Boros Béla (érsek)

római katolikus érsek

Boros Béla (Erdőhegy, 1908. szeptember 20.Temesvár, 2003. június 6.) katolikus pap, címzetes érsek.[2]

Boros Béla
Született 1908. szeptember 20.[1]
Erdőhegy[1]
Elhunyt 2003. június 6. (94 évesen)[1]
Temesvár[1]
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása katolikus pap
Tisztsége
  • katolikus érsek
  • címzetes püspök (1948. november – )
  • katolikus püspök (1948. december 12. – )
  • címzetes érsek (1990. március 14. – )
Iskolái
címzetes érsek
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1932. október 30.
Püspökké szentelés 1948. december 12.
Szentelők Gerald Patrick O'Hara (főszentelő)
Társszentelt püspökök
Sebastian Kräuter1990. április 28.
SablonWikidataSegítség

PályafutásaSzerkesztés

A középiskolát Aradon, illetve a Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte, a teológiát pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. 1932. október 30-án szentelték pappá.

1934. októberétől a temesvári szemináriumban működött filozófia- és dogmatikatanárként, valamint prefektusként, 1946-tól pedig rektorként.[2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1948. december 12-én Gerald Patrick O'Hara romániai apostoli nuncius titokban ressianai címzetes püspökké szentelte. Ezt a román hatóság nem ismerte el, sőt az 1948. augusztus 4-i kultusztörvény már magát az 1930-as konkordátum alapján létrehozott Temesvári egyházmegyét sem fogadta el.

Boros Bélát 1951 márciusában letartóztatták, és a „papok perében” szeptember 1117-én szemináriumi rektorként életfogytiglani kényszermunkára és 50 000 lej perköltség megfizetésére ítélték. A máramarosszigeti börtönben több évig cellatársa volt Márton Áron püspöknek; később, 1956-tól két és fél éven át magánzárkában tartották fogva a Râmnicu Sărat-i börtönben. 1958-tól Jilava, 1960-tól Dés, majd Szamosújvár börtönében raboskodott. 1964. augusztus 4-én, 13 év után szabadult.

Szabadulásától Temesvár-Erzsébetvárosban volt kisegítő lelkész.[2] Miután az 1989-es romániai forradalmat követően az állam elismerte az egyházmegyéket, lehetővé vált a püspökök kinevezése is. Az idős és beteg Boros Bélát – vértanúsága miatti kitüntetésképpen –[3] 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki.[2][3] 1992-ben vonult nyugállományba.[2]

Haláláig nem rehabilitálták.[2]

MűveiSzerkesztés

  • Doctrina de Haereticis apud S. Gregorium magnum. Doktori disszertáció, Róma, 1932[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
  2. a b c d e f g Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  
  3. a b Tóth Béla: Isten tenyerén lenni kegyelem – A gyulafehérvári főegyházmegye idén februárban 60. születésnapját ünneplő érsekével, dr. Jakubinyi Györggyel Tóth Béla beszélget (magyar nyelven). 11. szám. Vasárnap Katolikus Hetilap, 2016. március 12. [2019. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 24.)

További információkSzerkesztés

  • Archbishop Adalbert (Bela) Boros, Catholic-Hierarchy (angol)
  • Erdély arcai és harcai. Erdélyi katolikus főpapok a szekuritáté irattárának tükrében; szerk. Kassai Ildikó, tan. Dobes Fürtös Andrea; Unicus Műhely–Hittel a Nemzetért Alapítvány, Bp., 2018