Főmenü megnyitása

Blå Jungfrun

sziget és nemzeti park Svédországban

A Blå Jungfrun (kiejtése „bló jungfrun”, magyarul „a kék szűz”) nevű svédországi sziklasziget a Kalmarsund szorosban, Öland szigetéhez közel terül el. A szigethez a középkor óta népi legendák fűződnek.

Blå Jungfrun
Blå Jungfrun, bred.jpg
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Blå Jungfrun (Svédország)
Blå Jungfrun
Blå Jungfrun
Pozíció Svédország térképén
é. sz. 57° 16′, k. h. 16° 47′Koordináták: é. sz. 57° 16′, k. h. 16° 47′
A(z) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Blå Jungfrun témájú médiaállományokat.

A szigetet 1925-ben Torsten Kreuger svéd iparmágnás vásárolta meg, majd a svéd államnak ajándékozta. 1926-ban nemzeti parkot alakítottak ki rajta, mit 1988-ban kibővítettek. A nemzeti park területe 198 hektár, ebből 132 hektár vízfelület.

Tartalomjegyzék

Nevének eredeteSzerkesztés

A sziget neve első említésekor a forrásokban, az 1400-as évek elején, Blaakulla, azaz kék asszony vagy kék nő volt. 1507-től párhuzamosan Jonffrwn (A szűz) néven is előfordult. A sziget eredeti nevének említése a néphit szerint balszerencsét hozott, mivel a hajósok körében elterjedt, hogy a szigetet boszorkányok lakják, ezért a második név vált általánossá. A két név egybeolvadásából keletkezett a sziget mai neve.[1]

GeológiaSzerkesztés

 
A jég által lecsiszolt homokkő
 
Seprűnyélen lovagló boszorkány. Albert Joseph Pénot festménye, 1910.
 
A kőlabirintus
 
A jégkorszakban feltört kövek a sziget partján

A Blå Jungfrun kúpalakú sziget, környezetéből messze kiemelkedik, csúcsa 86,5 méterre van a tenger színe fölött és 130 méter magas a tengerfenéktől számítva.[2]

A sziget vörös gránitból épült fel, ezzel markánsan különbözik a közeli Ölandtól, ahol a mészkő dominál. A nagyszemcsés helyi rapakivi gránit(wd) főleg plagioklászokból, kvarcból áll, itteni sajátos összetétele miatt önálló nevet is kapott a svéd geológusoktól (jungfrugránit).[3] A kőzet korát radiometrikus kormeghatározás eredményeképpen 1386 millió évben határozták meg.[4] A viszonylag lapos környezetből kiemelkedő Blå Jungfrun tanúhegy, aminek a más anyagokból, főleg homokkőből álló környezete a jégkorszakban lemaródott, csak a sziget délnyugati oldalán maradt fenn belőlük sok simára csiszolt darab. Ezzel a sziget némiképp hasonlatossá vált például az ausztráliai Ayers Rockhoz.[5][6] A szigeten a gleccserek tevékenysége nyomán több látványos gleccsertál is kialakult.[7]

1904-ben a sziget akkori tulajdonosa kőbánya nyitására adott engedélyt egy vállalkozásnak.[8] A különleges követ főleg díszítési célokra exportálták. A kőfejtés nagy károkat okozott a sziget természeti értékeiben, például több különleges gleccsertálat is felrobbantottak. A közfelháborodás hatására 1914-ben javasolták a sziget állami tulajdonba vételét, de a parlament ezt végül elvetette. A küzdelem azonban folytatódott, és végül társadalmi nyomásra reagálva Torsten Kreuger nagyvállalkozó megvásárolta a szigetet és az államnak ajándékozta. Így válhatott a sziget 1926-ban Svédország sorrendben 12. nemzeti parkjává.

ÉlővilágSzerkesztés

A Blå Jungfrun jellegzetes madarai a fekete lumma, a pehelyréce, a parti pityer és az erdei pinty. Az utóbbi időben a rétisas fészkelését is megfigyelték a szigeten.[9] Viszonylag gazdag a rovarvilág, annak is köszönhetően, hogy a természetvédelmi területen élő erdő természetes, őserdő jellegű, sok benne az elöregedett, korhadt fa.[10] Az előző századfordulón szelíd nyulakat is telepítettek a szigetre vadászat céljából, ami károsan hatott a növényvilágra, azok azonban az 1939-1940-es kemény télen kipusztultak. 1956 óta viszont vadnyulak jelentek meg ott.[11] A denevérek is jól érzik magukat a sziget barlangjaiban.[12]

A sziget kövein csak vékony talajréteg alakult ki, az sem mindenütt. A déli oldalon alacsony, görbe növésű fákból álló erdő jött létre, a képviselt fafajok a kocsányos tölgy, berkenye, korai juhar, rezgő nyár, kőris. Természetesen ezen a szigeten is sokfelé előfordul a Svédországban közönséges nyírfa és fenyő.

A sziget flórája gazdag zuzmófélékben, ezeknek körülbelül 200 különböző faját találták itt meg. További jellegzetes növények a közönséges tiszafa, a Leymus arenarius, a fehér sarkvirág, közönséges borostyán, a Veronica spicata, a Galium palustre és a Linnaea borealis.[13]

ÉghajlatSzerkesztés

A sziget éghajlata, mikroklímája tengeri jellegű, viszonylag enyhe és a szárazföld esőárnyéka következtében meglehetősen száraz,[14][15] a napos órák száma magas.[16] Időnként a nyár kimondottan aszályos is lehet; 1969-ben emiatt sok fa és bokor kiszáradt.[17]

Boszorkány-legendákSzerkesztés

A sziget a svéd boszorkány-mitológia egyik legfontosabb helyszíne. Ezek szerint nagycsütörtökön itt gyűlnek össze az északi országokból a boszorkányok, hogy aztán megünnepeljék a boszorkányszombatot,[18] ahogy azt Olaus Magnus svéd katolikus érsek, diplomata és térképész 1555-ben az északi népek történetéről írott művében (Historia de gentibus septentrionalibus) is leírja.[19] Olaus Magnus 1539-ben alkotott, Európa északi részét ábrázoló részletes térképére, a Carta Marinára is elhelyezte a szigetet.

A boszorkányokról szóló színes történeteknek rendkívül gazdag hagyománya van. Ezek szerint a boszorkányok varázserejüket kihasználva seprűnyélen, kecskén vagy akár embereken, hátrafelé lovagolva hihetetlenül gyorsan utaztak a levegőben. Varázsszereik alapanyaga többek között bolondító beléndek, nadragulya, közönséges mandragóra, foltos bürök és tündérrózsafélék voltak, ezekkel kenték be a seprűnyelet.[20] A boszorkányszombat pogány rítusain, orgiáin pedig úgy tudtak részt venni, hogy közben látszólag el sem hagyták rendse tartózkodási helyüket.[18] A tengerészek lehetőség szerint messze elkerülték a szigetet. A hagyomány szerint ha valaki tudatlanságában elhozott egy követ a szigetről, mindaddig szerencsétlenségek sújtották, amíg azt vissza nem vitte.

A boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek okozták részben a tragikus boszorkányüldözéseket, amiknek sok nő esett áldozatául a 17. században Kalmar környékén is, amint azt a kalmari vár múzeumának az egykori női börtönében megrendezett kiállítás is bemutatja.

LátnivalókSzerkesztés

A Blå Jungfrun a simára koptatott sziklái, az érdekes gleccsertálak, a fajokban gazdag erdő, a csúcsáról nyíló szép kilátás és a természetesen a boszorkány-legendák miatt kedvelt kirándulási célpont.

A sziget déli részén kövekből kirakott labirintus látható, kora egyelőre nincs meghatározva; Carl von Linné 1741-es látogatásakor már létezett.[21] A sziget körül számos elsüllyedt hajóroncs rozsdásodik a tengerben, egy részük a háborúban futott aknára.[22] Egy 1769-ben elsüllyedt hajó rakományából még mindig hevernek a parton régészeti jelentőség nélküli apróságok.

