Bifurkáció (földrajz)

A bifurkáció a folyók kétirányú lefolyása, szabatosabban a vízfolyások – felszíni vagy felszín alatti víztestek – külön rendszerbe áramlása, torkollása.

Patak szétválása, vagyis bifurkáció Hövelhofnál

Jellemzői

A jelenség igen ritka, mivel egy hosszú folyamat átmeneti állapotának tekinthető. A kettéváló folyók ágai ugyanis szinte soha nem egyenrangúak, így a gyorsabban mélyülő (vagy lassabban feltöltődő) ág idővel maga vezeti el a teljes vízhozamot. Az intenzíven mélyülő és hátravágódó vízfolyás megcsapolja, majd végleg elorozza egy másik folyó vizét. Ezt a folyamatot nevezik kaptúrának, magyarul folyólefejezésnek.

Példák

A Colorado folyó deltatorkolatának két ága a Montague szigetet hozta létre.

• A bifurkáció klasszikus példája az Felső-Orinoco folyó és az Amazonas vízrendszerének összekapcsolódása a Casiquiare révén, melyet – jezsuita híradásokat követően – 1799-ben Alexander von Humboldt bizonyított be.
• Koszovó délkeleti részén (Ferizaji település mellett) egy patakról állítják a helybéliek, hogy a vize északi irányba az Ibar–Morava–Duna útvonalon a Fekete-tengerbe, dél felé a Vardar folyó közvetítésével az Égei-tengerbe jut.
• A Csorba-tóból eredő két patak közül az egyik a Vágon át a Dunába, onnan a Fekete-tengerbe ömlik, míg a másik a Dunajecen és Visztulán keresztül a Balti-tengerbe torkollik.
• A folyók deltatorkolatában a hordalékok feltorlódása miatt a folyam elágazik, gyakran többszörösen.

Források

• Szabó József: A víz földrajza. In: Általános természetföldrajz. Szerk. Borsy Zoltán. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993. 164.
• Jakucs László: Természetföldrajz II. A Föld külső erői. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995. (Középiskolások kézikönyve) ISBN 963-8024-48-8
• A vízcsepp útja Archiválva 2010. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben