Big Maceo Merriweather
Big Maceo Merriweather (eredeti neve: Major Merriweather) (Atlanta, Georgia, 1905. március 31. – Chicago, Illinois, 1953. február 23.) amerikai blues-zongorista, énekes. Stílusa nagy hatással volt a második világháborút követő évek előadóira.[2]
| Big Maceo Merriweather | |
| Életrajzi adatok | |
| Álnév | Big Maceo Merriweather |
| Született | 1905. március 31.[1] Atlanta |
| Elhunyt | 1953. február 23. (47 évesen) Chicago |
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues |
| Hangszer | zongora |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Bluebird |
| IPI-névazonosító | 00055023607 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Autodidakta zongorista volt. Az 1920-as években Detroitba (Michigan állam) költözött, és itt kezdődött el a zenei karrierje. 1941-ben Chicagóba ment, ahol megismerkedett Tampa Reddel.[3] Red mutatta be őt Lester Melrose-nak az RCA Victor kiadótól (és leányvállalatától, a Bluebird Records-tól), aki lemezszerződést írt alá Merriweatherrel.[4]
Az első lemeze, a Worried Life Blues 1941-ben jelent meg, és az egyik legjellemzőbb száma maradt később is. (Eric Clapton is a műsorára tűzte ezt a dalt.) Ezt követték olyan sikerek, mint a Chicago Breakdown és a Texas Stomp.[4] Zongorajátékának stílusára Leroy Carr, Roosevelt Sykes, a boogie-woogie zongoristák közül pedig Meade Lux Lewis és Albert Ammons hatottak.
Merriweather 1946-ban stroke-ot kapott.[3] Szívrohamban hunyt el 1953. február 23-án Chicagóban. A Detroit Memorial Cemetery nevű emléktemetőben hantolták el (Warren).[5]
Emlékezete szerkesztés
- Felvételeit egy dupla albumon a RCA Victor/Bluebird adta ki Chicago Breakdown címen, 1975-ben. Azóta más kiadásokban is megjelentek a felvételei.
- Halála után évtizedekkel, 2002-ben beiktatták a Blues Hall of Fame tagjai közé.
Diszkográfiája szerkesztés
- Collection "Jazz Classics" No. 22 (RCA Victor, 1961)
- Black & White Vol. 9 (RCA, 1969)
- Big Maceo with Tampa Red in Chicago 1941–1946 (Sunflower, 1970)
- Chicago Breakdown (RCA, 1975)
- Bluebird No. 2: Big Maceo, vol. 1 (RCA, 1976)
- The Best of Big Maceo, vols. 1 and 2 (Arhoolie, 1984)
- Tampa Red/Big Maceo: Get It Cats! (Swingtime, 1989)
- The King of Chicago Blues Piano (Arhoolie, 1993)
- Worried Life Blues (Orbis, 1995)
- The Bluebird Recordings (RCA/Bluebird 1997)
- The Essential Recordings of Tampa Red and Big Maceo (Indigo, 1999)
- The Best of Big Maceo with Tampa Red (Blues Forever, 2001)
- Chicago Piano, vols. 1 and 2 (Fabulous, 2003)
- Complete Recorded Works in Chronological Order Volume, vols. 1 and 2 (Document, 2004)
Díjai, elismerései szerkesztés
- Blues Hall of Fame (2002-ben beiktatva)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ Du Noyer, Paul. The Illustrated Encyclopedia of Music. Fulham, London: Flame Tree Publishing, 181. o. (2003). ISBN 1-904041-96-5
- ↑ a b Russell, Tony. The Blues: From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books, 91. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X
- ↑ a b [1] Archiválva 2006. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Big Maceo. AllAboutJazz.com. [2011. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 19.)