Egy kőkorszaki lakóhelyet is találtak egy délre nyíló sziklahajlat tövében, közel a turistaúthoz. 2014 májusában a Kalmar Megyei Múzeum és a Linné Egyetem munkatársai régészeti kutatásokat végeztek a szigeten.[23] Ekkor további kőkorszaki lakóhelyeket és kultúrrétegeket tártak fel az erdő területén és egy másik kiugró sziklafal tövében, amiket i. e. 7000 körülire datáltak. Kerámiatöredékeket is találtak, és a kultúrréteg vastagsága hosszan tartó emberi jelenlétre mutat. A sziklafal üregei előtt tűz és kultikus tevékenység nyomait is rögzítették.[23]

Már a 19. század végén kezdtek túrákat szervezni a Blå Jungfrunra. A nemzeti park 1926-os megalapítása utáni húsz évben már évente mintegy 200-800 látogatót jegyeztek fel. Az ötvenes években a túrák egyre rendszeresebbekké váltak, és a 70-es, 80-as évekre már az évi 10 000 főt közelítette a látogatók száma.[24]

A 2010-es években nyaranta Oskarshamnból és Byxelkrokból indulnak szervezett túrák a szigetre. Az átkelési idő 1 – 1,5 óra, a kirándulók 3,5 órát tölthetnek a szigeten. A hivatalos idegenvezetők nyáron a szigeten laknak. Helyben sem vizet, sem élelmiszert nem árulnak, ezeket a látogatóknak kell magukkal hozniuk. Az információs táblákon és a jelölt túraútvonalon kívül csak „száraz illemhelyek” állnak a látogatók rendelkezésére. A 3,3 km hosszú túraútvonal jelentős szintkülönbségeken halad át. A szigetet saját hajóval is fel lehet keresni, de a kikötési lehetőségek rosszak.[25]

A Blå Jungfrun a svéd kultúrábanSzerkesztés

A sziget a középkori népi mondák mellett a modern művészetekhez is kapcsolódik. Erik Johan Stagnelius 19. századi svéd író mesejátékot írt a szigetről. Verner von Heidenstam Nobel-díjas költő 1896-ban itt tartotta esküvőjét második feleségével. Az eseményen megjelent az akkori svéd kulturális elit számos tagja, így Gustaf Fröding, Albert Engström, Birger Mörner, J.A.G. Acke és Gustaf Ankarcrona.[26]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mats Wahlberg, Svenskt ortnamnslexikon, 2003, s. 154.
  2. Informationsbroschyr, länsstyrelsen i Kalmar län. Archiválva 2014. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Ottosson, Natur, naturskydd, s. 10.
  4. Ottoson, 1983, s. 10.
  5. Nationalencyklopedin om inselberg
  6. Ivar Ottosson: Ön Jungfrun – Natur, naturskydd, tryckår 1983, s. 12.
  7. Informationsskrift om Blå Jungfrun, Kalmar läns museum
  8. Anton Paulrud: Blå Jungfrun, 1996
  9. Informationsbroschyr Länsstyrelsen Kalmar län Archiválva 2014. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. Länsstyrelsens bevarandeplan för Blå Jungfrun. Archiválva 2016. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. Naturvårdsverkets Allmänna råd 85:10: Skötselplan för Blå Jungfruns nationalpark, s. 7.
  12. http://www.swedishepa.se/Documents/publikationer/978-91-620-8389-2.pdf
  13. Ivar Ottosson: Ön Jungfrun – Natur, naturskydd, tryckår 1983, s. 18 ff.
  14. SMHI - Karta över kontinentala och marina områden.
  15. SMHI - Karta genomsnittlig årsnederbörd.
  16. SMHI - Karta normal solskenstid för ett år.
  17. Ottosson, Natur, naturskydd, s. 28.
  18. a b Nordisk Familjebok. 1905. Läst 28 mars 2013.
  19. Ivar Ottosson: Ön Jungfrun – Litteratur, kartor, handlingar, tryckår 1982, s. 5 f.
  20. Andrea Kaufmann: La chevauchée des sorcières. Histoire d'un merveilleux moyen de transport, Véga, 2002. ISBN 9782858293254
  21. Kalmar läns museum - Örapport, Blå Jungfrun, sid 3.
  22. Riksantikvarieämtet - Fornsök.
  23. a b Fornlämningar på Blå Jungfrun - Arkeologisk inventering och provgrävning 2014
  24. Ottosson, Ön Jungfrun - Natur, naturskydd., s. 33 f.
  25. Eniro kartor - Flygfoto över Blå Jungfrun
  26. Kalmar läns museum - Örapport, Blå Jungfrun, sid 4.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Blå Jungfrun című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés