Főmenü megnyitása

Brassó-belvárosi római katolikus templom

A Brassó-belvárosi Szent Péter és Szent Pál apostolok római katolikus plébániatemplom a Kolostor utca (Strada Mureșenilor) 21. szám alatt áll. A barokk templomot 1776 és 1782 között építették, Karl Joseph Lamasch tervei alapján. Helyén a középkorban a helyi domonkos kolostor temploma állt. A reformáció után a magyar evangélikusoké, majd reformátusoké volt, és a fejedelmek mindig ebbe a templomba jártak, ha Brassóban szálltak meg. Miután Erdély a Habsburg Birodalom tartománya lett, a templom visszakerült a katolikusokhoz. 1766-ban lebontották és a helyén építették fel a mai templomot; mellette a 19. szám alatti plébániahivatal épülete a templommal egy időben épült.

Brassó-belvárosi római katolikus templom
műemlék
Brasov11.JPG
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Gyulafehérvári főegyházmegye
Védőszent
Pap(ok) Csiby József
Segédlelkész Birton Róbert-Attila, Kasza László
Építési adatok
Építése 1776–1782
Stílus barokk építészet
Felszentelés 1782
LMI-kód BV-II-m-A-11470
Település Brassó
Hely Str. Mureșenilor 21, municipiul Brașov
Elhelyezkedése
Brassó-belvárosi római katolikus templom (Brassó belváros)
Brassó-belvárosi római katolikus templom
Brassó-belvárosi római katolikus templom
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 40″, k. h. 25° 35′ 21″
A Brassó-belvárosi római katolikus templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó-belvárosi római katolikus templom témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A mai templom helyén a domonkosok kolostorának (mely az utca nevét is kölcsönözte) gótikus temploma állt. A domonkosok letelepedését 1323-ban engedélyezte a barcelonai egyetemes rendi gyűlés, és 1342-ből származik a szintén Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt templom első említése.[1] Ez a terület akkoriban még a település legszélén volt.[2] 1434-ben megemlítik a kolostor mögött elhelyezkedő őrtornyot, vagyis a telket az északnyugati belső várfal határolta.[2] A 15. század végén keletkezett okiratok 32 tagot említenek, akik két csoportba tartoztak: papi szerzetesek (fratres clerici) és laikus testvérek (fratres conversi). Az előbbiek kódexmásolással, könyvkötéssel, cserépkészítéssel foglalkoztak, míg az utóbbiak végezték a kolostor körüli fizikai munkát. Számos szerzetes külföldre ment tanulni, mások külföldről költöztek Brassóba.[3]

Miután Johannes Honterus elindította az erdélyi reformációt, Brassó szász polgárai evangélikus, magyar lakosai pedig református hitre tértek. A domonkos szerzeteseket 1544-ben kiűzték, vagyonukat elkobozták; a templomot a magyar reformátusok vették át, a kolostor épületeit és belső udvarát raktárként használták.[4][5] A magyar fejedelmek mindig ebbe a templomba jártak brassói tartózkodásuk alkalmával; János Zsigmond jelenlétében 1568-ban Dávid Ferenc unitárius istentiszteletet is tartott benne.[6] 1562-ben a kolostor épületében egy magyar iskolát említenek; ez a brassói magyar nyelvű oktatás első említése.[7] A 17. században, a magyar reformátusok megfogyatkozása után a magyar evangélikusok vették át.[5]

A gótikus templom azon kevés épületek között volt, melyek nem károsodtak az 1689-es tűzvész során. Miután Erdély Habsburg-kézre került, a berendezkedő katolikus osztrákok 1718-ban kisajátították a templomot, és a jezsuitáknak ítélték. Az 1738-as földrengés megrongálta, így romos állapota miatt 1766-ban lebontották; a berendezésből semmit sem mentettek meg.[4]

Mivel 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, Ignatius Wagenseil katolikus plébános Mária Terézia segítségét kérte az újjáépítéshez. Az új templomot 1776 és 1782 között építették, főépítésze az osztrák Karl Joseph Lamasch volt, aki a Fekete templom újraboltozását is irányította. A keletelt gótikus elődtemplommal ellentétben az új, barokk templom főoltára nyugat felé néz, hogy az épület beilleszkedhessen a kialakult utcaképbe. 1782. szeptember 29-én szentelte fel gróf Batthyány Ignác püspök.[8]

A 20. század elején felújították, orgonája Wiegenstein Lipót temesvári műhelyében készült.[8]

LeírásaSzerkesztés

A templom Brassó legjelentősebb barokk műemléke.[4][8] A hullámos, háromtengelyes főhomlokzatot a barokk építészetre jellemző, hangsúlyos rizalitok tagolják három részre. A homlokzat földszintjén három ajtó van, melyek közül csak kettőhöz vezet lépcső. Az első emeleten három félköríves ablak látható, a felső szintet egy széles fülke uralja, melynek festménye Jézust ábrázolja. Efölött van a zömök, kétemeletes torony, négy oldalán óralapokkal és zsalus harangablakokkal.[9]

A földszinti ajtók az előcsarnokba nyílnak, melyet egy masszív, 1872-ben készült feszület ural. A hajót háromszakaszos csehboltozat fedi, mely két korinthoszi oszlopra és ezeket szegélyező pillérkötegekre támaszkodik; ez utóbbiak hat oldalkápolnát határoznak meg, melyek közül négyben historizáló mellékoltárok, kettőben gyóntatószékek kaptak helyet. A pilléreken olajfestmények jelenítik meg a keresztút tizennégy állomását. A boltozaton bibliai jeleneteket ábrázoló festmények figyelhetőek meg, a diadalíven Erdély címere, Brassó címere, és az építés dátuma kapott helyet. A diadalívet tartó baldachinok alatt van a szószék (Kupcsay János szobrászművész munkája) és az eredeti barokk berendezés egyetlen fennmaradt darabja, egy passaui Mária-kegykép.[9]

A gótizáló szentély boltozatáról korinthoszi oszlopok futnak le, melyek konzolai Szent Antal, Szent Péter, Szent Pál, Szent Ferenc szobrait hordozzák. Mind a szentély, mind az oldalkápolnák falain nagyméretű, íves ablakok nyílnak, melyek üvegfestményei brassói magyar-örmény családok (Száva, Verzár, Zakariás stb) adományából készültek Kratzmann Ede budapesti műhelyében, 1891–1894 között.[8][9]

A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11470 sorszámon szerepel.[10] Hétköznap két, vasárnap öt alkalommal van szentmise. A misék a vasárnapi 4 órást kivéve magyar nyelven vannak.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  2. a b Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 48. és 83. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  3. Căliman, Valeria: Coperta de carte și legătorii brașoveni. Cumidava, VIII. évf. (1974 – 1975) 1. sz. 205–207. o.
  4. a b c Franke, Arne. Cetăți medievale din sudul Transilvaniei (román nyelven). Bukarest: Eikon, 71–72. o. (2015). ISBN 9786067111309 
  5. a b Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: A belváros többi templomai, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  6. Sebesi Pál: János Zsigmond és Dávid Ferenc látogatása Brassóban 1568-ban. Keresztény Magvető, LXXXI. évf. 4. sz. (1975) ISSN 1222-8370
  7. Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 110–111. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  8. a b c d Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 370–371. o. (2016). ISBN 9789737706416 
  9. a b c Ziegler Bálint Ágnes: Szent Péter és Pál római katolikus plébániatemplom, Brassó. Romániai magyar lexikon, 2010. április 7. (Hozzáférés: 2017. június 21.)
  10. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)