Brjanszk

Brjanszk (oroszul: Брянск) város Oroszország európai részén, Moszkvától 380 km-re délnyugatra. A Brjanszki terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Brjanszk (Брянск)
A település színházának épülete
Brjanszk címere Brjanszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Brjanszki terület
Alapítás éve	985
Polgármester	Alekszandr Jakovlevics Kovaljov (2011. decembertől.)
Irányítószám	241000
Körzethívószám	4832
Testvérvárosok	Lista Győr Konin Dobele Dupnitsa Homel Karlovo Naujoji Akmenė Orjol Szeverodvinszk Omszk Auce Mahiljov Minszk Izsevszk Auce Municipality Soroca
Népesség
Teljes népesség	399 579 fő (2021. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
é. sz. 53° 14′ 33″, k. h. 34° 22′ 00″53.2425, 34.366666666667
Brjanszk Pozíció az Brjanszki terület térképén
Brjanszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Brjanszk témájú médiaállományokat.

Lakossága: 415 721 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

Fekvése

A Közép-orosz-hátság nyugati peremén, a Gyeszna mindkét partján, a Bolva folyó torkolatánál terül el.

A történelmi városmag a Gyeszna jobb partján emelkedő Pokrovszkij-hegyen, a modern városközpont ettől délre és nyugatra alakult ki. A bal parton van a vasút a főpályaudvarral; az ipari negyed a város északi részét foglalja el. A Bezsicai kerület (korábban önálló város, Bezsica) a központi részektől északabbra, a Bolva jobb partján fekszik.

A város éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet -6 °C, a júliusi 18,9 °C. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet 38,4 °C (2010. augusztus). A csapadék évi mennyisége 671 mm.

Története

A Gyeszna erdővel borított magas jobb partján 985-ben szláv megerősített település jött létre. A 12. században a csernyigovi fejedelmek birtoka volt, első írásos említése 1146-ból való. Miután Batu kán seregei elpusztították Csernyigovot, a fejedelem 1246-ban ide menekült; 1252-ben a település a Brjanszki részfejedelemség székhelye lett. 1356-ban Algirdas litván fejedelem elfoglalta, ettől kezdve a Litván Nagyfejedelemséghez tartozott. 1500-ban III. Iván moszkvai nagyfejedelem hódította meg, és Brjanszk a moszkvai állam része lett. 1709-től (a kormányzóságok megalakításától) a Kijevi kormányzósághoz tartozott, 1778-tól annak egyik járási székhelye (ujezdnij gorod) volt.

Az északi háború idején I. Péter utasítására a védműveket rendbe hozták és a folyón hajóépítő dokkot létesítettek. 1737–1739-ben itt készítették a brjanszki flotilla hajóit a Törökország elleni háború céljaira. 1783-ban fegyvergyártó üzemet alapítottak; két évvel később elkészült az első két rézágyú, 1892-ben áttértek az acélágyúk gyártására.

A 19. század folyamán a város és közvetlen környéke jelentős ipari központtá vált. 1868-ban megépült a régió első vasútvonala (Szmolenszk-Brjanszk-Orjol). 1873-ban vasmű és sínhengermű létesült, mely már a következő évtizedben országosan a hengerelt vasúti sínek legnagyobb gyártója, később az ország egyik legjelentősebb vasúti járműgyára lett. Folytatódott a fegyver- (ágyú-) gyártás, a városban többek között kenderfonal készítő- és kötélgyártó üzem is működött.

A második világháború idején, 1941. október 6-án Brjanszk a német csapatok kezére került és 1943. szeptember 17-én szabadult fel. 1944-ben az akkor létrehozott Brjanszki terület székhelye lett. A háború utáni években a várost újjáépítették; 1950-ben Urickij, 1956-ban Bezsica várost közigazgatásilag is hozzácsatolták.

Gazdaság, közlekedés

A város főpályaudvara

Brjanszk a Központi Gazdasági Körzet jelentős gépipari központja. A gazdaság egyik meghatározó iparvállalata az 1873-ban alapított gyár, mai nevén Brjanszki Gépgyár (Brjanszkij masinosztroityelnij zavod, BMZ), ahol fővonali- és tolató dízelmozdonyok, különféle tehervagonok, tengeri hajókhoz dízelmotorok és más termékek készülnek. A szintén nagy hagyományokkal rendelkező Brjanszkij arszenal földgyalukat, közúti aszfaltmaró- és aszfaltterítő gépeket állít elő.

A városban acélöntöde üzemel (Brjanszkij sztalelityejnij zavod), az autógyárban (Brjanszkij avtomobilnij zavod) trélerek és nyergesvontatók, a mezőgazdasági gépgyárban gabona- és takarmánynövény betakarító kombájnok készülnek. A korábban főként öntöző-berendezésekre specializálódott Meliormas (előző nevén Irmas) újabban útépítő- és árokásó gépeket bocsát ki.

Az egykori technológiai berendezések gyárából (BZTO) 1995-ben kialakított Termotron gyárban automata-, távirányító- és biztosító-berendezéseket készítenek a metró és a vasút számára.

Hagyományos iparág a városban a textilipar (fésűsgyapjú kombinát), a fafeldolgozás és az élelmiszeripar is.

Közlekedés

Brjanszk fontos vasúti csomópont. A városon át vezet többek között a Budapest–Kijev–Moszkva nemzetközi vasútvonal, az ukrajnai Harkiv és a belarusz Homel, illetve a Szmolenszk–Orjol közötti vasútvonal is.

A város mellett találkozik az M3 jelű Moszkva–Kijev, a belarusz határhoz vezető M13-as és a Szmolenszk–Orjol közötti A141-es autóút. A repülőtér a városközponttól 14 km-re nyugatra fekszik, 1995-ben nemzetközi repülőtéri státust kapott.

Kultúra, felsőoktatás

A városban öt önálló felsőoktatási intézmény működik, köztük két egyetem. Az I. G. Petrovszkijról elnevezett általános egyetemnek tizenkét tanszéke és tizennégyezer hallgatója van. Az 1929-ben alapított gépipari főiskola sokáig a helyi járműgyártás számára képzett mérnököket, 1995 végén lett műszaki egyetem.

Brjanszk központi színházát 1926-ban alapították, később Alekszej Tolsztojról nevezték el; a háború idején megsérült színházépületet 1949-ben állították helyre.

A helytörténeti múzeum 1921-ben létesült, új épületét 1984-ben adták át rendeltetésének. Négy osztálya a régió természetét, régészeti leleteit, 1917 előtti és a szovjet időszak alatti történelmét mutatja be.

Források

• Nagy szovjet enciklopédia, 3 (orosz nyelven) (1969–1978) 
• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• A város hivatalos honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 4.)
• Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 491. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980) 
• A város éghajlata (orosz nyelven). Pogoda i klimat. (Hozzáférés: 2012. július 20.)
• A Petrovszkij-egyetem honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
• A műszaki egyetem honlapja (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
• A helytörténeti múzeum honlapja (orosz nyelven). [2012. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)