Boros István (biológus)

biológus, zoológus, politikus

Boros István (1902-ig Sauerwein, Sárosd, 1891. szeptember 6.Pécs, 1980. június 12.) biológus, zoológus, politikus.

Boros István
Született 1891. szeptember 6.
Sárosd
Elhunyt 1980. június 12. (88 évesen)
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái

CsaládjaSzerkesztés

Szülei Boros Mihály MÁV-tisztviselő és Toma Terézia. Hatan voltak testvérek, köztük Boros Béla (1903–1992) orvos, szemész, egyetemi tanár. Felesége Leontyijeva, Olga középiskolai tanár. Fia: Boros Vladimír (1920–) a Meszhárt pécsi igazgatóságának munkatársa.

IskoláiSzerkesztés

Elemi iskoláit Jákón és Dombóvárott, középiskoláit Pécsett végezte. A pécsi cisztercita gimnáziumban érettségizett 1910-ben, majd a budapesti tudományegyetemen tanult (1910–1914), ahol 1914-ben végbizonyítványt, majd 1925-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen természetrajz–kémia szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, a biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).

ÉletútjaSzerkesztés

Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1915), 1915-ben orosz hadifogságba esett, Szkoclevban múzeumőrként dolgozott, majd a helyi középiskola tanára volt 1915–1918 között. 1918-ban belépett a bolsevik pártba és Szovjet-Oroszországban élt 1922-ig. Hazatérését követően rövid időre letartóztatták, a székesfehérvári katonai börtönben raboskodott 1922-ben, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A pécsi felsőkereskedelmi leány- és fiúiskola rendes tanára volt 1922–1936 között, kommunista tevékenység miatt eltiltották a tanítástól, ezután egy biztosítóintézet alkalmazottja volt 1936-tól 1944-ig. A német megszállás után letartóztatták (1944. március 19.), megszökött. A szovjet csapatok bevonulását követően az MKP Baranya vármegyei bizottsága titkára (1944. decemberétől 1945. januárjáig), a pécsi városi intézőbizottság elnöke. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Pécs, 1944. decemberétől 1945. januárjáig), Baranya vármgye főispánja, egyúttal közellátási népbiztos is (1945. január 4. – 1946. június 30.), Pécs város főispánja (1946. július 1. –1947. november 30.). Miniszteri tanácsosként a belgrádi magyar követség vezetője, a moszkvai úgynevezett Magyar Redemarkációs Bizottság vezetője (1948–1949), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Országos Természettudományi Múzeumának főigazgatója (1949–1960).

MunkásságaSzerkesztés

Zoológusként elsősorban herpetológiával és entomológiával foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el Közép- és Belső- Ázsia kétéltű- és hüllőfaunájának feltárása terén. Több új bogárfajt is elneveztek róla. Muzeológusként, oroszországi tartózkodása idején, Ferganában (Kaszpi-tenger) természettudományi múzeumot létesített. Később mint a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója nevéhez fűződik az Európa-hírű Afrika-kiállítás megrendezése, ill. elindította a vándorkiállítások intézményrendszerét. Az MNM és Állattára pusztulása után jelentős szerepet vállalt a múzeum újjászervezésében, az elégett gyűjtemények pótlásában. A darwinizmus híveként számos tudománynépszerűsítő előadást tartott, könyveket írt és szerkesztett. Tudománytörténeti tevékenysége is értékes.

Társasági tagságaiSzerkesztés

A Magyar Tudományos Akadémia Antropológiai Bizottságának elnöke, az Országos Természetvédelmi Tanács alelnöke. A Magyar Biológiai Társaság főtitkára (1952–1960). A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság pécsi szervezetének elnöke.

ElismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
  • Szovjet Harci Érdemekért Emlékérem (1968)
  • Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)
  • Munka Érdemrend (arany, 1969)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1979).

MűveiSzerkesztés

SzerkesztésSzerkesztés

  • A Magyarország állatvilága c. könyvsorozat szerkesztőbizottságának tagja (1955-től)
  • Az Acta Zoologica, a Búvár és az Élővilág c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A szovjet természetvédelem szervezete és működése. A bevezetőt Vadász Elemér írta. (Bp., 1950)
  • Földi János és az első magyar állattan. (MTA Biológiai Tudományok Osztályának Közleményei, 1952)
  • Óriáshüllők világában. (Pécs, 1954)
  • Lamarck élete és munkássága. (Bp., 1954)
  • Clarification of the Taxonomic Position of the Passer moabiticus moabiticus Tristr. and the Passer moabiticus yatii Sharpe. Horváth Lajossal. (Acta Zoologica, 1954)
  • A magyar zoológia soronlévő feladatai. (Állattani Közlemények, 1954)
  • Séta az őslények világában. Réti Endrével. (Bp., 1955)
  • A sárkánygyíkok világa. (Bp., 1955)
  • The Tragedy of the Hungarian Natural History Museum. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1957)
  • A fejlődéstörténeti irodalom egy feledésbe ment magyar emléke. (Élővilág, 1957)
  • A 100 esztendős darwinizmus magyarországi pályafutása. (Élővilág, 1959)
  • Kittenberger Kálmán emlékezete. (Állattani Közlemények, 1959)
  • Darwin világszemlélete önéletrajzának eddig ismeretlen részletei alapján. (Magyar Tudomány, 1959)
  • A magyar zoológusok századeleji mimikri-vitája mai szemmel. (Állattani Közlemények, 1960)
  • A herpetológiai kutatások irányai, problémái és távlatai. Dely Olivér Györggyel. – A terrarisztika szerepe a herpetológiai kutatásokban és néhány vele kapcsolatos megjegyzés. Dely Olivér Györggyel. (Vertebrata Hungarica, 1963)
  • A XIX–XX. századforduló magyar zoológiájának néhány jelentős képviselője és munkásságuk tudománytörténeti jelentősége. Dely Olivér Györggyel.
    • I. Méhelÿ Lajos. (Vertebrata Hungarica, 1967)
    • II. Fejérváry Géza Gyula. (Vertebrata Hungarica, 1968)
    • III. Bolkay István. (Vertebrata Hungarica, 1969)
  • Herpetológiai megfigyelések Turkesztánban. (Állattani Közlemények, 1969)
  • A baranyai faunakutatás rövid története és annak eddigi eredményei. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Természettudományok, 1974)
  • Darwin, Charles: Egy természettudós utazásai. Szerk., az előszót írta és magyarázatokkal kiegészítette. (Bp., 1951; 2. kiad. 1954; 3. kiad. 1957)
  • Darwin, Charles: A fajok eredete: természetes kiválasztás útján vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása. Ford. Mikes Lajos. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1955; új kiad. 1973).

ForrásSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Harcos Ottó: Egy különös ember. (Dunántúli Napló, 1970. febr. 19.)
  • Fehér István: A kommunista főispán. (Dunántúli Napló, 1973. máj. 13.)
  • Hallama Erzsébet: Párttagságának kelte: 1918. (Jelenkor, 1977)
  • Kaszab Zoltán: In memoriam István Boros. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1981)
  • B. M.: B. I. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994)
  • Korsós Zoltán: B. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).


Elődje:
Nikolits Mihály
Baranya vármegye főispánja
1945. január 4.1945 decembere
 
Utódja:
Kertész Endre
Elődje:
Nikolits Mihály
Pécs t.j.v. főispánja
1945. január 4.1945 decembere
 
Utódja:
Münnich Ferenc


Elődje:
Münnich Ferenc
Pécs t.j.v. főispánja
1946 júliusa – 1947. november 12.
 
Utódja:
Gyetvai János