Wikipédia

Bolyai Farkas utca

marosvásárhelyi utca
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 23.

A Bolyai Farkas[1] utca, köznapi nevén Bolyai utca Marosvásárhely óvárosának (az egykori Szentmiklós-negyednek) központja. A Főtértől indul délkeleti irányba, a Bolyai Farkas Líceum előtt kiszélesedik – ezt a részét Bolyaiak terének is nevezik – majd tovább folytatódik déli irányba. Az utca mentén és környékén számos műemlék és történelmi szempontból jeles épület található.

Bolyai Farkas utca
Közigazgatás
OrszágRománia
TelepülésMarosvásárhely
VárosrészBelváros
Létrejötte16. század
Földrajzi adatok
Hossza0,6 km
Távolság a központtól0 km
Elhelyezkedése
Bolyai Farkas utca (Marosvásárhely)
Bolyai Farkas utca
Bolyai Farkas utca
Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 34″, k. h. 24° 33′ 54″46.542810°N 24.564950°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 34″, k. h. 24° 33′ 54″46.542810°N 24.564950°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolyai Farkas utca témájú médiaállományokat.

Története, részei

szerkesztés

A mai Bolyai utca voltaképpen három különböző, eltérő rendeltetésű közterület összevonásából keletkezett.

Nagyköz

szerkesztés

A Nagypiactól (Főtér) a Régivásárig (Bolyaiak tere) vezető keskeny utcát 1575-ben említik először, mint Szent Miklos Uttzára menő Sikátor. 1676-ban már Nagy-közként szerepel. 1883-ban vette fel a Bolyai utca nevet Bolyai Farkas tiszteletére, aki ezen a környéken (a jelenlegi Köteles Sámuel utca 5. szám alatti ház elődjében) lakott, de a köznyelvben még több évtizedig Nagy-közként ismerték.[2] A román hatalomátvétel után, 1920-ban Ștefan cel Mare után nevezték el, majd 1995-ben visszakapta a Bolyai nevet.[1]

A sáros, poros, télen jeges utcát tréfásan Kutyaszorítónak is nevezték, ugyanis esőzések alkalmával itt ömlött le a víz az Óváros felől a Nagypiac felé, nehézkessé téve a közlekedést. 1869-ben árkokat hoztak létre, a 19. század végén több épületet emeltek az utca mentén. Mai formáját a 20. század elején, Bernády György polgármester szolgálatának idején nyerte el; ekkor teljes hosszában szabályozták és lekövezték.[3]

Régivásár

szerkesztés

A Régivásár vagy Baromvásár, Baromfivásár, Régibaromvásár (megjegyzendő, hogy különböző időkben más-más helyeket neveztek Baromvásárnak) a jelenlegi Bolyai líceum előtti tér és annak környéke.[4] Itt volt az ököradó beszolgáltatási helye, de az állatok mellett gabonát és fát is árultak, és egyes feltételezések szerint régen ez volt a város főtere. A középkorban itt állt a Szent Miklós-templom, a város első temploma, melyet a reformáció után elhagytak. A 17. század elején itt építették fel a református kollégiumot, a mai Bolyai Farkas Líceum elődjét. A 18–19. századokban a tér fokozatosan beépült, de még a 20. század első felében is tartottak itt vásárokat. Az 1950-es években parkosították, és itt állították fel a Bolyaiak szobrát.[5] Gyakori megnevezése a Bolyaiak tere.

Szentmiklós utca

szerkesztés

A Szentmiklós utca a Kendeffy-háznál és a Teleki Tékánál kezdődő, dél, délkelet felé folytatódó utca volt; nevét a régivásári Szent Miklós-templomtól kölcsönözte. 1567-ben platea Sancti Nicolai, 1594-ben Zen Miklos Vtczaia néven említik. 1912-ben Gecse Dániel nevét vette fel. 1920-ban egyesítették a Bolyai utcával (Nagyközzel) Ștefan cel Mare név alatt (ebből az alkalomból átszámozták az egykori Gecse Dániel utca házait, ezért több régi könyvben nehezen áttekinthetőek a leírások). 1995-től a Liszt Ferenc utcai kereszteződésig Bolyai utcának nevezik, ettől délre változatlanul Ștefan cel Mare.[4]

Leírása

szerkesztés

Az utca hossza 600 méter, autók által is járható. Az alábbi listában a házszámok a jelenlegi számozást jelölik, a páratlan számok az utca bal oldalán vannak.

Az egykori Nagyköz

szerkesztés
 
A Főtér felől

A viszonylag keskeny és meredek utca a Főtértől vezet fel a Bolyaiak teréig. Főként a 19. század végén és a 20. század elején épített szecessziós stílusú bérházak szegélyezik, közülük több Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján épült.

  • A főtéri kereszteződésnél áll az új Hotel Transilvania (1959; korábban itt állt a régi Transzilvánia Szálló), és a Papp-Bányai palota (1898).
  • 2. Az Osztrák–Magyar Bank egykori székháza, 1902-ben épült.[6]
  • 4. Szilágyi János-ház, 1911–12-ben épült Komor és Jakab tervei alapján.[7]
  • 10. Minoriták bérháza, 1871-ben emelték Soós Pál építészmester tervei alapján, hogy jövedelméből fenntartsák a minoriták templomát és rendházát.[8]
  • A Köteles Sámuel (egykori neve Térjmeg) és a Bolyai utca sarkán további szecessziós épületek állnak. Az 1. szám alatti (baloldali) házat a 19. század végén emelték Soós Pál tervei alapján; földszintjén működik a Nagy Imre képtár és a Café Tutun. A 2. szám alatti házat 1929-ben építették a katolikus egyház számára.[9]
  • 12. Tolnai-ház. A 17. században emelt kisméretű kúria a város egyik legrégebbi, máig fennmaradt polgári épülete, és az egyetlen épület, mely megmaradt az egykori Nagyköz házai közül. 1885-től a Pálffy család tulajdona, az 1948-as államosítás után elhagyták. A romos épületet a 2000-es években felújították, jelenleg itt működik a Művészeti Egyetem zeneművészeti kara.[10]
  • 16. Csíki-ház, 1911-ben épült Komor és Jakab tervei alapján.[7]

Bolyaiak tere

szerkesztés

A téren több utca fut össze: Márton Áron (korábbi nevei Régibaromvásár, Praporgescu, Csáky, Lupeni), Justiției (egykoron Werbőczy), Târgului (korábban Sáros, Eötvös, Dragalina), Kogălniceanu (Ebhát, majd Kazinczy), Borsos Tamás (korábban Fazakas). A teret a Bolyai líceum épületegyüttese uralja, előtte látható a Bolyaiak szobra.

Bal oldal

szerkesztés
 
Bolyaiak tere
  • 3. Bolyai Farkas Líceum. A 17. századig itt állt a Szent Miklós-templom, majd lebontották, és ide költöztették az 1557-ben alapított református kollégiumot. A ma álló épületegyüttest több szakaszban építették: 1802–1803-ban épült fel a bentlakás, 1871-ben a Nagyköz felőli szárny és a Tornacsarnok, 1900-ban a konviktus, 1908–1909-ben pedig Baumgarten Sándor tervei alapján a főépület. A kollégium tanári lakásait a Kazinczy (ma Kogălniceanu) utcában emelték a 20. század elején, az 1948-as államosítás után itt hozták létre a sportbázist. Az iskola 1957-ben, fennállásának 400. évfordulóján vette fel Bolyai Farkas nevét.[8]
  • Bolyaiak szobra, Bolyai Farkast és Bolyai Jánost ábrázoló kétalakos kőszobor a líceum előtti parkban. 1957-ben leplezték le.[8]
  • 5. Régi vármegyeháza, barokk stílusú épület, mely 1745–1943 között Marosszék, majd Maros-Torda vármegye székházaként szolgált. Az épület 1711-ben jutott a vármegye birtokába, 1744–1745 között kibővítették, mai formáját 1842-ben nyerte el. Jelenleg képzőművészek műtermeinek ad otthont.[8]
  • 7. Maros–Wagner-ház, 18. századi barokk stílusú épület.[6]
  • 9. Telegdy-ház. Építtetője Bustya Lajos volt, 1926-ban került a Telegdyek birtokába.[11]
  • 13. Unitárius templom, 1929–1930-ban épült neogótikus stílusban. A földszinten tanácsterem és hivatal működik, az emeleten a templomhajó kapott helyet.[10]

Jobb oldal

szerkesztés
  • 18. Domokos-szálló, a 20. század elején építtette Páll Domokos szecessziós stílusban. Gyakran volt összejövetelek színhelye; 1915 júliusában Bernády György itt fogadta Ady Endrét, Boncza Bertát, Bölöni Györgyöt, és Márkus Ottíliát. Jelenleg irodaház, itt van többek között a Megyei Statisztikai Hivatal.[10]
  • 20. Trózner-ház, a 19. század végén épült eklektikus stílusban. Soós Pál építtette lánya, Anna számára, aki később Trózner Lajos felesége volt.[6]
  • 22. Neobarokk épület. Egyesek szerint itt működött a törvényszék az Igazságügyi palota 1897-es megnyitásáig; fogdája a szomszédos Trózner-ház pincéjében volt. Később Agyagási Károly főorvos otthona.[6]
  • 28. Itt lakott Romulus Guga író, költő, műfordító.[10]

A déli rész

szerkesztés
 
A 23–29. számú házak

A Bolyai utca a Bradului (egykoron Munkácsy) és a Liszt Ferenc utcák keresztezéséig tart, folytatása dél felé a Ștefan cel Mare. A két forgalmi sávot középen zöldövezet választja el, itt látható a 2002-ben leleplezett Pseudosphaera-szobor, mely Bolyai Jánosnak állít emléket.

Bal oldal

szerkesztés
  • 17. Teleki–Bolyai Könyvtár vagy Teleki Téka, 250 000 kötetével Európa egyik leggazdagabb gyűjteménye. Az 1770-es években épült barokk stílusú épületet a Wesselényi családtól örökölte Teleki Sámuel kancellár. 1799–1802-ben kibővítették, majd itt nyitották meg Erdély első közkönyvtárát. A Teleki Téka könyveit 1955-ben a Református Kollégium anyagával, majd további gyűjteményekkel bővítették. Itt működik a Bolyai Múzeum.[8][10]
  • 27. A századforduló idején emelte a Barátosi család. Az 1920-as években itt lakott Berde Mária. Az 1948-as államosítás után átépítették és különböző állami intézmények székhelye lett (Állambiztonság, Statisztikai Hivatal, Területi Elektronikus Számítóközpont).[8][10]

Jobb oldal

szerkesztés
  • 30. Kendeffy-ház vagy Királyi Tábla, 1789-ben épült klasszicizáló barokk stílusban. 1827-ben Kendeffy Elek özvegye eladta a Királyi Ítélőtáblának (Tabula Regia); az épületet kibővítették, és Erdély legfelsőbb törvényszékének székhelye lett. Az 1948-as államosítás után átalakították, különböző szervezetek működtek itt. Az 1989-es rendszerváltás után politikai pártok székhelye, itt volt a fekete március egyik színhelye. Az 1990-es évek végén felújították, és ide költözött a Fellebbviteli Bíróság.[12]
  • 40. Szecessziós, Komor és Jakab tervei alapján épült ház.[13]

Műemlékek

szerkesztés

10 egyéni épületet, épületegyüttest, szobrot tartanak nyilván műemlékként, ezeken kívül maga a Bolyai utca egy része is műemlék MS-II-a-A-15452 és MS-II-a-A-15460 sorszámok alatt.[14]

Műemlékek listája
Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
1–7, 2–14   Belváros része 17–19. század MS-II-a-A-15452
3–29, 16–24   Bolyai tér része 18–20. század MS-II-a-A-15460
3   Bolyai Farkas Líceum épületegyüttese 1803–1908 MS-II-a-A-15479
5   Régi vármegyeháza 1745–1843 MS-II-m-A-15480
9   Telegdy-ház 1905–1910 MS-II-m-B-15481
10   Minoriták bérháza 1871 MS-II-m-B-15482
12   Tolnai-ház 1640 MS-II-m-B-15483
13   Unitárius templom 1929 MS-II-m-B-15484
17   Teleki–Bolyai Könyvtár 1799–1803 MS-II-m-A-15486
28   Lakóház 19. század vége MS-II-m-B-15487
30   Kendeffy-ház 1789 MS-II-m-B-15485
Bolyaiak szobra 1957 MS-III-m-A-16075

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Vigh 53. o.
  2. ↑ Vigh 151. o.
  3. ↑ Keresztes 1996 30. o.
  4. ↑ a b Vigh 202–203. o.
  5. ↑ Keresztes 1996 39–40. o.
  6. ↑ a b c d Flórián Csaba: Bolyai utca. Virtuális Marosvásárhely. (Hozzáférés: 2018. június 6.)
  7. ↑ a b Keresztes 2000 123–124. o.
  8. ↑ a b c d e f Fodor 36–41. o.
  9. ↑ Keresztes 2000 147. o.
  10. ↑ a b c d e f Balás 82–100. o.
  11. ↑ A vásárhelyi Telegdy-ház. Központ. [2020. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 6.)
  12. ↑ Vásárhely egyik legszebb épülete, a Kendeffy-palota. Központ. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 6.)
  13. ↑ Flórián Csaba: Gecse utca épületei. Virtuális Marosvásárhely. (Hozzáférés: 2018. június 6.)
  14. ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Mureș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

Források

szerkesztés
  • ↑ Balás: Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272 
  • ↑ Fodor: Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress (1996). ISBN 9739687512 
  • ↑ Keresztes 1996: Keresztes Gyula. Vásárhelyen vásár tartatik. Bukarest: Kriterion (1996). ISBN 9732604565 
  • ↑ Keresztes 2000: Keresztes Gyula. Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely: Difprescar (2000). ISBN 973986693X 
  • ↑ Vigh: Vigh Károly. Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia (1996). ISBN 9789739755443 

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bolyai_Farkas_utca&oldid=26544592”