Borovik (Drenye)

település Horvátországban

Borovik falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Drenyéhez tartozik.

Borovik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségDrenye
Jogállásfalu
Irányítószám31418
Körzethívószám(+385) 31
Népesség
Teljes népesség1 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Terület9,99 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 23′ 44″, k. h. 18° 11′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 44″, k. h. 18° 11′ 55″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Eszéktől légvonalban 41, közúton 49 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 19, közúton 26 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 11 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Krndija-hegység északkeleti lejtőin, a Borovik-tóból eredő Vuka folyó völgyében fekszik.

Története szerkesztés

Területe már a római korban is lakott volt. A Podgorje felé vezető úttól nem messze a Laovac és Mantok források közelében a „Ciglana” nevű lelőhelyen római építőanyag, kerámiatöredékek, valamint Valens és I. Valentinianus császárok idejéből származó római pénzek kerültek elő. A leletek valószínűsítik, hogy itt a 4. században római villa állt.

Boroviknak feltehetően már a török hódítás előtt volt horvát lakossága, de a falu még a török kiűzése előtt kihalt. A török kiűzése után a diakovár-boszniai püspökség uradalmának része lett. 1730 körüli betelepítése Bakić diakovári püspök nevéhez fűződik, aki mint a falu földesura Boszniából pravoszláv vlachokat telepített ide. 1756-ban újabb boszniai vlachok csatlakoztak az itt élőkhöz. 1758-ban a faluban már 13 család élt. A következő ötven évben a lakosság nem növekedett. 1803-ban is csak 14 házat számláltak a településen.

Az első katonai felmérés térképén „Borovik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Borovik” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Borovik” néven 15 házzal, 12 katolikus és 69 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A 19. század második felében 1870 és 1890 között néhány magyar család települt be.

A településnek 1857-ben 103, 1910-ben 141 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a szerb, 10%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a falu teljesen elnéptelenedett. Az 1950-es években Borovik újratelepült, 1953-ban már 56 lakosa volt. A falu elszigetelt fekvése és a falut elárasztó Borovik-tó létesítése miatt az 1960-as évektől lakossága fokozatosan elvándorolt. A tó 1978-ban készült el. A falut 1981-ben már csak 9 fő lakta. 1991-ben mindössze egy horvát nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 6 lakosa volt.

Lakossága szerkesztés

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
103 144 109 105 115 141 138 160 0 56 66 39 9 1 4 6

Nevezetességei szerkesztés

A Borovik-tó egy mesterséges tó, melyet a Vuka-folyó mederének az 1970-es években történt elrekesztésével hoztak létre. A tó területe 160 hektár, mélysége 15 méter, hossza kb. 7000 méter, átlagos szélessége kb. 300 méter, teljes vízmennyisége 8 500 000 köbméter. A tó a horgászok kedvelt paradicsoma, de egy kijelölt részén fürdőzésre is alkalmas.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)