Bifid-rejtjel
A klasszikus kriptográfiában a bifid-rejtjel egy olyan rejtjel, amely a Polübiosz-négyzetet transzpozícióval kombinálja, és tördelést használ a diffúzió elérésére. Félix Delastelle találta fel 1901 körül.
Működése szerkesztés
Először fel kell rajzolni egy kevert (a példa kedvéért angol) ábécés Polübiosz-négyzetet (I=J):
1 2 3 4 5 1 B G W K Z 2 Q P N D S 3 I O A X E 4 F C L U M 5 T H Y V R
Az üzenetet ("Meneküljetek!") ezután a megszokott módon koordinátáira konvertáljuk, amelyeket függőlegesen egymás alá írunk:
M E N E K U L J E T E K 4 3 2 3 1 4 4 3 3 5 3 1 5 5 3 5 4 4 3 1 5 1 5 4
Ezt követően sorban felírjuk a koordinátákat:
4 3 2 3 1 4 4 3 3 5 3 1 5 5 3 5 4 4 3 1 5 1 5 4
Újra párba állítjuk őket, majd a megfelelő koordinátájú betűt rendeljük az egyes párokhoz:
43 23 14 43 35 31 55 35 44 31 51 54 L N K L E I R E U I T V
Így minden kódolt karakter két eredeti karaktertől függ, tehát a bifid egy digrafikus rejtjel, akárcsak a Playfair-rejtjel. A dekódoláshoz ezt az eljárást egyszerűen meg kell fordítani.
A hosszabb üzeneteket általában adott hosszúságú tömbökre osztják, amelyeket periódusnak neveznek. Mindegyik tömböt külön kódolják. A páratlan periódusok valamivel biztonságosabbak, mint a párosak.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
- Modern bifid-rejtjelek
- Delastelle más rejtjelei
- négynégyzet-rejtjel
- trifid-rejtjel (a bifidhez hasonló)
