Brassói Szász Iparosegylet
A Brassói Szász Iparosegylet (németül: Kronstädter Sächsischer Gewerbeverein) 1841-ben alakult, hogy segítse a kisiparosok munkáját. 1858-ban épült és 1902-ben felújított egykori székházában ma múzeumok működnek.
| Brassói Szász Iparosegylet | |
 | |
| A volt székház épülete, jelenleg múzeum | |
| Típus | egyesület |
| Alapítva | 1841 |
| Megszűnt | 1945 |
| Székhely | Brassó |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A 19. században a gazdasági liberalizmus és a kereskedelem fellendülése negatívan befolyásolta az erdélyi kisipart. Ennek megmentésére a szász elit több erdélyi városban iparosegyleteket (Gewerbeverein) létesített: 1840-ben megalakult a nagyszebeni, 1841-ben a brassói, 1844-ben a besztercei és a medgyesi, 1847-ben a segesvári egylet. Ezek tanfolyamok és képzések szervezésével tökéletesítették a kisiparosok munkáját, hitelt nyújtottak nekik korszerű műhelyek berendezéséhez, és erősítették a szakmai, szociális, kulturális kapcsolatokat.[1]
A Brassói Szász Iparosegylet létrehozását indítványozó bizottság tagja volt többek között Johann Gött nyomdász is, aki 1870–1883 között az egyesület elnökeként, 1876–1879 között pedig Brassó polgármestereként tevékenykedett. A bizottság egy másik tagja Peter Traugott Lange volt, aki a Kronstädter Allgemeine Sparkasse alapítását is indítványozta. Az egyletnek minden mester fokozattal rendelkező iparos és művész tagja lehetett, nemzetiségi és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, feltéve ha elfogadta és betartotta a szabályzatot.[2][3]
A Gewerbeverein tevékenysége ellenére a mesteremberek nem tudtak versenyezni a nagyipari termeléssel és kereskedelemmel. Míg 1841-ben 1208 kisiparos volt Brassóban, 1878-ban már csak 829, és a hagyományos mesterségek fokozatosan kihaltak.[3]
A székház épülete szerkesztés
A székház 1858-ban épült a várfalak előtt, a későbbi Rezső körúton (ma Bd. Eroilor 21. szám). 1902-ben felújították; homlokzata neobarokk elemeket kapott, hogy illeszkedjen az utcaképbe. A tervet kidolgozó építész egyes források szerint Moritz Wagner, mások szerint Neugeboren. Egy időben vendéglő is működött itt.[2]
Az épület számos összejövetelnek, kiállításnak, és fontos közéleti eseménynek adott helyet. 1903-ban megrendezték az inasok és segédek kiállítását, melyen négyszáznál is több kiállító vett részt, és 2000 korona értékű díjakat osztottak ki. 1927-ben a brassói, háromszéki, és csíki mezőgazdasági kamara mezőgazdasági kiállítást szervezett.[2]
1969–1970-ben átrendezték, majd itt rendezték be a helyi szépművészeti és néprajzi múzeumot.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Teșculă, Nicolae: Asociaționismul meșteșugăresc săsesc din Transilvania. Țara Bârsei, XII. évf. 12. sz. (2013) 268. o. ISSN 1583-3119
- ↑ a b c d Aldea 450–453. o.
- ↑ a b Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 354. o. (2015). ISBN 9789737706355
Források szerkesztés
- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
.svg){kind=small}