Breuer lokomotor

A Breuer lokomotorjából, azaz kocsivontatójából néhány akadt Magyarországon, ezek közül a leghíresebb a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Csornai állomásán szolgáló tolatómozdony. Ezen kívül a Szeged-Csanádi Vasútnak T 1 aztán T 2 végül M 175.5001 egy mozdonya. Az Egercsehi Szénbányák és Portlandcement Rt. Kb 1 és Kb 2 pályaszámú III.-as típusú lokomotort használt, a Rimamurányi Vasmű Egyesületnek egy III. típusú gépe volt. És még két gépet szállítottak az országba, de nem tudni, hova.

Breuer lokomotor
Breuer Traktor Chomutov 2010.jpg
Tengelyelrendezés B
A Wikimédia Commons tartalmaz Breuer lokomotor témájú médiaállományokat.
Breuer Lokomotor (TZp V/VL)
A nyitott szekrényű III-as típus egyik példánya 1985-ben Bochum-Dahlhausen vasútállomáson

TörténeteSzerkesztés

A Csorna állomáshoz csatlakozó két Magyar Királyi Államvasutak kezelésű vasútvonal miatt az 1920-as évek végén nagyon megnőtt a teherforgalom, ezért a GYSEV-nek új tolatómozdonyra volt szüksége. A választás a Szeged-Csanád Vasút és a Csehszlovák Államvasutak tulajdonában már bizonyított Maschinen und Armaturenfabrik vorm. H. Breuer & Co. nevű Frankfurt am Main-i székhelyű gyártó III. típusára esett. A vételi ajánlat száma 3102/1929 volt. A gép 13 500 német birodalmi márka volt. A mozdonyt 1929 szilvesztere előtti nap indította el a gyár, és 1930. január 10-én érkezett meg. A vasút Vulkapordány állomásra is szeretett volna egy lokomotort, ha az első beválik. A kezelő személyzetet a Szeged-Csanád Vasút egyik lokomotor vezetője tanította be. A benzinmotort a Vacuum Oil Company csornai telepéről látták el benzinnel. A mozdonyt tárolására egy csonkavágányt és annak végére egy fabódét építettek, amelyek összesen 6600 pengőbe kerültek. A költségen fele-fele részben osztozott a GYSEV és a MÁV. A lokomotor használatán és a költségein is osztozott a két vasúttársaság A GYSEV további példányok beszerzésén gondolkodott, de nem lett ezekből a tervekből semmi. A mozdony túlélte a második világháborút. A műszaki állapota a karbantartások hiánya miatt nagyon leromlott, ezért 1948-ban főjavítást végeztek rajta. A mozdony azonban hamarosan újra üzemképtelen lett motorhiba miatt. A helyzetet megelégelve a GYSEV meg kívánt tőle szabadulni. Ezután a Tatabányai Cement és Mészmű vette bérbe, onnan Selyp vasútállomásra, majd újra Tatabányára került 1951-ben. Ez az utolsó ismert előfordulása.

Műszaki adatokSzerkesztés

A lokomotorokból ötféle változatot gyártottak:

A változatok főbb adatai[1]
Típus Hossz Szélesség Magasság Szolgálati tömeg Névleges teljesítmény Maximális vonóerő Maximális sebesség
I. 1900 mm 1520 mm 500 mm 1800 kg 10 LE 80 t 5–15 km/h
II. 2140 mm 2180 mm 1440 mm 2400 kg 28 LE 230 t 3–15 km/h
III. 2870 mm 2900 mm 2315 mm 3800 kg 40 LE 350 t 3–15 km/h
IV. 3080 mm 3000 mm 3230 mm 5200 kg 65 LE 420 t 3–25 km/h
V. 3360 mm 3000 mm 3384 mm 5800 kg 80 LE 500 t 3–25 km/h

A mozdony nem rendelkezett ütközőkkel, hanem pontosan egy méter magasságban elhelyezett mellgerendák segítségével tolta a maximálisan négy megrakott kocsit. A kocsikkal való össze- és szétkapcsolódás nem igényelt kocsirendezőt. A vezetőfülkéből mindkét irányba kinyúló rudazat segítségével a vezető a fülkéből is képes volt ezt elvégezni.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Indóház 44. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Indóház: Gardróbszekrény a síneken: A Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút LM 1 pályaszámú kocsivontatója. Indóház, V. évf. 7. sz. (2009. júl.) 40–44. o.
  • Breuer mozdony fotója