Főmenü megnyitása

Bonczos István álnevei: Bognár Imre, Köleséri István, Szentmiklósi István, Szalontai István (Nagyszalonta, 1912. február 4.Nagyszalonta, 1979. május 21.) magyar író. Felesége, Nagy Ilona író.

Bonczos István
Élete
Született 1912. február 4.
Nagyszalonta
Elhunyt 1979. május 21. (67 évesen)
Nagyszalonta
Házastársa Nagy Ilona
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

ÉletútjaSzerkesztés

Szülővárosában öt elemit és három év inasiskolát végzett, majd kőműves lett. Korán bekapcsolódott a Kommunisták Romániai Pártja (KRP) illegális munkájába. Politikai üldöztetés miatt a Szovjetunióba menekült, s az érettségit 1941-ben Kisinyovban tette le. A második világháború alatt mint almérnök megfordult a Szovjetunió ázsiai területein is, megtanulta a karakalpak, üzbég, kazak és türkmén nyelvet.

Hazatérve az ARLUS és a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) aktivistája, majd a nagyváradi Új Élet újságírója, 1949-től 1951-ig az Utunk irodalmi rovatvezetője. Először az Utunkban (1949) jelentkezett szépprózával, majd számos hazai lap közölte novelláit, karcolatait, meséit, irodalmi riportjait, színműveit, kisregényét és műfordításait. Írói érdeklődése széles, belefér az 1919-es Tanácsköztársaságtól napjainkig eltelt félszáz év, s az alföldi és érmelléki parasztok és földmunkások világától a szovjet Moldováig és türkmén földig terjed. Idegen tőle minden mesterkéltség, viszont a művészi megmunkálás igénytelensége hátrányára válik; naturalizmusát és "retusáló" módszerét keményen bírálta Szabédi László, írásainak dokumentumértéke azonban elvitathatatlan.

MunkáiSzerkesztés

  • Szovjet földön (két elbeszélés, 1949);
  • Kubikosok (két elbeszélés, 1949);
  • Törik a jég (karcolatok, 1951);
  • Egyszerű történetek (Bognár Imre álnéven, elbeszélések, 1954);
  • Kinyílott a rozmaring (Bognár Imre álnéven, ifjúsági regény, 1955);
  • Érmelléki gyerekek (ifjúsági regény, 1958);
  • Egy piros hajnalon (elbeszélések, karcolatok, 1959);
  • A vonat megy... (regény, 1960);
  • Biri és Fickó (mese, 1961);
  • A rézhajú lány (elbeszélések, 1962);
  • Tiszta öröm (elbeszélések, 1965).

IrodalomSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés