Borzas gödény

madárfaj

A borzas gödény (Pelecanus crispus) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gödényfélék (Pelecanidae) családjába tartozó nagyméretű vízimadár.

Borzas gödény
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Gödényfélék (Pelecanidae)
Nem: Pelecanus
Linnaeus, 1758
Faj: P. crispus
Tudományos név
Pelecanus crispus
Bruch, 1832
Szinonimák
  • Borzas pelikán
Elterjedés
A borzas gödény elterjedési területe   nyári költőhely   egész éves   téli   migráció
A borzas gödény elterjedési területe
  nyári költőhely
  egész éves
  téli
  migráció
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Borzas gödény témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Borzas gödény témájú médiaállományokat és Borzas gödény témájú kategóriát.

Elterjedése

szerkesztés

Régebben a Kárpát-medencében is gyakori fészkelő volt, Délkelet-Európában, a Duna-deltában, Ázsiában és Kínában még elterjedt fajnak számít.

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 160-180 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 310-345 centiméter, testtömege 10-12 kilogramm. A rózsás gödénynél még valamivel nagyobb, így a legnagyobb vízimadár. Alapszíne fehér, finom szürkésvörös árnyalással, a szárnytoll vége fekete. A fej és hátsó nyak tollazata borzas, üstökszerűen meghosszabbodott. A csőr szürkéssárga, a torokzacskó vérszínű, kékkel erezett.

 
 
Museum specimen

Életmódja

szerkesztés

A borzas gödény társas madár, gyakran vadászik és röpül csapatban. Nem költ olyan nagy telepeken, mint rokona a rózsás gödény. Sokszor élnek egy helyen, de külön kis csoportokat alkot, nem csatlakozik rokonához. Fő táplálékát a halak teszik ki, melyeket a nagy kiterjedésű mocsarakban, folyótorkolatokban, édesvizű tavakban keresi. Naponta akár 1,5 kiló halat is elfogyaszthat. A borzas gödények gyakran egymással összefogva halásznak, körbezárva, és összeterelve a halakat. A vadászathoz hosszú csőrüket és az alsó csőrkávához kapcsolódó, tágulékony bőrzacskót használják.

Könnyedén, rövid siklásokkal, gyakran igen magasan repül, fejét, mint minden pelikán, a válla közé húzza.

Európában rövidtávú vonuló, a telet a Nílus deltavidékén, illetve Görögország nyugati partjainál tölti.

Szaporodása

szerkesztés

Nagykiterjedésű mocsarakban, folyótorkolatoknál, fákon, bokrokon, nádasban telepesen fészkel. 2-3 tojásán 30-32 napig kotlik.

Kárpát-medencei előfordulása

szerkesztés

Magyarországon pelikánt csak ritkán látni, kóborló egyedei legtöbbször május-július hónapokban alkalmi vendégként bukkannak föl a nagyobb folyók mentén. A 19. század közepén azonban a pelikánok még a Balatonon is költöttek.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.

Rokonánál, a rózsás gödénynél ritkábban tartott állatkerti faj. Magyarországon a Budapesti Állatkertben él néhány egyede.

Védettsége

szerkesztés

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

További információk

szerkesztés