Bristivica

falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében

Bristivica falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Segethez tartozik.

Bristivica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségSeget
Jogállásfalu
Irányítószám21 228
Körzethívószám(+385) 22
Népesség
Teljes népesség275 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság339 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 34′ 12″, k. h. 16° 10′ 02″Koordináták: é. sz. 43° 34′ 12″, k. h. 16° 10′ 02″
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Split központjától légvonalban 24, közúton 43 km-re, Trogir központjától légvonalban 10, közúton 15 km-re, községközpontjától 14 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén a Vilaja déli lejtőjén fekszik.

Története szerkesztés

A települést a 13. században említik először Bristica néven. Birtoklásáért harcot vívott egymással Šibenik és Trogir városa,[2] végül utóbbi fennhatósága alá került. 1420-tól velencei uralom alatt állt. A török háborúk idején elpusztult, lakossága elmenekült. 1578-ban a törökök erőd építésébe akartak kezdeni itt, de végül elálltak szándékuktól, és területét Trogirnak engedték át.[2] Mai lakosainak ősei a 17. század végén és a 18. század elején Boszniából és Hercegovinából települtek be. Ott ugyanis 1696-ban felkelés tört ki a török ellen, és a bosszút álló török csapatok közeledtére a Livno, Glamoč, Ráma és Duvna, a mai Tomislavgrad környékén élt lakosság, mintegy ötezer ember a ferences szerzetesek vezetésével az akkor jórészt lakatlan, velencei uralom alatt álló dalmát Zagora vidékére települt át. A török veszély elmúltával azonban nem tértek már vissza szülőföldjükre, hanem itt maradtak. A hívek egyházi szolgálatát a sinji ferences kolostor szerzetesei látták el.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A település első iskolája 1856-ban nyílt meg. 1857-ben 435, 1910-ben 605 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 348 fő volt, akik mezőgazdaságból (olajbogyó, szőlő) éltek.

Lakosság szerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
435 458 429 491 563 605 720 756 795 855 912 771 674 534 427 348

Nevezetességei szerkesztés

  • Keresztelő János tiszteletére szentelt plébániatemplomát[5] 1911-ben építették a régi, 1901-ben leégett templom alapjain, amely 1372-ben épült és egészen a 18. századig használatban volt. Ennek alapjaira 1802-ben új templomot építettek, mely 1901-ben egy tűzvészben leégett. A mai templom egyhajós épület, homlokzatán félköríves ablakokkal, oromzatán pengefalú harangtoronnyal, benne három haranggal. Főoltára fából készült Keresztelő Szent János képével. A hajót két kápolnával szélesítették ki, amelyek Szent György vértanú és a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére vannak szentelve. A bennük elhelyezett Keresztelő Szent János és Szűz Mária-szobrok tiroli munkák. A templomot többször megújították, utoljára 1994-ben, a főoltárt és a szobrokat pedig 2000-ben. A templom körül temető található. A korábbi plébánia épületét ravatalozóvá alakították át.[2]
  • Szent Antal kápolnája a főutca mellett, a Jézus Szíve kápolna pedig a megdani út mellett áll.
  • A délszláv háború után a Gradina nevű hegyen az elesettek emlékére nagy keresztet állítottak.
  • A Blizináról Bristivicára vezető út és a plébániaházhoz vezető út kereszteződésében 1995-ben szintén az elesettek emlékére keresztet és Szűz Mária-szobrot állítottak.
  • A mai plébániaház 1888-ban épült, mellette áll a Szent Rókus-kápolna.

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés