Főmenü megnyitása
Az esőerdők élővilága rendkívül változatos

A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség az élőlények és együtteseik minden öröklött változatossága nemcsak az egyed feletti, de az egyed alatti szinteken is; az élő természet létezésének eredendő formája.

A fogalmat Walter G. Rosen, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja alkotta meg 1985-ben, amikor fórumot szervezett biológiai sokféleségről (az eseményt 1986 szeptemberében rendezték meg Washingtonban).

Az egyes fajok genetikai variációkészlete a genetikai sokféleség. Nemcsak az egyedek különböznek egymástól, de ezek populációi is — a populációk és a faj alatti taxonok határvonala elmosódott.

A sokféleség következő szintje ökoszisztémáké, amelyek közül a legjobban leírtak a különféle állat- és növénytársulások, valamint az ezeket egyesítő biomok. A társulások együttesei az ún. társuláskomplexumok — mindezeket az ökológia tanulmányozza. Az egyes társulások keletkezése, átalakulása, pusztulása (egyes taxonok eltűnése, mások felemelkedése) a bioszféra létezésének, fejlődésének alapvető jellemzője; ez a jelenség a biodiverzitás dinamikája.

Az egyes fajok közepes élettartamát, ún. fajöltőjét 1–10 millió év közé becslik; ennek megfelelően a Földről valaha leírt fajok > 95 %-a mára kihalt. Az új fajok keletkezése a speciáció, amelynek három fontos mozzanatát különböztetik meg:

  • valamilyen létező fajból indul;
  • genetikai változások (mutációk) eredménye és
  • erősen befolyásolják az ökológiai tényezők.

A fajok (és egyéb taxonok) keletkezésének és kipusztulásának üteme egyaránt rendkívül változatos; gyors környezeti hatásokra felgyorsul, a földtörténet nyugodtabb időszakaiban lassabb.

JellemzéseSzerkesztés

Leírására következő jellemzők használatosak:

  • a taxonok és közösségeik száma;
  • az egyenletességgel, azaz a taxonok előfordulási aránya;
  • a taxonok közötti különbségek mértéke;
  • a térbeli mintázatok (például különböző fajok egyedeinek keveredése);
  • az időbeli mintázatok (például a diverzitás évszakos változása).

A biodiverzitást a sokféleség meghatározható paraméterei alapján esetenként számszerűsítve is kifejezik. Általános tapasztalat, hogy minél kisebb egy ökológiai rendszerben a biodiverzitás, annál sérülékenyebb a rendszer; annál rugalmatlanabbul reagál a változásokra. Több kontinensre kiterjedő vizsgálatok igazolják, hogy különösen sérülékenyek a monokultúrás ültetvények — ráadásul ezek több káros anyagot bocsátanak ki.[1] Ezért sokan a biodiverzitás védelmét tekintik a környezetvédelem legfontosabb céljának.

Globális adatokSzerkesztés

A Földön eddig kb. 1,7 millió állat-, növény- és gombafajt azonosítottak. A taxonómusok egyöntetű véleménye szerint ez a teljes mennyiségnek csak kis töredéke, bár a még azonosítatlan fajok zöme parány és legtöbbjük kevéssé befolyásolja a globális anyagforgalmat. A fajok teljes számát 8-10 millió közé becslik — ezek közül 2,2 millió lehet tengeri[2]

Az ismert fajok legalább 95 százaléka gerinctelen. Földünkön legalább egymillió rovarfaj ismert; egyes kutatások szerint mintegy 5,5 millió létezhet.[3] Egyedül a holyvafélék (Staphylinidae) családjába kb. 63 000 fajt sorolnak, ez csaknem annyi, mint a gerincesek fajainak száma.

A biomassza és vele a biodiverzitás az Egyenlítőhöz közeli trópusi esőerdőkben a legnagyobb (ezekben él az összes ismert faj kétharmada), és a besugárzással a sarkok felé csökken.

Szélsőséges példáiSzerkesztés

Egységnyi területen a legtöbb fafajt a malajziai Lambir Hills Nemzeti Parkban dokumentálták — ebben van egy olyan, fél négyzetkilométeres folt, amelyről 1175 fafajt írtak le.

Az egy fán élő rovarfajok száma a Délkelet-Ázsiában növő dipterokarpusz-féléken a legnagyobb: több mint ezer.

VédelmeSzerkesztés

Filozófiai nézőpontból a biodiverzitás az az évmilliók alatt evolúciósan megszerzett tudás, amely lehetővé teszi a környezeti viszonyok rendkívül változásait. Éppen ezért a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy csökkentésével az emberiség „az élet könyvtárát égeti el”.

A Biológiai Sokféleség Egyezményt (az ún. riói egyezményt) 1992. június 13-án írták alá Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján.

Magyarországon először 2006. május 22-én rendezték meg a biodiverzitás napját — ezt az időpontot az ENSZ közgyűlése 2000. december 20-án publikálta.

A biológiai sokféleséget számos tényező veszélyezteti. Ezek között vannak természetes okok, mint például a rendszeresen visszatérő jégkorszakok, vagy a nagyobb meteoritok. A mesterséges, emberi tevékenység által kiváltott okok között említendő meg az élőhelyek elpusztítása — amely lehet erdőirtás, beépítés, mezőgazdasági termelésbe vonás — és lehet ipari–kereskedelmi tevékenység. Az elmúlt 115 évben mintegy 400 gerinces faj halt ki. Évente 50 ismert állatfaj kerül közelebb a kihaláshoz — ezek negyede emlős, 41 százalékuk kétéltű.[4]

A kutatók szerint azonnali és intenzív természetvédő programokra van szükség az élővilág sokszínűségének megőrzéséhez.

Magyarország biodiverzitásaSzerkesztés

A Pannon biogeográfiai régió Európa 11 biogeográfiai régiója közül a gazdagabb biodiverzitásúak közé tartozik. Ez elsősorban Kárpát-medencét környező hegyvidékeknek köszönhető. A régió több mint háromnegyede Magyarországhoz tartozik, ezért a sokféleség és kiváltképp az endemikus fajok védelme fontos feladatunk.

A régióban kb. 70 bennszülött növényfaj él. Ismertebbek:

Bennszülött állatfajaink közül ismertebbek:

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bakó Gábor: Az erdők és a gyepterületek klímaszerepe. National Geographic, 2018
  2. Mora, C., Tittensor, D. P., Adl, S., Simpson, A. G. B. & Worm, B. (2011): How Many Species Are There on Earth and in the Ocean? PLoS Biology, 9(8).
  3. Stork, N. E. (2018): How many species of insects and other terrestrial arthropods are there on Earth? Annual Review of Entomology, 63, 31–45. p.
  4. Beköszöntött az új tömeges kihalás kora. Index. (Hozzáférés: 2015. június 20.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés