Blagovescsenszk (Amuri terület)

Blagovescsenszk (oroszul: Благовещенск) város Oroszország ázsiai részén, a Távol-Keleten, az Amur folyó partján. Az Amuri terület székhelye, folyami kikötő.

Blagovescsenszk (Благовещенск)
Blagovescsenszk éjjel; a háttérben Hejhe kínai város (2010).
Blagovescsenszk címere Blagovescsenszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Amuri terület
Alapítás éve	1856
Városi jogokat kapott	1858
Polgármester	Vlagyimir Alekszandrovics Kobeljev
Irányítószám	675000, 675002–675006, 675009–675011, 675014, 675016, 675018–675021, 675025, 675028, 675029
Körzethívószám	4162
Testvérvárosok	Lista Hejho
Népesség
Teljes népesség	224 419 fő (2017)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+9
Elhelyezkedése
Blagovescsenszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 50° 22′, k. h. 127° 31′50.366666666667, 127.51666666667
Blagovescsenszk Pozíció az Amuri terület térképén
Blagovescsenszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Blagovescsenszk témájú médiaállományokat.

Népessége 214 390 fő volt a 2010. évi népszámláláskor.

Fekvés, éghajlat

Az Amur bal partján, a Zeja folyó torkolatánál fekszik, kb. 8000 km-re Moszkvától. Az Amur képezi a határt Oroszország és Kína között, a folyó túlsó partján lévő kínai település: Hejhe (Hejho).

Blagovescsenszk a Zeja–Bureja-síkság délnyugati részén, sík vidéken helyezkedik el; az Amur mentén 8 km, a Zeja mentén 13 km hosszan húzódik. Északnyugaton a kissé magasabb Amur–Zeja-alföld dombjai ereszkednek le a város felé. A városszerkezetet az egymásra merőleges utcák négyzet alakú hálózata jellemzi, az utcák egyenesek és többnyire vagy az egyik, vagy a másik folyótól indulnak ki.

Az éghajlat kontinentális, de nyáron a monszun hatása alatt áll. A tél hideg és csapadékban szegény, a januári középhőmérséklet –24 °C és –27 °C között váltakozik, előfordul –44 °C-os fagy is. A nyár meleg és a monszun heves esőket okoz. A csapadék mennyisége éves átlagban a városban 550 mm. A napfényes órák száma magas, évente átlag 2266.

Történeti áttekintés

Az Amur és a Zeja találkozásánál az oroszok először 1644-ben jelentek meg, amikor Pojarkov kozák csapatával lehajózott a Zeján, majd innen indult az Alsó-Amur felfedezésére. 1653-ban csapatával Habarov hódította az Amur-vidéket, de a kínaiakkal kötött nyercsinszki szerződés (1689) következtében az oroszoknak el kellett hagyniuk az Amur bal partját.

1856-ban néhány kilométerre a Zeja-torkolattól Uszty-Zejszkij ('zejai torkolat') néven katonai őrhelyet létesítettek. Később ezt áthelyezték a torkolat közelébe és 1858 májusában elkezdték az Angyali üdvözlet- (Blagovescsenyije) templom építését. Ugyanebben a hónapban Nyikolaj Muravjov kormányzó (későbbi nevén: Nyikolaj Muravjov-Amurszkij) megkötötte Kínával az aiguni szerződést, mely Oroszországnak adta az Amurtól északra eső területeket. Uszty-Zejszkij cári rendeletre 1858 júliusában – a templomról elnevezett – Blagovescsenszk város lett, és decemberben létrehozták az Amuri területet, Blagovescsenszk központtal.

A város további fejlődésére az Amurtól északra elterülő hegyvidék aranybányászata, a mezőgazdaság és a közlekedés volt hatással. A két nagy folyó találkozásánál fekvő város fontos kereskedelmi csomópont és az amuri gőzhajózás központja volt. 1888-ban itt alapították az Amur-vidék első vasöntödéjét; ez később hajójavító üzemmé, majd hajógyárrá alakult. Kereskedő- és iparos cégek alakultak, köztük több külföldi is. A gazdasági fellendülés a városképen is meglátszott: emeletes igazgatási, oktatási és kereskedelmi épületek jelentek meg. Itt nyílt meg az orosz Távol-Kelet első színháza.

A településre egyre többen érkeztek Kínából. 1892-ben külön kínai negyed alakult, ahol apró műhelyek, kereskedők működtek, zöldséget is termesztettek és árusítottak. A kínaiakhoz való viszony a századfordulón elmérgesedett, a boxerlázadás idején véres pogromhoz is vezetett.

A városnak 1913-ban nyolcvanezer lakosa volt, amikor a vasútvonal végre ide is elért: az északra fekvő Belogorszknál ekkor készült el a Zeja folyón át vezető vasúti híd.

A közigazgatási egységek változása miatt Blagovescsenszk 1922-től az Amuri kormányzóság központja, majd 1932-től a kormányzóság helyett ismét az Amuri terület központja volt. 1934-ben az Amuri terület több részét, és velük az aranylelőhelyek vidékeit is más közigazgatási egységhez csatolták. Ez visszavetette a város gazdasági fejlődését. Egyik éltető eleme, a mezőgazdaság pedig éppen a kollektivizálás (kolhozosítás) válságos idejét élte.

Miután Japán 1932-ben elfoglalta Mandzsúriát, a határon épült Blagovescsenszk front-közeli várossá alakult át. 1945 augusztusában egyik kiindulópontja volt a japánok elleni szovjet támadásnak.

A háború után, 1948-ban az Amuri terület viszonylagos önállóságot kapott: leválasztották a Habarovszki területről. 1958-ban az Amur árvízét csak nagy nehezen lehetett kivédeni, ezért az 1960-as években kiépítették a várost védő partfalat és a rakpartot. Az 1960-as és 1970-es években a régi faházak helyén emeletes lakóházakat emeltek, panelépületekből különálló lakótelepeket (mikrorajon) alakítottak ki. Az 1980-as évek végéig Blagovescsenszket külföldiek csak kivételes esetben, meghívó levéllel látogathatták.

Gazdaság, közlekedés

A 19. század végén Blagovescsenszkben alapított gyárak egy része a szovjet időszakban állami vállalatként működött tovább. A Szovjetunió felbomlása és a privatizáció a gazdaság minden szereplőjét válságba sodorta. A város korábbi nagy iparvállalata, az elektromos mérőműszereket és villamosipari berendezéseket előállító Amurelektropribor 2000-ben bezárt. A 19. század utolsó éveiben alakult, a szovjet korszakban Iszkra néven ismert gyufagyára az 1990-es évek közepén ment csődbe és megszűnt. A szintén nagymúltú hajógyár helyzete évekig tartó válság után 2010-re stabilizálódott, itt korszerű kisméretű halászhajók építését kezdték meg. A gépipar legfontosabb blagovescsenszki vállalata (Amurszkij Metalliszt) bányagépeket, korszerű mosó- és fúróberendezéseket gyárt az aranyérc bányászat, más külszíni fejtések és hídépítések számára.

Az 1893-ban alapított sörgyár 2006-ban kínai tulajdonba került és egy időre abbahagyta a termelést. A városi tejfeldolgozó kombinát (alapítva 1941-ben) sikeresen túlélte a nehéz éveket, korszerű csomagolású termékeket gyárt és értékesít. Blagovescsenszk térségében, a Zeja–Bureja-síkságon az éghajlati- és talajviszonyok kedveznek a mezőgazdasági termelésnek (gabonafélék- és szója termesztése). Ez biztos hátteret jelent a feldolgozóipar számára.

Közlekedés

Blagovescsenszk a Belogorszktól kiinduló szárnyvonallal kapcsolódik a transzszibériai vasútvonalhoz és azon át az ország többi részéhez. Szintén Belogorszkba vezet az a 125 km hosszú közút, amely biztosítja az összeköttetést a 2010-ben teljes hosszában átadott Csita–Habarovszk közötti M58-as autóúttal és a Távol-Kelet déli városaival.

1981-ben adták át a forgalomnak a Zeja folyón átívelő közúti hidat, ez a Zeja–Bureja-síkság mezőgazdasági területeivel teremt közvetlen kapcsolatot.

A nemzetközi státusú repülőtér a várostól 15 km-re található. Közvetlen légijáratok kötik össze a várost többek között Moszkva, Habarovszk, Irkutszk légikikötőivel.

2011 nyarán Blagovescsenszktől kb. 180 km-re északra, Uglegorszk (neve 1994-ig: Szvobodnij-18) zárt város térségében kezdték építeni Oroszország új, Vosztocsnij ('keleti') nevű űrközpontját.

Kultúra, felsőoktatás

A szovjet időszakban a város templomait tönkretették, illetve lerombolták. Régi-új központi templomát 1997-ben kezdték építeni és 2003-ban szentelték fel. Az új Angyali üdvözlet- (Blagovescsenyije) székesegyháznak hét aranyozott kupolája van, a nyolcadik kupola a harangtornyot díszíti. A központi kupola magassága a kereszt aljáig közel 39 m, a harangtorony 32,5 m. A templom harangjait Voronyezsben öntötték, a legnagyobb harang 1280 kg, átmérője 1,2 m.

Blagovescsenszkben 1891-ben alakult múzeum. A mai Amuri Terület Helytörténeti Múzeuma egy műemlék épületben kapott helyet, mely a 19–20. század fordulóján egy német kereskedőcég árusítóhelye volt. Legnagyobb kollekciói: a numizmatikai, a régészeti, a természettudományi és a néprajzi gyűjtemény. Napjainkban az Amuri terület kisebb múzeumainak tudományos és módszertani központja is.

A legfontosabb felsőfokú oktatási intézmények:

• Amuri Állami Egyetem; elődjét, a technológiai főiskolát 1975-ben alapították. 1992-ben műszaki főiskolává alakult, 1994-ben lett Amuri Állami Egyetem. Több mint 600 előadója, tanára van; kilenc karán évente kb. 8000 hallgató tanul.
• A Blagovescsenszki Állami Pedagógiai Egyetem elődjét 1930-ban alapították; korábban szintén főiskola volt.
• A Távol-Keleti Állami Agráregyetem elődje 1950-től az 1990-es évek elejéig főiskolaként működött.
• Az Amuri Állami Orvostudományi Akadémia az 1952-ben alapított Blagovescsenszki Állami Orvostudományi Intézet (főiskola) utódjaként jött létre 1995-ben.
• A katonai főiskolát 1940-ben Vlagyivosztokban létesítették és 1949-ben helyezték át Blagovescsenszkbe.

Források

• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii – Blagovescsenszk (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• Blagovescsenszk város hivatalos honlapja (orosz nyelven). [2019. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
• O bilom razmahe i vipuszkajemoj produkcii (orosz nyelven). Tvgorod.ru, 2011. október 22. [2014. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
• Amurszkij metalliszt (orosz nyelven). A vállalat honlapja. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
• Krajevedcseszkij muzej (orosz nyelven). A múzeum honlapja. [2011. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 15.)
• Isztorija Blagovescsenszka (orosz nyelven). A múzeum honlapja. [2013. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
• Blagovescsenszk, kafedralnij szobor (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2011. november 14.)
• Isztorija vuza (orosz nyelven). Amuri állami Egyetem, 2009. október 12. [2011. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 13.)