Birodalmi építészet
A birodalmi építészet jellemzője, hogy a politikai, gazdasági avagy vallási hatalomnak állít reprezentatív emlékműveket monumentális építmények formájában. A grandiózus épületekre gyakori ismertetőjegye a reprezentatív (vagy annak vélt megjelenés), a szimmetrikus kompozíció, a tengelyek (felvonulási utak, sugárutak) használata. A birodalmi stílusok előszeretettel nyúlnak vissza az ókori (vagy annak vélt) formákhoz, mindenekelőtt a Római Birodalom jellegzetes építészeti megnyilvánulásaihoz, természetesen mindenkor az új, saját ízlés és koncepció szerint. A birodalmi építészet gyakran egyeduralkodói törekvések egyik propagandaeszköze. A hatalom birtokosa sokszor kétes legitimációját kívánja megszilárdítani ezekkel az eszközökkel, avagy önmagát egy ókori nagy birodalom kései leszármazottjaként kívánja bemutatni. A 20. században a birodalmi építészeti stílusok összefonódtak a totalitariánus, önkényuralmi rendszerekkel, ugyanakkor például az önkényuralmi rendszert sosem látott USA középületeinek tervezői igen sokat tanultak a birodalmi építészettől monumentalitás, reprezentativitás, arányok és stílus terén.
Előképek szerkesztés
Az ókori Róma építészete többféle forrásból táplálkozott, többek között görög és etruszk hatás érhető tetten az itáliai építészetben. A görög szokással ellentétben a római középületeket vásári tarkára színezték, csak úgy tobzódtak az eleven színekben és díszítő elemekben, ezt a sajátosságot aztán az empire kivételével egyetlen későbbi „birodalmi” építészet sem követte, az empire is csak fekete-arany színvilágban. Építészeti formák közül Rómában jelent meg először a kupola és az ív. A diadalívet a reneszánsz fedezte fel újra.
A napóleoni császárság szerkesztés
Bonaparte Napóleon, császári hatalma teljében, a Római Birodalom (illetve Egyiptom) örököseként kívánta magát megörökíteni. A korszak propagandisztikus építészete az ókori keleti birodalmak fényét és Róma életigenlő pompáját tekintette követendő példának, ami a hitelességet illeti, kevés sikerrel, de a kis-ázsiai, egyiptomi és itáliai elemeket ötvöző stílus egészen sajátságosan kötődik korához, öltözködési és bútortstílust is szült. A grandiózus kompozíciók gyakran felhasználták a görög és egyiptomi formanyelvet, romantikusan átértelmezve a klasszikus motívumokat. Franciaországban a stílust Pierre François Léonard Fontaine és Charles Percier építészek fejlesztették tökélyre. Az empire Napóleon bukása után is nagy hatással volt Európa jelentős részére.[1]
Birodalmi építészet a XX. század első felében szerkesztés
Az 1930-as években Szovjet-Oroszországban és Németországban párhuzamosan kezdtek kibontakozni az egyszemélyi hatalmat megtestesítő építészeti törekvések.
Szovjet építészet szerkesztés
Sztálin 1931-ben személyesen döntötte el, hogy az Empire State Buildingnél is magasabb palotát épít a Vörös térre. Hogy helyet biztosítsanak az épületnek, a területet „kitisztították”. Ehhez fel kellett robbantani a Napóleon feletti győzelemre emlékeztető Megváltó Krisztus székesegyházat és a Kreml kapuit. A Szovjetek Palotája tervezésére nemzetközi tervpályázatot írtak ki, amelyre 160 pályamű érkezett. A gigantikus feladatot végül Borisz Jofán kapta, aki egy 426 méter magas épületet tervezett, tetején egy 100 méter magas Lenin szoborral. A palotában kaptak volna helyet a világforradalom múzeumai, egy 21 000 fős díszterem és a párt üléstermei. Az építkezés 1938-ban az alapozásnál megakadt, és végül a második világháború eseményei miatt végleg füstbe ment.
Náci építészet szerkesztés
Az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) tudatosan használta az építészetet annak érdekében, hogy a Harmadik Birodalmat sprituálisan is megalapozza. Adolf Hitler a Római Birodalom csodálója volt, annak a történelmi ténynek az ellenére, hogy a német törzseket általában a Pax Romana ellenségeinek tekintették az Ókorban. Hitler az ókori Rómát egy korai Árja Birodalomként értelmezte. Birodalmi építészete, amely a nemzetiszocialista pártnak emelt kultikus épületeket a római motívumokat ötvözte a neoklasszicista formákkal, sőt Art déco elemekkel is.
Hitler fantazmagóriaiban saját magát egy ezeréves birodalom alapítójaként látta és úgy gondolta, hogy a jövő összes olimpiáját a berlini Olympia-stadionban kell majd megtartani.[2]
Hitler Albert Speert nevezte ki birodalmi főépítészének. Vele együtt vetették papírra egy új Berlin – Germania – terveit terveit, sugárutakkal, diadalívekkel, és a város közepén a Dicsőség Csarnokával, a római Szent Péter-bazilika mintájára, többszörösen felnagyított arányokkal.
