Főmenü megnyitása

Bornemisza Géza (politikus)

magyar elektrotechnikai mérnök, országgyűlési képviselő, miniszter

Bornemisza Géza (Munkács, 1895. december 28.Budapest, 1983. június 4.) elektrotechnikai mérnök, országgyűlési képviselő, kereskedelmi, iparügyi, illetve kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter volt a Gömbös-, Darányi-, Imrédy- és Kállay-kormányban.

Bornemisza Géza
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő
1935. március 4. július 31.
Előd Fabinyi Tihamér
Utód nem volt
(a tisztséget összevonták a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériummal)
Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő
1935. augusztus 1. szeptember 2.
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő
1935. szeptember 2. 1939. november 15.

Született 1895. december 28.
Munkács
Elhunyt1983 (87-88 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Bornemisza Géza témájú médiaállományokat.

Karrierjének kezdeteSzerkesztés

Egyszerű családban született, apja MÁV-tisztviselő volt. Kilencen voltak testvérek. A debreceni piarista gimnázium elvégzését követően a budapesti Műegyetem hallgatója lett. Egyetemi tanulmányait megszakítva 1915-ben bevonult, és az olasz frontra került, ahol az 1916-os tiroli és az 1918-as piavei offenzívában is részt vett mint aknavetőosztag-parancsnok. Különleges műszaki feladatokat teljesített, több kitüntetést kapott, a háború végén hadnagyi rangban szerelt le. Hazatérve 1920-ban, kitüntetéssel fejezte be tanulmányait, ezután néhány évig az elektrotechnikai tanszéken volt tanársegéd. Egyetemistaként aktív közéleti szerepet vállalt: megszervezte a Magyar Technikusok Hungária Bajtársi Egyesületét és az egyetemi zászlóaljat, illetve diákjóléti intézményeket hozott létre.

A katedrát elhagyva a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. villamossági osztályára került, aminek vezetője lett. Az osztály 1930-as önállósításakor a létrejövő Hungária Villamossági Rt. igazgatója lett. Ilyen minőségben sokat tett a vidéki városok villamosításáért, illetve több jelentős áramellátási szerződést dolgozott ki.

Politikai szerepvállalásaSzerkesztés

1932-ben a frontharcos párt színeiben Budapest törvényhatóságának képviselőjévé választották. Borvendég Ferenc rövid főpolgármestersége (1934) alatt tervezte, hogy kinevezi az egyesített fővárosi gáz- és áramszolgáltatók vezérigazgatójává, halálakor pedig esélyesnek tartották a főpolgármesterségre. Fővárosi karrierje azonban ezzel megszakadt, mert 1935 márciusában kereskedelemügyi miniszterré nevezték ki Gömbös Gyula újjáalakított kormányában. Ezután a Nemzeti Egység Pártja színeiben Kaposváron képviselővé választották. Miniszterként első felszólalásai között javasolta a Kereskedelemügyi Minisztérium szétválasztását Iparügyi és Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériummá, amit az Országgyűlés elfogadott[1] Augusztus 1-jén ő lett Magyarország első kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere, majd szeptember 2-án megvált posztjától, és átvette az iparügyi tárca irányítását.

Iparügyi miniszter maradt a Darányi-kormányban és az Imrédy-kormányban, ahonnan 1939. november 15-én lépett ki Imrédy jobbratolódása miatt. A Darányi-kormányban ismét viselte a kereskedelem- és közlekedésügyi tárcát. Minisztersége alatt hirdették meg a győri programot. A Kállay-kormányban (1942–1944) ismét ő felelt az iparügyekért.

A háború utánSzerkesztés

A második világháborút követően megfosztották Bartha utcai villájától, ahova 1950-ben Gerő Ernő költözött. 1953-ban kitelepítették, visszatérését követően Budakeszin lakott. Közben egy dobozüzemben, majd a Szabványügyi Hivatalban dolgozhatott, miközben folyamatosan megfigyelték. Az 1956-os forradalom után államellenes összeesküvés vádjával bebörtönözték Knob Sándor hajdani GYOSZ-elnökkel és Khuen-Héderváry Károly korábbi felsőházi taggal, mezőgazdasági kamarai vezetővel együtt. Márianosztrán raboskodott, majd amnesztiával hazatérhetett. 1983-ban halt meg.

EmlékezeteSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés


Elődje:
Fabinyi Tihamér
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
1935. március 4. - 1935. július 31.
Utódja:
Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium