Bocskor

A bocskor egyetlen darabból szabott talpú és felső részű, sarkatlan, elől kerek vagy hegyes orrú, bőrszíjjal (bocskorszíjjal) felköthető könnyű lábbeli.[1]

Jellemzői

szerkesztés

Alig több egy felhajtott szélű talpnál, csak az orra fedi a lábujjakat. A talpat, a talp széleit és a lábujjakat védi. Belé fűzött bőrszíjjal erősítik a lábhoz.[2] Bocskort készítettek szőrösen hagyott, kikészítetlen bőrből, illetve az első világháború után használaton kívüli csizmák bőréből is. A bocskor a formáját tekintve lehetett egylábas, azaz akármelyik lábra felhúzható, illetve féllábas (a Felső-Tisza vidékén),vagyis itt a jobb és bal láb szerint külön formájú.

A szó eredete

szerkesztés

A szó eredete ismeretlen; az első említése az 1395 körüli Besztercei Szójegyzék másolatában fordul elő.[1]

Története

szerkesztés

A 17. században még a főurak is általánosan viselték. Különösen az erdélyi román parasztság közt illetve a Balkánon általánosan elterjedt. A krassovánok – a románoktól eltérően – saját készítésű bocskorukat nem csavarták fel teljes hosszúságában a lábszárukra, hanem a vége lifegett.

Formája szerint lehetett egylábas illetve kétlábas, attól függően, hogy bármelyik lábon viselhető volt. A bocskor viselete a 19. század közepétől a magyarság körében rohamosan háttérbe szorult. Viselése egyre inkább a szegénység jelképévé vált, illetve meghatározott munkaalkalmakra (mint pl. az aratás) korlátozódott.

A bocskor szó magyar közmondásokban illetve népdalokban

szerkesztés

A bocskor szó számos közmondásban, szólásban szerepel. Találós kérdésekben és tréfás mondásokban is helyet kap néha. Népdalok szövegében is előfordul, pl. "Megismerni a kanászt ékes járásárul/ Űzött, fűzött bocskorárul." [3]

Képgaléria

szerkesztés
  1. a b https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-781.html
  2. Uj Idők
  3. Für József: A bocskor közmondásainkban és népdalainkban. Magyar Nyelv, 74. évfolyam, 1978.