Blå Jungfrun
A Blå Jungfrun (kiejtése „bló jungfrun”, magyarul „a kék szűz”) nevű svédországi sziklasziget a Kalmarsund szorosban, Öland szigetéhez közel terül el. A szigethez a középkor óta népi legendák fűződnek.
| Blå Jungfrun | |
 | |
| Ország | Svédország |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Terület | 0,6598 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 86 m |
| Elhelyezkedése | |
 Blå Jungfrun
Pozíció Svédország térképén
| |
 é. sz. 57° 15′ 08″, k. h. 16° 47′ 38″Koordináták: é. sz. 57° 15′ 08″, k. h. 16° 47′ 38″ | |
| Blå Jungfrun weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Blå Jungfrun témájú médiaállományokat. | |
A szigetet 1925-ben Torsten Kreuger svéd iparmágnás vásárolta meg, majd a svéd államnak ajándékozta. 1926-ban nemzeti parkot alakítottak ki rajta, mit 1988-ban kibővítettek. A nemzeti park területe 198 hektár, ebből 132 hektár vízfelület.
Nevének eredete szerkesztés
A sziget neve első említésekor a forrásokban, az 1400-as évek elején, Blaakulla, azaz kék asszony vagy kék nő volt. 1507-től párhuzamosan Jonffrwn (A szűz) néven is előfordult. A sziget eredeti nevének említése a néphit szerint balszerencsét hozott, mivel a hajósok körében elterjedt, hogy a szigetet boszorkányok lakják, ezért a második név vált általánossá. A két név egybeolvadásából keletkezett a sziget mai neve.[1]
Geológia szerkesztés
.jpg)
A Blå Jungfrun kúpalakú sziget, környezetéből messze kiemelkedik, csúcsa 86,5 méterre van a tenger színe fölött és 130 méter magas a tengerfenéktől számítva.[2]
A sziget vörös gránitból épült fel, ezzel markánsan különbözik a közeli Ölandtól, ahol a mészkő dominál. A nagyszemcsés helyi rapakivi gránit főleg plagioklászokból, kvarcból áll, itteni sajátos összetétele miatt önálló nevet is kapott a svéd geológusoktól (jungfrugránit).[3] A kőzet korát radiometrikus kormeghatározás eredményeképpen 1386 millió évben határozták meg.[4] A viszonylag lapos környezetből kiemelkedő Blå Jungfrun tanúhegy, aminek a más anyagokból, főleg homokkőből álló környezete a jégkorszakban lemaródott, csak a sziget délnyugati oldalán maradt fenn belőlük sok simára csiszolt darab. Ezzel a sziget némiképp hasonlatossá vált például az ausztráliai Ayers Rockhoz.[5][6] A szigeten a gleccserek tevékenysége nyomán több látványos gleccsertál is kialakult.[7]
1904-ben a sziget akkori tulajdonosa kőbánya nyitására adott engedélyt egy vállalkozásnak.[8] A különleges követ főleg díszítési célokra exportálták. A kőfejtés nagy károkat okozott a sziget természeti értékeiben, például több különleges gleccsertálat is felrobbantottak. A közfelháborodás hatására 1914-ben javasolták a sziget állami tulajdonba vételét, de a parlament ezt végül elvetette. A küzdelem azonban folytatódott, és végül társadalmi nyomásra reagálva Torsten Kreuger nagyvállalkozó megvásárolta a szigetet és az államnak ajándékozta. Így válhatott a sziget 1926-ban Svédország sorrendben 12. nemzeti parkjává.
Élővilág szerkesztés
A Blå Jungfrun jellegzetes madarai a fekete lumma, a pehelyréce, a parti pityer és az erdei pinty. Az utóbbi időben a rétisas fészkelését is megfigyelték a szigeten.[9] Viszonylag gazdag a rovarvilág, annak is köszönhetően, hogy a természetvédelmi területen élő erdő természetes, őserdő jellegű, sok benne az elöregedett, korhadt fa.[10] Az előző századfordulón szelíd nyulakat is telepítettek a szigetre vadászat céljából, ami károsan hatott a növényvilágra, azok azonban az 1939-1940-es kemény télen kipusztultak. 1956 óta viszont vadnyulak jelentek meg ott.[11] A denevérek is jól érzik magukat a sziget barlangjaiban.[12]
A sziget kövein csak vékony talajréteg alakult ki, az sem mindenütt. A déli oldalon alacsony, görbe növésű fákból álló erdő jött létre, a képviselt fafajok a kocsányos tölgy, berkenye, korai juhar, rezgő nyár, kőris. Természetesen ezen a szigeten is sokfelé előfordul a Svédországban közönséges nyírfa és fenyő.
A sziget flórája gazdag zuzmófélékben, ezeknek körülbelül 200 különböző faját találták itt meg. További jellegzetes növények a közönséges tiszafa, a Leymus arenarius, a fehér sarkvirág, közönséges borostyán, a Veronica spicata, a Galium palustre és a Linnaea borealis.[13]
Éghajlat szerkesztés
A sziget éghajlata, mikroklímája tengeri jellegű, viszonylag enyhe és a szárazföld esőárnyéka következtében meglehetősen száraz,[14][15] a napos órák száma magas.[16] Időnként a nyár kimondottan aszályos is lehet; 1969-ben emiatt sok fa és bokor kiszáradt.[17]
Boszorkány-legendák szerkesztés
A sziget a svéd boszorkány-mitológia egyik legfontosabb helyszíne. Ezek szerint nagycsütörtökön itt gyűlnek össze az északi országokból a boszorkányok, hogy aztán megünnepeljék a boszorkányszombatot,[18] ahogy azt Olaus Magnus svéd katolikus érsek, diplomata és térképész 1555-ben az északi népek történetéről írott művében (Historia de gentibus septentrionalibus) is leírja.[19] Olaus Magnus 1539-ben alkotott, Európa északi részét ábrázoló részletes térképére, a Carta Marinára is elhelyezte a szigetet.
A boszorkányokról szóló színes történeteknek rendkívül gazdag hagyománya van. Ezek szerint a boszorkányok varázserejüket kihasználva seprűnyélen, kecskén vagy akár embereken, hátrafelé lovagolva hihetetlenül gyorsan utaztak a levegőben. Varázsszereik alapanyaga többek között bolondító beléndek, nadragulya, közönséges mandragóra, foltos bürök és tündérrózsafélék voltak, ezekkel kenték be a seprűnyelet.[20] A boszorkányszombat pogány rítusain, orgiáin pedig úgy tudtak részt venni, hogy közben látszólag el sem hagyták rendes tartózkodási helyüket.[18] A tengerészek lehetőség szerint messze elkerülték a szigetet. A hagyomány szerint ha valaki tudatlanságában elhozott egy követ a szigetről, mindaddig szerencsétlenségek sújtották, amíg azt vissza nem vitte.
A boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmek okozták részben a tragikus boszorkányüldözéseket, amiknek sok nő esett áldozatául a 17. században Kalmar környékén is, amint azt a kalmari vár múzeumának az egykori női börtönében megrendezett kiállítás is bemutatja.
Látnivalók szerkesztés
A Blå Jungfrun a simára koptatott sziklái, az érdekes gleccsertálak, a fajokban gazdag erdő, a csúcsáról nyíló szép kilátás és a természetesen a boszorkány-legendák miatt kedvelt kirándulási célpont.
A sziget déli részén kövekből kirakott labirintus látható, kora egyelőre nincs meghatározva; Carl von Linné 1741-es látogatásakor már létezett.[21] A sziget körül számos elsüllyedt hajóroncs rozsdásodik a tengerben, egy részük a háborúban futott aknára.[22] Egy 1769-ben elsüllyedt hajó rakományából még mindig hevernek a parton régészeti jelentőség nélküli apróságok.
Egy kőkorszaki lakóhelyet is találtak egy délre nyíló sziklahajlat tövében, közel a turistaúthoz. 2014 májusában a Kalmar Megyei Múzeum és a Linné Egyetem munkatársai régészeti kutatásokat végeztek a szigeten.[23] Ekkor további kőkorszaki lakóhelyeket és kultúrrétegeket tártak fel az erdő területén és egy másik kiugró sziklafal tövében, amiket i. e. 7000 körülire datáltak. Kerámiatöredékeket is találtak, és a kultúrréteg vastagsága hosszan tartó emberi jelenlétre mutat. A sziklafal üregei előtt tűz és kultikus tevékenység nyomait is rögzítették.[23]
Már a 19. század végén kezdtek túrákat szervezni a Blå Jungfrunra. A nemzeti park 1926-os megalapítása utáni húsz évben már évente mintegy 200-800 látogatót jegyeztek fel. Az ötvenes években a túrák egyre rendszeresebbekké váltak, és a 70-es, 80-as évekre már az évi 10 000 főt közelítette a látogatók száma.[24]
A 2010-es években nyaranta Oskarshamnból és Byxelkrokból indulnak szervezett túrák a szigetre. Az átkelési idő 1 – 1,5 óra, a kirándulók 3,5 órát tölthetnek a szigeten. A hivatalos idegenvezetők nyáron a szigeten laknak. Helyben sem vizet, sem élelmiszert nem árulnak, ezeket a látogatóknak kell magukkal hozniuk. Az információs táblákon és a jelölt túraútvonalon kívül csak „száraz illemhelyek” állnak a látogatók rendelkezésére. A 3,3 km hosszú túraútvonal jelentős szintkülönbségeken halad át. A szigetet saját hajóval is fel lehet keresni, de a kikötési lehetőségek rosszak.[25]
A Blå Jungfrun a svéd kultúrában szerkesztés
A sziget a középkori népi mondák mellett a modern művészetekhez is kapcsolódik. Erik Johan Stagnelius 19. századi svéd író mesejátékot írt a szigetről. Verner von Heidenstam Nobel-díjas költő 1896-ban itt tartotta esküvőjét második feleségével. Az eseményen megjelent az akkori svéd kulturális elit számos tagja, így Gustaf Fröding, Albert Engström, Birger Mörner, J.A.G. Acke és Gustaf Ankarcrona.[26]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Mats Wahlberg, Svenskt ortnamnslexikon, 2003, s. 154.
- ↑ Informationsbroschyr, länsstyrelsen i Kalmar län. Archiválva 2014. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Ottosson, Natur, naturskydd, s. 10.
- ↑ Ottoson, 1983, s. 10.
- ↑ Nationalencyklopedin om inselberg
- ↑ Ivar Ottosson: Ön Jungfrun – Natur, naturskydd, tryckår 1983, s. 12.
- ↑ Informationsskrift om Blå Jungfrun, Kalmar läns museum
- ↑ Anton Paulrud: Blå Jungfrun, 1996
- ↑ Informationsbroschyr Länsstyrelsen Kalmar län Archiválva 2014. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Länsstyrelsens bevarandeplan för Blå Jungfrun. Archiválva 2016. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Naturvårdsverkets Allmänna råd 85:10: Skötselplan för Blå Jungfruns nationalpark, s. 7.
- ↑ Archivált másolat. [2017. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
- ↑ Ivar Ottosson: Ön Jungfrun – Natur, naturskydd, tryckår 1983, s. 18 ff.
- ↑ SMHI - Karta över kontinentala och marina områden.. [2012. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
- ↑ SMHI - Karta genomsnittlig årsnederbörd.. [2012. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
- ↑ SMHI - Karta normal solskenstid för ett år.. [2010. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
- ↑ Ottosson, Natur, naturskydd, s. 28.
- ↑ a b Nordisk Familjebok. 1905. Läst 28 mars 2013.
- ↑ Ivar Ottosson: Ön Jungfrun – Litteratur, kartor, handlingar, tryckår 1982, s. 5 f.
- ↑ Andrea Kaufmann: La chevauchée des sorcières. Histoire d'un merveilleux moyen de transport, Véga, 2002. ISBN 9782858293254
- ↑ Kalmar läns museum - Örapport, Blå Jungfrun, sid 3.
- ↑ Riksantikvarieämtet - Fornsök.. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
- ↑ a b Fornlämningar på Blå Jungfrun - Arkeologisk inventering och provgrävning 2014. [2015. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
- ↑ Ottosson, Ön Jungfrun - Natur, naturskydd., s. 33 f.
- ↑ Eniro kartor - Flygfoto över Blå Jungfrun
- ↑ Kalmar läns museum - Örapport, Blå Jungfrun, sid 4.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Blå Jungfrun című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Blå Jungfrun (svédül)
- Blå Jungfrun nemzeti park (svédül)
- A Blå Jungfrun a Kalmar Megyei Múzeum honlapján Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (svédül)
