Bristol City FC
A Bristol City Football Club egy angol labdarúgócsapat, egyike Bristol két profi csapatának, a másikat Bristol Roversnek hívják. Stadionjuk az Ashton Gate, mely a város délnyugati részén található. A 2006/07-es szezonban jutottak fel a Championshipbe, a következő idényben kis híján a Premier League-be is felkerültek, de a rájátszás döntőjében vereséget szenvedtek a Hull Citytől.
| Bristol City | |||
| Csapatadatok | |||
| Teljes csapatnév | Bristol City Football Club | ||
| Becenév | The Robins (Vörösbegyek) | ||
| Székhely | Bristol, Anglia | ||
| Alapítva | 1897 | ||
| Stadion | Ashton Gate | ||
| Vezetőedző |  Nigel Pearson | ||
| Elnök | Stephen Landsdown | ||
| Bajnokság | Championship | ||
| Nemzeti sikerek | |||
 Kupagyőztes | 1 alkalommal | ||
| Csapatmezek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bristol City témájú médiaállományokat. | |||
Annak ellenére, hogy angol csapat, a City 1934-ben megnyerte a Walesi Kupát. 1907-ben másodikként végeztek a bajnokságban, ami máig a legjobb eredményük.
1982-ben a Bristol lett az első angol csapat, mely egymás után három kiesést szenvedett el, de 1990-re már visszajutott a másodosztályba. 1999 és 2006 között főként a harmadosztály tabellájának elején vitézkedtek és harcoltak a feljutásért.
A csapat beceneve Vörösbegyek, 1976-tól 1994-ig látható is volt a címerükön egy vörösbegy. Jelenlegi otthonuk az Ashton Gate, melyben 21 497 néző foglalhat helyet.
Klubtörténet szerkesztés
Kezdeti évek és korai sikerek (1897–1911) szerkesztés
A klub 1897-ben alapult, amikor a Bristol South End FC profivá vált és újjászerveződött Bristol City FC néven. 1900-ban egyesültek a Bedminster FC-vel, melyet 1887-ben alapítottak Southville FC néven. 1901-ben csatlakoztak a Labdarúgó Ligához. A másodosztályban kezdték meg szereplésüket, 1906-ban bajnokként jutottak az élvonalba. Mivel újoncok voltak, a rájuk ragasztották a Bristol-bébik becenevet, mely egészen az 1930-as évekig megmaradt. Első szezonjuk remekül sikerült, másodikak lettek a Newcastle United mögött. 1909-ben bejutottak az FA Kupa döntőjébe, de kikaptak a Manchester Unitedtől. A kezdeti sikerek ellenére 1911-ben kiestek az első osztályból, és máig nem tudták megismételni akkori remek teljesítményüket. 65 évig kellett várniuk, mire ismét élvonalbelinek mondhatták magukat.
Kiesések és feljutások időszaka (1912–1965) szerkesztés
Az 1920-as években a Bristol a másodosztály és a harmadosztály déli csoportja között hullámvasutazott, egy évtizeddel később már stabil harmadosztályúnak számítottak és ott is maradtak a második világháború kitöréséig. 1949-ben Harry Dolman lett a klub elnöke, aki 30 évig maradt ebben a pozícióban. Az 1950-es években került villanyvilágítás az Ashton Gate-re. Ebben az évtizedben öt évet töltöttek a másodosztályban, majd 1965-ben jutottak vissza oda.
Vissza a legjobbak közé (1966–1979) szerkesztés
1967-ben Alan Dicks lett a menedzser és alatta látványos fejlődés indult meg. A csapat 1976-ban, 65 év után visszajutott az élvonalba. Ezúttal viszont nem okozott túl nagy örömöt a First Divisionben való szereplés, 1979-ben a 13. helyen végeztek, ez volt a legjobb eredményük ebben az időszakban. Geoff Merrick, Tom Ritchie, Clive Whitehead, Gerry Gow, Trevor Tainton és Jimmy Mann voltak az éra legjobbjai.
Hanyatlás és anyagi gondok (1980–1982) szerkesztés
A City 1980-ban ismét a másodosztályban találta magát, de ez csak a problémák sorának kezdete volt. Adósságaik egyre növekedtek és kétszer egymás után kiestek. 1982-ben már a negyedosztályban voltak és nagyon közel kerültek a csődhöz, egy új vállalat (BCFC (1982) plc.) azonban megmentette őket, így "életben maradtak".
Újjászületés (1982–1990) szerkesztés
A Vörösbegyek két szezon töltöttek el a negyedosztályban, majd Terry Cooper irányítása alatt 1984-ben feljutottak. Az 1980-as évek további részében stabil harmadosztályú gárdának számítottak. Copper helyére Joe Jordan érkezett, aki 1990-ben másodikként feljuttatta őket a második vonalba. Ez az év volt talán a legsikeresebb Bristol városának futballjában, hiszen Cityt éppen a Bristol Rovers előzte meg a tabellán.
Ismét a másodosztályban (1990–1995) szerkesztés
Jordan 1990 szeptemberében a Heart of Midlothianhoz szerződött, utódja, Jimmy Lumsden mindössze 18 hónapig volt hivatalban, utána Denis Smith ült le a kispadra. Ő igazolta le az Arsenal 20 éves csatárát, Andy Cole-t, aki hamar közönségkedvenccé vált. Kevés nála jobb góllövő viselte a Bristol mezét. 1993 februárjában azonban a Newcastle Unitedé lett, világhírnévre később, a Manchester Unitedben tett szert, ahol öt Premier League-trófeát, két FA Kupát és egy Bajnokok Ligáját nyert.
A City továbbra is a másodosztályban szerepelt, melyet Division One-ra kereszteltek át a Premier League létrejötte után. Smith 1993 novemberében az Oxford Unitedhez került. Utódja Russell Osman lett, de őt egy éven belül menesztették, mivel nagyon népszerűtlen volt a szurkolók szemében. Osman nevéhez fűződik azonban az, hogy a csapat 1994 januárjában 1-0-ra megverte a Liverpoolt az FA Kupa harmadik fordulójában.
Joe Jordan visszatért a klubhoz, de neki sem sikerült megakadályoznia a kiesést.
Kiesés és feljutás (1995–2000) szerkesztés
Jordan két szezonon keresztül volt a City alkalmazásában, de távozott, miután 1997-ben nem sikerült visszajuttatnia csapatát a másodosztályba. A korábbi Bristol Rovers-mester, John Ward érkezett az Ashton Gate-re és 1998-ban feljuttatta a Vörösbegyeket a Division One-ba. A csapat szenvedett, így Ward távozott, helyét Benny Lennartsson vette át, de a gárda így is utolsó lett és kiesett. Lennartssonnak mennie kellett, de utódja, Tony Pulis is csak hat hónapig maradt. Egyesek szerint az akkori volt a City egyik legrosszabb csapata, természetesen csak az után, mely 20 évvel előtte háromszor egymás után kiesett. Ezt követően az a Danny Wilson került a kispadra, aki korábban feljuttatta a Barnsley-t a Premier League-be.
A Danny Wilson-éra (2000–2004) szerkesztés
A Bristol szinte folyamatosan esélyes volt a rájátszást érő helyek megszerzésére Wilson irányítása alatt. 2002-ben úgy tűnt, hogy romlik a formájuk, de egy évvel később kis híján automatikusan feljutottak és megnyerték a Football League Trophyt is. A rájátszásban már nem voltak ilyen sikeresek, hiszen kikaptak a Cardiff Citytől. Wilson utolsó évében (2004) szintén rájátszásig vezette a csapatát, ahol ezúttal a döntőbe is bejutottak, de kikaptak a Brighton & Hove Albiontól. Végül a mestert kirúgták és Brian Tinnion érkezett helyette.
Csalódás Tinnion alatt (2004–2005) szerkesztés
A City nem jutott be a rájátszásba a 2004/05-ös szezonban, majd Tinnion le is mondott, miután 2005 szeptemberében 7-1-re kikaptak a Swansea Citytől. Már a szezonkezdet is rendkívül rossz volt, amin olyan nagy nevek leigazolása sem segített, mint Marcus Stewart vagy Michael Bridges. Tinniont Gary Johnson váltotta.
Feltámadás Gary Johnson vezetésével (2005. szeptember –) szerkesztés
Johnson 2005 szeptemberében került az Ashton Gate-re a Yeowil Towntól. Első meccse előtt néhány órával találkozott először a csapattal, de mégis sikerült győzniük 3-2-re a Brentord ellen. Több jó eredmény után a klub egymás után kilenc vereséget szenvedett és a kiesőzónába került. Sokan követelték Johnson leváltását, de ezt követően 16 meccséből mindössze egyet vesztett el a csapat, a Gillinghamet 6-0-ra verték, ami 1969 óta a legnagyobb arányú győzelmük volt. Annak ellenére, hogy nem jutottak be a rájátszásba, látszott rajtuk a fejlődés.
A 2006/07-es szezon rosszul indult a Bristol számára, de hamar bekerültek a legjobb hat közé, novemberben pedig kezdetét vette egy 11 meccses veretlenségi sorozat, amivel az élre ugrottak. Az FA Kupa harmadik fordulójában kiejtették a másodosztályú Cardiff Cityt, majd a Middlesbrough-val találták szembe magukat. Az élvonalbeli csapattal 2-2-re végeztek a rendes játékidőben, végül pedig büntetők következtek, melyek során a Boro bizonyult jobbnak.
A másodosztályba való feljutás az idény utolsó napján dőlt el, amikor 3-1-re verték a Rotherham Unitedet. Majdnem egy évtizedre volt szükségük ahhoz, hogy ismét a második vonalban szerepelhessenek.
A feljutás után Johnson több játékost is igazolt erősítés céljából. 2008 március 1-jén már a Championship élén álltak és mindenki abban bízott, hogy automatikusan feljutnak. Ezt követően azonban formaromlás nehezítette meg a dolgukat és biztossá vált, hogy legfeljebb osztályozóval juthatnak az élvonalba. Végül negyedikek lettek és bejutottak a rájátszás döntőjébe, de ott 1-0 arányban kikaptak a Hull Citytől.
Stadion szerkesztés
A Bristol City jelenlegi stadionja az Ashton Gate, mely az Avon folyótól délre található. A létesítményben csak ülőhelyek találhatók, egészen pontosan 21 497. Átlagosan körülbelül 19 000-en váltanak jegyet a csapat hazai meccseire. 1900-ig a Bedminster otthona volt, az egyesülés után a City úgy döntött, ezt használja tovább, de 1904-ig máshol is játszottak.
Születtek már a kibővítésre és egy új stadion építésére vonatkozó tervek is az évek során. 2002-ben a bristoli önkormányzat belefogott egy olyan terület keresésébe, mely alkalmas lenne egy 40 000-es stadion felépítésére. Ezt a létesítményt közösen használta volna a City és a Rovers is, de végül a terveket elvetették, a szurkolók legnagyobb örömére. Az Ashton Gate befogadóképessége ma átlagosnak számít a hampionshipben, de 2007 novemberében a vezetőség kilátásba helyezte, hogy a csapat egy olyan 30 000-es stadionba költözik majd, melyet később 40 000-esre bővítenek, így 2018-ra alkalmas lehetne VB-meccsek lebonyolítására is.
Az Ashton Gate-en olyan neves előadók is felléptek már, mint Rod Stewart, Bryan Adams, Elton John, Neil Diamond vagy Ronan Keating.
Sikerlista szerkesztés
- Döntős: 1908-09
- Győztes: 1934
- Bajnok: 1905-06
- Bajnok: 1922-23, 1926–27, 1954-55
- Másodikként feljutó: 2006-07
- Győztes: 1977-78
Jelenlegi keret szerkesztés
- 2019. augusztus 8. szerint.
|
|
Korábbi híres játékosok szerkesztés
|
|
|
Menedzserek szerkesztés
| Név | Hivatali idő |
|---|---|
| Sam Hollis
|
1897–1899 |
| Robert Campbell
|
1899–1901 |
| Sam Hollis
|
1901–1905 |
| Harry Thickett
|
1905–1910 |
| Sam Hollis
|
1911–1913 |
| George Hedley
|
1913–1917 |
| Jack Hamilton
|
1917–1919 |
| Joe Palmer
|
1919–1921 |
 Alex Raisbeck
|
1921–1929 |
| Joe Bradshaw
|
1929–1932 |
| Bob Hewison
|
1932–1949 |
| Bob Wright
|
1949–1950 |
| Pat Beasley
|
1950–1958 |
.svg){kind=small} Peter Doherty
|
1958–1960 |
| Fred Ford
|
1960–1967 |
| Alan Dicks
|
1967–1980 |
| Bobby Houghton
|
1980–1982 |
| Roy Hodgson
|
1982 |
| Terry Cooper
|
1982–1988 |
| Joe Jordan
|
1988–1990 |
| Jimmy Lumsden
|
1990–1992 |
| Denis Smith
|
1992–1993 |
| Russell Osman
|
1993–1994 |
| Joe Jordan
|
1994–1997 |
| John Ward
|
1997–1998 |
 Benny Lennartsson
|
1998–1999 |
| Tony Pulis
|
1999 |
| Tony Fawthrop & David Burnside
|
2000 |
| Danny Wilson
|
2000–2004 |
| Brian Tinnion
|
2004–2005 |
| Gary Johnson
|
2005-–2010 |
| Steve Coppell
|
2010 |
| Keith Millen
|
2010–2011 |
| Derek McInnes
|
2011–2013 |
 Sean O'Driscoll
|
2013 |
| Steve Cotterill
|
2013–2016 |
| Lee Johnson
|
2016–2020 |
