)[4][2][3]
Laren
Állampolgársága
Házastársa
  • John Fernhout (1933–1945)
  • Wim Brusse (1946–)
Foglalkozása
  • fotográfus
  • architectural photographer
  • ellenálló
Iskolái Veres Pálné Gimnázium
Kitüntetései
  • Opzij Literature prize (1985)
  • Oeuvre Awards BKVB (1994)
  • BNO Piet Zwart Prijs (1994)[5]
  • Dr. Erich Salomon Prize (1999)
Sírhely Zorgvlied
A Wikimédia Commons tartalmaz Besnyő Éva témájú médiaállományokat.
Maviye Karaman Ince & Eva Besnyö (1985)

ÉleteSzerkesztés

1910-ben született Budapesten. Édesapja ügyvéd volt, Éva két lánytestvérével együtt kiváló nevelést kapott, a Veres Pálné Leánygimnázium növendéke volt. Jómódú zsidó családja Friedmann Endrével (Robert Capa) egy házban lakott a Városház utcában. Besnyő Éva 1928-tól Pécsi József magániskolájába járhatott.

Vizsgája után 1930 szeptemberében Berlinbe utazott, ahol a René Ahrlé Labor des Berliner Reclame-Photographen-jében kezdett dolgozni. 1931 első felében Dr. Peter Weller fotóriporter mellett asszisztenskedett, aztán laboráns lett a Deutscher Photodienstnél (DGPhot / Dephot), ahová ő ajánlotta be a szintén Berlinbe érkező Capát is. Miközben egyre több képe jelent meg a nemzetközi sajtóban, 1931-től Besnyő önálló műtermet bérelt a Nachodstrasse-n, riportképeit a Neophot baloldali sajtóiroda forgalmazta. A harmincas években Londonban (The Modern Spirit in Photography) és Brüsszelben (Internationale Photographie) szerepeltek fotói kiállításokon. 1932-ben Amszterdamba költözött, ahol műtermet nyitott.

Első férje a holland művészcsaládból származó filmes, John Fernhout (John Ferno) volt. 1933-ban Besnyőnek kiállítása nyílt a Van Lier Galériában. A harmincas években részt vett a holland munkásfotó-mozgalomban, 1934–1939 között főként építészeti fotókat készített. 1936-ban részt vett a De Olympiade On der Dictatur (DOOD) amszterdami kiállításán. 1937-ben kapcsolódott be a foto 37 nemzetközi tárlat szervezésébe (Stedelijk Museum). Hollandia német megszállása alatt bujkálnia kellett. Második férjétől (Wim Brusse) két gyermeke született. 1953-ban kiállítása nyílt a Museum of Modern Art-ban, 1958-ban aranyérmet nyert az első velencei fotóbiennálén. Számos kitüntetésben, életműdíjban részesült. Az 1970-es években dokumentálta a holland feminista Dolle Mina mozgalom akcióit. 1999-ben életmű-kiállítása nyílt Amszterdamban, Berlinben pedig elnyerte a Dr. Erich Salomon-díjat. 2003 decemberében halt meg, miután archívumát átadta a Maria Austria Institute-nak.

2012-ben nagy retrospektívet szentelt neki - többek közt - a párizsi Jeu de Paume.

ForrásokSzerkesztés

E. Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők, Budapest, 2000.

Külső hivatkozásokSzerkesztés