Brassói felkelés

Az 1987-es brassói felkelés Románia kommunista időszakának egyik legnagyobb méretű és legjelentősebb munkáslázadása volt. A megszorítások miatt a város munkásai és polgárai fellázadtak, a rezsim vesztét követelték, és megrongálták a pártszékházat. Bár a felkelést leverték, fontos mérföldköve volt a romániai antikommunista küzdelemnek.

Brassói felkelés
Az 1987-es brassói felkelés emlékműve
Időpont	1987. november 15.
Helyszín	Brassó
Szemben álló felek
brassói munkások és diákok rendőrök, hadsereg, Securitate
Szemben álló erők
8000 1000

Előzmények

1982-ben Nicolae Ceaușescu diktátor elhatározta, hogy visszafizeti Románia államadósságát; mi több, gazdag, hitelező országgá fejleszti Romániát. Ennek céljából szigorú megszorító intézkedéseket vezettek be: az élelmiszer- és energiaellátást nagymértékben korlátozták (élelmiszert csak korlátozott mennyiségben, jegyre lehetett kapni; a melegvíz-, távfűtés- és gázszolgáltatás minimális volt, az áramszolgáltatás naponta több órán át szünetelt), és a szombati teljes munkanap mellett a munkások gyakran vasárnap is kellett dolgozzanak. Az éhezés, nélkülözés, hideg, túlhajszoltság következtében az elégedetlenség egyre nőtt; többek között Temesváron (1985. február), Aradon (1986. augusztus), Kolozsváron és Tordán (1986. november), és Jászvásáron (1987. február) törtek ki kisebb lázadások.

A felkelés lefolyása

A felkelés a Steagul Roșu teherautógyárban tört ki. November 14. estéjén a munkába álló éjszakai műszak dolgozóit tájékoztatták, hogy havi fizetésüknek csak egy részét fogják megkapni, mert „nem teljesítették a tervet”. Az emberek felháborodtak, és többen sztrájkolni kezdtek. A következő nap reggelén a délelőtti műszak munkába álló tagjai is csatlakoztak a sztrájkhoz, mintegy 4000 fősre duzzasztva a tömeget. A gyár vezetősége nem volt hajlandó tárgyalni, így a munkások több ablakot betörtek, majd néhány százan elindultak a városközpont felé, a megyei pártbizottság székházához.

Kezdetben a felkelők csak az élelmiszerhiány, nélkülözés elleni jelszavakat skandáltak, de idővel ez átcsapott politikai követelésekbe: ez volt az első felkelés, melyen elhangzott a Le Ceaușescuval és Le a kommunizmussal. A megyei kórház előtt elhaladva a Deșteaptă-te, române forradalmi dalt kezdték énekelni. A vonuló munkásokhoz számos más ember is csatlakozott (diákok, tanulók, traktorgyári dolgozók), és a tömeg hamarosan több ezer fősre dagadt.

A megyei pártbizottság székháza (jelenleg a Megyeháza épülete) elé körülbelül 8000 tiltakozó érkezett. Az épületbe benyomuló munkások kifosztották a helyet: a pártzászlókat, propagandanyomtatványokat, és Ceaușescu képét megsemmisítették, a köznép által akkoriban elérhetetlen ínyencségeket (narancs, sajt, szebeni szalámi) kidobálták az utcára, szétverték a bútorokat és a berendezést, bántalmazták a polgármestert, hivatalnokokat, rendőröket.

Az egykori pártszékház (ma megyeháza) 1989-ben

Dél körül megérkeztek a román hadsereg különleges alakulatai, és könnygázzal, vízágyúkkal néhány óra alatt szétoszlatták a felkelőket. Több, mint 300 embert letartóztattak és a helyi rendőrőrsre, majd Bukarestbe szállítottak, ahol a vizsgálatok során összeverték, megkínozták őket. A magyar, német etnikumú felkelők lényegesen kegyetlenebb elbánásban részesültek, mint a románok.

Bár kezdetben a hatalom a felkelők kivégzését követelte, a közvélemény nyomására végül úgy döntöttek, hogy eltussolják az eseményt: a történteket politikai és szociális töltet nélküli huliganizmusként tüntették fel. A perbe fogott 183 személy közül 61-et (ebből 53 teherautógyári dolgozó) ítéltek kényszermunkahelyen letöltendő, hat hónap és három év közötti szabadságvesztésre. Magasabb körökben is kerestek bűnbakokat: a Steagul Roșu vezetőségét menesztették és kizárták a pártból, mert azok nem előzték és akadályozták meg az eseményeket.

A következő pár hétben néhány brassói diák transzparensekkel és falfirkákkal tüntetett a rendszer ellen, és követelték a letartóztatott munkások szabadon bocsátását. A diákokat kicsapták az egyetemről, többet közülük munkatáborba küldtek.

Jelentősége

A brassói felkelés fordulópontot jelentett Románia kommunista időszakának történelmében. A korábbi munkáslázadásokkal (például az 1977-es zsil-völgyi sztrájkkal) ellentétben a cél nem csupán az életkörülmények javítása és egy „emberarcú szocializmus” kialakítása volt, hanem egyenesen a diktátor és a rezsim vesztét követelték. Ekkor kezdődött el a szerveződés a Ceaușescu-rendszer ellen, mely végül az 1989-es forradalomban teljesedett ki.

A munkásosztály és az értelmiség egymással összefogva kezdte meg az ellenállás megszervezését. A dolgozók a hatalom tiltása ellenére szakszervezeteket alakítottak, az értelmiségiek közül pedig sokan állást foglaltak és nyíltan felvállalták rendszerellenességüket.

Ami a külföldi reakciókat illeti, Nyugat-Európában ekkor tudatosult valójában, hogy a román nép mekkora elnyomás alatt él. Több országban példa nélküli szolidaritási megmozdulások szerveződtek, és számos szervezet (például az ENSZ, az Európai Parlament, az Európa Tanács) és kormány elítélte a bukaresti rezsimet. Belgiumban megalakult a romániai falurombolást megakadályozni kívánó Opération Villages Roumains, mely kulcsszerepet játszott a nyugati közvélemény formálásában.

A felkelést elfojtó, a lázadókkal szemben embertelen bánásmódot alkalmazó bűnösöket soha nem sikerült felelősségre vonni; mi több, az 1989-es rendszerváltást követően magas beosztásokat kaptak különféle állami intézményekben. Bár a 2010-es években sikerült elindítani egy vizsgálatot, előrelépés nem történt.

Emlékezete

• Brassóban, a Carpaților és a Bukaresti út kereszteződésénél emlékmű áll a felkelőknek.
• Több Brassó megyei városban vannak 15 Noiembrie nevű utcák; Brassóban az egykori Kút utca viseli ezt a nevet.
• Az 1990. január 2-án alakult Asociația 15 Noiembrie 1987 szervezet céljaként tűzte ki a demokratikus eszme fenntartását és a kommunizmus áldozatainak kártalanítását.
• Ugyanez a szervezet minden év november 15-éhez legközelebb eső hétvégéjén futóversenyt rendez a munkások vonulásának útvonalán, a volt Steagul Roșu gyártól a megyeházáig.

Források

• ↑ Bogdán: Bogdán Tibor: Huszonöt éve lázadt fel Brassó Ceaușescu ellen. Maszol, 2012. november 16. [2018. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 14.)
• ↑ Ceșereanu: Ceșereanu, Ruxanda: Revolta muncitorilor din Brașov. Revista 22, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2019. november 14.)
• ↑ Panait: Panait, Alexandru: 31 de ani de la revolta muncitorilor de la Brașov. Curentul, 2018. november 15. [2018. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 14.)

További információk

• Die Kronstädter Arbeiterrevolte. Neue Kronstädter Zeitung, IV. évf. 1. sz. (1988. január 1.) 1–4. o. arch ISSN 0934-4713 Hozzáférés: 2019. november 14.
• Gogea, Vasile. Fragmente salvate – 1975–1989 (román nyelven). Jászvásár: Polirom (1996). ISBN 9789739248101 
• Rusan, Romulus. O zi de toamnă, cândva – 15 noiembrie 1987, Brașov (román nyelven). Bukarest: Fundația Academia Civică (2012). ISBN 9789738214460 
• Vintilă, Viorel. „Au trecut 27 de ani de la prima revoluție anticomunistă din România”, Evenimentul Zilei, 2014. november 15. (Hozzáférés: 2019. november 14.)