Főmenü megnyitása

Blau Lajos (Putnok, 1861. április 29.Budapest, 1936. március 8.) magyar–zsidó hittudós, egyetemi tanár, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója.

Blau Lajos
Született 1861. április 29.[1][2]
Putnok[1]
Elhunyt 1936. március 8. (74 évesen)[1][2]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • történész
  • egyetemi oktató

ÉleteSzerkesztés

1886-ban avatták doktorrá, 1888-ban rabbivá. 1887-től tanára volt a Rabbiképző intézetnek, melynek Bacher Vilmos halála után, 1913-ban igazgatója lett. 1926-ban ünnepelte születésének 65. és írói működésének 40. éves jubileumát. Ez alkalomból jelent meg tanítványai, barátai és tisztelői közreműködésével a magyar és héber nyelvű Jubileumi emlékkönyv és Friedman Dénes bibliográfiai összeállítása Blau Lajos irodalmi munkássága címmel.

1936-ban hunyt el Budapesten 74 éves korában.

MűveiSzerkesztés

Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a magyar zsidóság szellemi és kulturális életében az I.M.I.T. társelnöke) és az egyetemes zsidóság szolgálatában. Különösen mint talmudtudósnak elismert a tekintélye. 1891-ben vette át Mezey Ferenccel együtt a Magyar Zsidó Szemle szerkesztését. 1896 óta egyedül szerkeszti, később Hevesi Simon és Friedmann Dénes társaságában. E folyóirat irodalmi rovatában közel 1200 új zsidó irodalmi munkát tett megbeszélés s kritika tárgyává és fűzött reflexiókat zsidó vonatkozású művekhez. Hacófe címmel 1911-ban indította meg héber nyelvű folyóiratát, Hevesi Simonnal és Gutmann Mihállyal, most csak Hevesivel szerkeszti. 1928-ban indította meg a M. Zs. Sz. Jabneh című homiletikar mellékletét Hevesi Simonnal és Friedman Dénessel együtt. Az Imit. ifjúsági Bibliájának egyik szerkesztője és fordítója. Tudományos cikkei, tanulmányai, értekezései (több mint 700) a hazai és külföldi héber, német, francia, angol, olasz folyóiratokban, gyűjteményes munkákban, sorozatos kiadványokban jelentek meg. Munkatársa volt a Jewish Encyclopedienek. Irodalmi alkotásainak tudományköre széles területet fog át: Talmud, bibliamagyarázat, folklóre, irodalomtörténet, kulturhistória, nyelvészet, jog, pedagógia stb.

Nagyobb önálló művei:

  • Izrael kiválasztása (1890);
  • Masoretische Untersuchungen (1891);
  • Tanulmányok a bibliai bevezetés köréből (1894);
  • Az ózsidó bűvészet(1898);
  • Az óhéber könyv (1902); Leo Modena levelei és írásai (1905-06);
  • A assuani és elephantinei aram papyrusok (1908);
  • A zsidó házasságfelbontás és válólevél története (1911- 1912);
  • Etika a Talmudban (Hevesi S. és Weisz M.-val együtt (1920);
  • A Talmud (Népszerű Zsidó Könyvtár 3. sz.).

E műveinek nagy része német nyelven is megjelent.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d 130095751
  2. a b BnF források (francia nyelven)

ForrásokSzerkesztés