Főmenü megnyitása

Boltizár József

esztergomi segédpüspök

Boldogfalvi Boltizár József (szlovákul: Jozef Boltizár) (Szentjános, 1821. február 4. vagy 1821. február 2.Esztergom, 1905. május 16. vagy 1905. május 17.) magyar római katolikus pap, esztergomi segédpüspök.[4]

Boltizár József
Született

Szentjános
Elhunyt

Esztergom
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő
  • címzetes püspök
  • katolikus püspök (1875. október 24. – )
Kitüntetései Ferenc József-rend
Sírhely Esztergomi bazilika
esztergomi segédpüspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1844. július 15.
Püspökké szentelés 1875. október 24.
Esztergom
Szentelők

Hivatal esztergomi segédpüspök
Hivatali idő 1875–1905
Társszentelt püspökök
Neszveda István1884. május 11.
Palásthy Pál1886. május 9.
Vaszary Kolos1892. február 7.
Rimely Károly1893. augusztus 27.
Majláth Gusztáv Károly1897. május 1.
Kutrovátz Ernő1897. május 9.
Hetyey Sámuel1898. január 2.
Csáky Károly1900. június 17.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

A nemesi származású boldogfalvi Boltizár család sarja. Atyja boldogfalvi Boltizár István, uradalmi tiszttartó, anyja Papanek Terézia volt.[5] Gimnáziumi tanulmányait Szentgyörgyön és Tatán végezte.[6] 1840-től a bécsi Pázmáneum növendéke volt. 1844. július 15-én szentelték pappá.[4][6]

A nyitra vármegyei Újlakon volt káplán, majd Miskolczy Márton püspök szertartója Esztergomban.[6] 1847-től esztergomi helynöki iktató, 1849-től prímási szertartó, 1851-től levéltáros, 1852-től prímási titkár. 1856-tól Selmecbánya plébánosa, majd 1873-tól a város országgyűlési képviselője.[4][6] Itteni szolgálata alatt támogatta a bányászok szociális igényeit, szerepet játszott a dohánygyár létrehozásában, és megakadályozta a Selmeci Akadémia Bécsbe költöztetését.[6] 1874. október 3-tól esztergomi kanonok.[4][6]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1875. augusztus 24-én mylasai (milosiai vagy milaszai) címzetes püspökké[4] és esztergomi segédpüspökké nevezték ki.[6] Október 24-én szentelte püspökké Simor János esztergomi érsek, Szabó József esztergomi és Pauer János székesfehérvári segédpüspök segédletével.

1876-tól a nagyszombati Szent Adalbert Társulat (Spolok svätého Vojtecha) szlovák katolikus kulturális egyesület elnöke, ezáltal a szlovák egyháztörténet fontos szereplője volt. Az egyesületet sikeresen megvédte a magyarosítással és a szlovák kulturális-politikai élet belső feszültségeivel szemben.[6] 1882-ben római grófi és pápai prelátusi címet kapott. 1884. augusztus 2-től honti, 1889. december 20-tól székesegyházi főesperes.[4][6] 1892-től nagyszombati, 1893-tól esztergomi helynök.[6] 1896. február 4-től nagyszombati érseki helynök.[4][6]

Végrendeletében a város kórházaira, katolikus egyleteire jelentős összeget hagyott. Az esztergomi bazilika kriptájában helyezték nyugalomra.[6]

DíjakSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés