A Biedermann család egy polgári származású Pécshez köthető nemesített zsidó család.

Története szerkesztés

Valószínűleg örmény területről települtek át Pozsonyba, majd Bécsbe. Zsidó vallásúak és származásúak voltak.

A család első ismert férfi tagja Michael Lazar Biedermann volt, aki 16 évesen vésnökként kezdte a pályafutását. II. József rendeletének következtében a zsidóknak német vezetéknevet kellett felvenniük. Ekkor lett a család neve Biedermann. Mihály Lázár halála idején már Ausztria leggazdagabb zsidó származású embere volt.[1] Tizenegy gyermeke közül Gusztáv és Simon került a Dél-Dunántúlra.

1849-ben gróf Batthyány Gusztávtól megvásárolták az üszögi uradalmat, majd fel is osztották egymás között. Simoné lett a nyugati rész, ahol örökösei, Rudolf és Ottó Szentegát és Mozsgó központtal szervezték meg nagybirtokukat. A Pécs melletti birtok (ma Üszögpuszta) Gusztávé lett. Az 1890-es évek közepén ezeket a birtokokat a Grósz család vásárolta meg.[1]

A Biedermannok ekkoriban kikeresztelkedtek, és katolikusok lettek. A család egyre magasabb rangot kapott. Simon túronyi előnévvel császári lovagi rangot kapott, Gusztáv üszögi és mozsgói előnévvel magyar nemes lett, Rudolf pedig 1902-ben bárói rangra emelkedett. Az egyház Rudolfot a Szent Gergely Rend commandeur-keresztjével tüntette ki.[1]

A család támogatta a pécsi szegényeket, pécsi vállalkozásokban voltak érdekeltek. Szentegáton magas színvonalú mintagazdaságot alakítottak ki. Biedermann Rezső (1854-1938) Szigetvár életében játszott fontos szerepet, támogatásának köszönhetően született meg Szigetvár monográfiája. Segítette a kórház felépítését.[1]

A Biedermannok kikeresztelkedésük után is nagylelkűen támogatták a szigetvári, pécsi és budapesti zsidó hitközséget.

A család ma élő leszármazottjai: Biedermann Dénes, svájci-magyar illetőségű vállalkozó

Kastélyaik szerkesztés

Mozsgón 1896-ban, Szentegáton a 20. század elején építettek kastélyt.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 106. o. ISBN 978-963-06-7919-0