Főmenü megnyitása

Bornemisza Géza (festő)

magyar festő

Bornemisza Géza (Nábrád, 1884. február 4.Vác, 1966. június 3.) magyar festő, aki a nagybányai művésztelepen és Henri Matisse műhelyében nevelkedett. Könnyed, szellemes tájképeket, csendéleteket festett választékos artisztikummal, végül igazi posztnagybányai stílusban alkotott.

Bornemisza Géza
Székely Aladár felvétele (1925)
Székely Aladár felvétele (1925)
Született 1884. február 4.[1]
Elhunyt 1966. június 3. (82 évesen)[1]
Foglalkozása festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Bornemisza Géza témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A századelőn járt a Mintarajziskolába egy-egy félévet, de azt nem szerette, minden évben (1902-1909) rendszeresen a nagybányai szabad iskolába ment, s ott sokat tanult Thorma Jánostól, Ferenczy Károlytól, az utolsó két évben már önállóan dolgozott. 1903-ban utazott először Párizsba, a Julian Akadémia növendéke lett. rendszeresen látogatta a neves műgyűjtő, Gertrud Stein szalonját, ahol a legmodernebb irányzatokkal ismerkedett meg. 1907-ig saját feszészetét csak "stúdiumnak" tartotta, korábban készült műveit nem ismerjük.[2] A magyar Vadak közé tartozott, nagy hatással volt festészetére Henri Matisse, akinek 1908-ban alapított akadémiájának is növendéke lett.

Hazajőve teljesen szembefordult a hagyományos nagybányai festőkkel, a természetelvű festési móddal, az egyik legharcosabb neós lett a nagybányai művésztelepen. Kenyértörésre is került sor, Iványi-Grünwald Bélával az élen a neósok egy csapata Kecskemétre ment dolgozni, néhány évig ott dolgozott Bornemisza, részt vett a Kecskeméti Művésztelep megszervezésében, majd 1924-ben csatlakozott a KUT-hoz.

1922-ben Budapesten, a Belvederében mutatta be műveit, 1932-ben részt vett a Velencei biennálén. Európa számos nagyvárosában bemutatta munkáit. Később visszatért a nagybányai természetközelibb szemlélethez, de mindvégig könnyedség, dekorativitás jellemezte művészetét. 1960-ban az Ernst Múzeumban rendeztek műveiből retrospektív kiállítást. Művei főleg magántulajdonba kerültek, de közgyűjteményekben is megtalálhatók, köztük a Magyar Nemzeti Galériában és a kecskeméti Katona József Múzeumban.

EmlékezeteSzerkesztés

MűveibőlSzerkesztés

  • Fák a vizes fűben (1908; olaj, vászon 63 x 70 cm), magántulajdonban
  • Csendélet (1909; olaj, vászon, 60 x 55,5 cm) Katona József Múzeum, Kecskemét
  • Falusi tájkép (1911-12; olaj, vászon, 36 x 40 cm), magántulajdonban
  • Kilátás a hegyre (1911-12; olaj, vászon, 42,5 x 46,5 cm) magántulajdonban
  • Csendélet fehér abrosszal (1919; olaj, vászon, 51 x 57 cm) magántulajdonban
  • Tavasz a Gellért hegyen (1930)

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Pápai Emese: Bornemisza Géza. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914. Szerk. Passuth Krisztina, Szücs György. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2006. 250-251.
  3. Lásd art Portal honlapon[halott link]
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Bornemisza Géza lásd 273. p.

További információkSzerkesztés