Bokorfüzesek

A bokorfüzesek (Salicion triandrae) T. Müller & Görs 1958 a folyóparti füzesek (Salicetea purpureae Moor 1958) növénytársulástani osztályának egyik, Magyarországon is gyakori társuláscsoportja két növénytársulással:

• csigolya-bokorfüzes (Rumici crispi-Salicetum purpureae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996 és
• mandulalevelű bokorfüzes (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996;

Csigolyafűz (Salix purpurea)

Mandulalevelű fűz (Salix triandra)

Törékeny fűz (Salix fragilis)

Kosárkötő fűz (Salix viminalis)

Fajösszetételük

Egyszintű, igen fajszegény társulások. Cserjeszintjük többé-kevésbé sűrűn zár, a lágyszárú fajok többnyire csak a szegélyeken jelennek meg. Gyakran maga a bokorfüzes is csak szegélyként nő a fűzligetek peremén.

Uralkodó fajai:

• csigolyafűz (Salix purpurea)
• mandulalevelű fűz (Salix triandra)

— ezek a csoport két társulásának névadó fajai.

Kísérőik:

• törékeny fűz (Salix fragilis),
• kosárkötő fűz (Salix viminalis).

A bokrokra gyakran felkúszó lágyszárú fajok:

• sövényszulák (Calystegia sepium),
• ragadós galaj (Galium aparine).

A bokorfüzesek szegélyein növő magaskórók:

• borzas füzike (Epilobium hirsutum),
• vízparti deréce (Epilobium dodonaei, ritka!),
• orvosi nadálytő (Symphytum officinale),

Ugyancsak a szegélyekre jellemzők egyes magas növésű füvek:

• sovány perje (Poa trivialis),
• szálkás tarackbúza (Elymus caninus),
• pántlikafű (Phalaroides arundinacea, termete a nádéra emlékeztet).

A tavaszi árhullám levonulása után tömegesen jelennek meg a gyepszintben:

• a keserűfüvek (Persicaria sp.)
  • borsos keserűfű (Persicaria hydropiper),
  • keskenylevelű keserűfű (Persicaria minor),
  • szelíd keserűfű (Persicaria mitis) és a
• sóska- vagy lóromfajok (Rumex sp.)
  • bodros lórom (Rumex crispus),
  • réti lórom] (Rumex obtusifolius).

Előfordulásuk

Magyarországon valamennyi nagy síksági folyó, különösen a

• Duna,
• Tisza és
• Dráva

árterén, szigetein, zátonyain.

Ezek a pionír cserjés társulások többnyire homokos vagy iszapos, tápanyagszegény, nyers hordalékon alakulnak ki; létfeltételeiket az elárasztás teremti meg. Szélsőséges termőhelyeik tavasszal vízben állnak, nyáron pedig kiszáradnak: ahogy a kavicsos altalajban a talajvíz szintje lesüllyed, vízutánpótlásuk megszűnik.

Források

• Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 963-05-7983-9 Hozzáférés: 2020. szeptember 3.