Fasiszta építészet szerkesztés
Mussolini Augustus császárt tekintette példaképének, aki nagyszabású építészeti műveket – diadalíveket, fürdőket, vízvezetékeket, amfiteátrumokat – hagyott maga után. Ezek egyben szolgálták a politikai reprezentáció, a tartósság és hasznosság követelményeit. A monumentalitást pedig dekoratív jegyekkel ötvözték. Mussolini egy új nagy birodalmat akart létrehozni. 1926-os beszédében meghirdette: „A fasiszta rezsim a konkrét művein keresztül, a Haza arcának tényleges, fizikai, mély átalakításain keresztül kerül be és fog bekerülni a történelembe…” 1928-ban a Duce megjelentette a Sfollare le città (Kiüríteni a városokat) című rendkívüli jelentőségű felhívását, aminek a célja az volt, hogy a lecsapolt mocsarakon a mezőgazdasági munkásoknak új városok (centro comunale agricolo) épüljenek. Az 1930-as években 68 ilyen új egységes sémára tervezett várost építettek. Az ideális fasiszta város egy vagy két tömeggyűlések megtartására is alkalmas központi tér köré szerveződött. Ezek fókuszában a világi és az egyházi hatalom épületei álltak, amiket az 1930-as évekre kanonizálódott középületek vettek körül.[3]
1936-ban Olaszország nyerte el az 1941-es Világkiállítás megrendezésének a jogát. Az eseményt hamarosan 1942-re halasztották, hogy egyidejűleg a fasiszta rezsim 20. évfordulóját is megünnepelhessék. Marcello Piacentini kapott megbízást a világkiállítási negyed tervezésére, amit Róma új városnegyedének is szántak. Az Esposizione Universale Roma rövidítése alapján, az új negyed E.U.R. néven lett ismert. Az új negyed a fasiszta rezsim presztízsberuházása lett. S bár az épületek stílusára a modernizmus nyomta rá a bélyegét, a dekoratív elemek mind a Római Birodalom emlékeit idézik. Az egyik dombormű magát Mussolinit ábrázolja lovon a római consulok és uralkodók egyenes ági leszármazottjaként kezét fasiszta üdvözlésre emelve.[4]
Totalitáriánus rendszerek építészete a második világháborút követően szerkesztés
Ceauşescu Bukarestje szerkesztés
Kazahsztán szerkesztés
Nurszultan Nazarbajev kazah elnök 1997-ben az ország déli határán lévő Almatiból, egy korábban jelentéktelen helyre, mai nevén Asztanába tette át az ország fővárosát. A helyszín szélsőséges klímájú. Az éves hőingadozás a 60 Celsius-fokot is meghaladja. Ezen a helyen kezdett bele a kazah elnök egy monumentális építményekkel hivalkodó új főváros építésébe. Az elnöki palota a washingtoni Fehér Ház mintájára épült – csak egy kicsit nagyobbra – és kék-arany posztmodernt idéző kupolával sikerült teljesen elrontani a klasszicista arányokat.[5] Nazarbajev 2004-ben Sir Norman Fostert kérte fel egy grandiózus üvegpiramis tervezésére.[6] Az épület erőltetett ütemben el is készült 2006-ra és ebben az évben itt került megrendezésre a vallási vezetők világtalálkozója.[7] Egy még nagyobb léptékű építmény lesz a szintén Foster által tervezett Khan Shatyry névre keresztelt tíz futballpályányi üvegsátor. Ez utcákat, tereket, bevásárlóközpontokat, sőt golfpályát is foglal majd magába és állítólag az örök nyár képzetét fogja kelteni.[8] Asztana új kormányzati negyedének barokkos szimmetriája már a légifelvételeken is kivehető.[9]
Észak-Korea szerkesztés
Lásd még: Rjugjong Hotel
Kína szerkesztés
Az anyagi javakban rohamosan fejlődő Kína világhatalmi szerepét kívánja megmutatni új középületeivel. Rem Koolhaas sztárépítész a CCTV, a kínai állami tévétársaság új gigantikus székházának tervezője szerint Kínában a koncentrált állami hatalom olyan léptékű kezdeményezéseket tud megindítani, amelyekre a világ demokratikus országai nem is gondolhatnak.
Hivatkozások szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Deyan Sudjic: Épület-komplexus. Ahogy a hatalmasok és gazdagok építkeznek ISBN 9789639686168
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.eptort.bme.hu/doc/legujabb/legujabb.html#5 Archiválva 2007. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben | Dr. Kalmár Miklós: A XIX. század építészete
- ↑ Scobie, Alexander.1990. Hitler's State Architecture: The Impact of Classical Antiquity. University Park: Pennsylvania State University Press. ISBN 0-271-00691-9.
- ↑ http://archivum.epiteszforum.hu/muhely_utopia/muss_teljes.pdf Archiválva 2012. január 6-i dátummal a Wayback Machine-ben | Ordasi Zsuzsa: „Mussolininek mindig igaza van” A modern építészet néhány kérdése Mussolini Olaszországában
- ↑ New York Architecture Images – fascist architecture
- ↑ hg.hu - Hova tovább, Kazahsztán?. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
- ↑ Astana - One Steppe Beyond: Norman Foster's Pyramid of Peace in Kazakhstan – Europaconcorsi. [2008. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 10.)
- ↑ hg.hu - Hova tovább, Kazahsztán?. [2008. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 15.)
- ↑ http://www.fn.hu/index.php?id=8&cid=150917&hirlevelkatt=2006-12-11
- ↑ Astana – Rotterdamban. [2007. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
|
Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |