Főmenü megnyitása

Boros Béla (érsek)

római katolikus érsek

Boros Béla (Erdőhegy, 1908. szeptember 20.Temesvár, 2003. június 6.) katolikus pap, címzetes érsek.[2]

Boros Béla
Született 1908. szeptember 20.[1]
Erdőhegy[1]
Elhunyt 2003. június 6. (94 évesen)[1]
Temesvár[1]
Állampolgársága román
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
Tisztség
  • katolikus érsek
  • katolikus püspök (1948. december 12. – )
Iskolái
címzetes érsek
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1932. október 30.
Püspökké szentelés 1948. december 12.
Szentelők Gerald Patrick O'Hara
Társszentelt püspökök
Kräuter Sebestyén1990. április 28.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

A középiskolát Aradon, illetve a Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte, a teológiát pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. 1932. október 30-án szentelték pappá.

1934. októberétől a temesvári szemináriumban működött filozófia- és dogmatikatanárként, valamint prefektusként, 1946-tól pedig rektorként.[2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1948. december 12-én Gerald Patrick O'Hara romániai apostoli nuncius titokban ressianai címzetes püspökké szentelte. Ezt a román hatóság nem ismerte el, sőt az 1948. augusztus 4-i kultusztörvény már magát az 1930-as konkordátum alapján létrehozott Temesvári egyházmegyét sem fogadta el.

Boros Bélát 1951. márciusában letartóztatták, és a „papok perében” szeptember 1117-én szemináriumi rektorként életfogytiglani kényszermunkára és 50 000 lej perköltség megfizetésére ítélték. A máramarosszigeti börtönben több évig cellatársa volt Márton Áron püspöknek; később, 1956-tól két és fél éven át magánzárkában tartották fogva a Râmnicu Sărat-i börtönben. 1958-tól Jilava, 1960-tól Dés, majd Szamosújvár börtönében raboskodott. 1964. augusztus 4-én, 13 év után szabadult.

Szabadulásától Temesvár-Erzsébetvárosban(wd) volt kisegítő lelkész.[2] Miután az 1989-es romániai forradalmat követően az állam elismerte az egyházmegyéket, lehetővé vált a püspökök kinevezése is. Az idős és beteg Boros Bélát – vértanúsága miatti kitüntetésképpen –[3] 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki.[2][3] 1992-ben vonult nyugállományba.[2]

Haláláig nem rehabilitálták.[2]

MűveiSzerkesztés

  • Doctrina de Haereticis apud S. Gregorium magnum. Doktori disszertáció, Róma, 1932[2]

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés