Bolond Istók (hetilap, 1878–1919)

osztrák–magyar képes heti élclap
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 14.

A Bolond Istók képes heti élclap, mely 1878-tól 1919-ig jelent meg Budapesten. A Borsszem Jankó és Az Üstökös után a harmadik legnépszerűbb élclap volt.

Bolond Istók
XIV. évfolyam, 1891. 46.szám. Budapest, november 15. (Pollák Zsigmond rajza)
XIV. évfolyam, 1891. 46.szám. Budapest, november 15. (Pollák Zsigmond rajza)
Adatok
Típushetilap
OrszágMagyar Királyság
Alapítva1878. január 6.
Megszűnt1919. március 16.
FőszerkesztőBartók Lajos
Nyelvmagyar
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolond Istók témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

1878. január 6-án indította útjára Bartók Lajos, aki a hetilap kiadója, tulajdonosa és Don Pedrő néven szerkesztője is volt. A nyomást kezdetben a Schlesinger és Wohlauer nyomda, majd 1883 közepétől a Franklin Társulat nyomdája végezte. Rajzolói id. Jankó János, Homicskó Atanáz és Cserépy Árpád voltak. Olvasóközönségét elsősorban a vidéki középosztály egy része alkotta.

A lapot a kormánypárti Borsszem Jankó ellensúlyozására alapították. Bartók Lajos a Függetlenségi Párt politikáját támogatta és gúnyolódásában nem ismert határt. Híres állandó alakjai: Generál Szakramentovics (a magyarfaló osztrák generális); Móric Paja (a húsosfazékért lelkesedő Tisza-párti képviselő); Federvieh Kóbi (a zsidó revolverzsurnaliszta), stb.

A politikai élclap kíméletlenül ostorozta a Deák-pártot és állandóan izgatott Ausztria ellen. Megvetően írt a közös hadseregről, üldözte az ellenzéknek nem tetsző közéleti szereplőket. Bartók Lajos tömérdek mérges cikket és csúfondáros verset írt minden évfolyamába, csipkedte az Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot, nevetséges színben tüntette fel Greguss Ágostot, Gyulai Pált és általában a kormánypárti írókat és tudósokat, nem kímélte Arany Lászlót, Jókait sem. A zsidósággal és a katolikus papsággal szemben egyaránt ellenséges volt.

A politikusok és a politikai élet gúnyolása mellett nagy teret kaptak az irodalmi és színházi életet kifigurázó írások, a színműparódiák és az antiszemita viccek is. Bartók Lajos szerkesztői-kiadói működését követően a lap gyorsan hanyatlott, és a köztársaság idején meg is szűnt.

Utolsó lapszáma 1919. március 16-án jelent meg.[1]

  • Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. Bevezetés / Hírlapok, folyóiratok c. alfejezet) (1930–1941) 
  • szerk.: Kosáry Domokos és Németh G. Béla: A magyar sajtó története II./2. Budapest: Akadémiai Kiadó, 413. o.. Hozzáférés ideje: 2011. december 12. 
  • Szalay Károly. Humor és szatíra Mikszáth korában. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 438. o. (1977). ISBN 963-270-646-3 
  • Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében; Corvina, Bp., 1983
  1. Bolond Istók. Arcanum (1919. március 16.) (Hozzáférés: 2019. június 18.) fizetős hozzáférés.

További információk

szerkesztés