Brodarics Mátyás
Polyánai Brodarics Mátyás (fl. 1516-1549), királyi kamarás, Máramarosi sókamaraispán. Fivére, Brodarics István pécsi, majd váci püspök, II. Lajos magyar király kancellárja, a mohácsi csata történetének magyar krónikása.
Élete
szerkesztésEgy szlavóniai köznemesi családban született, amely földbirtokos volt Polyánán. 1516-ból származik Brodarics Mátyás első ismert említése, amikor II. Lajos magyar király Brodarics Istvánnak és Mátyásnak, valamint Ternyei Imrének és Györgynek adományozta a Sáros megyei Salgó és egyéb birtokokat, a Salgaiak és Bonczok magszakadása folytán. Brodarics István ekkor már a magyar királyság kancellárja volt, és már megvolt a kellő presztízse is. Brodarics Mátyás, mint szlavóniai követ vett részt Szapolyai János 1527 márciusi budai országgyűlésén.[1] Minden valószínűséggel 1532 előtt kötött házasságot az előkelő Zala megyei köznemesi csébi Pogány családból való csébi Pogány Sárával, csébi Pogány János egyetlenegy lányával. A mohácsi csatát követően időkben, a szlavóniai származású Brodarics Mátyást a királyság túlsó oldalán, Máramaroson találjuk.
1541. március 20-án szerepelt mint országgyűlési követ Pozsonyban, Frangepán Ferenc, gróf Salm Miklós, németújvári Batthyány Ferenc, Nádasdy Tamás, Horvátország és Szlavónia bánja, Vas vármegye főispánja, és Kamarjai Tamás mellett. Egy évvel később, 1542-ben, találjuk mint I. Ferdinánd magyar király aulae regiae familiárisa. Brodarics Mátyás, ahogy egykor a felesége nagybátyja, a már két évtizede Mohácsi csatában elesett csébi Pogány Zsigmond, szintén máramarosi sókamaraispán volt egy 1546. március 21.-i említés szerint, amely megmaradt a Királyi Könyvekben. Brodarics Mátyás sókamarási kinevezése, talán Nádasdy Tamás ottani tevékenységével is lehetne kapcsolni, mivel 1530. január 28-án az uralkodó utasította Nádasdyt, hogy átvegye Munkácsot, Debrecent, Husztot és a máramarosi sókamara irányítását, vele együtt pedig több zalai is odakerült az ország keleti részére Máramarosra. A sókamarai ispánság mellett, Brodarics Mátyás ugyanakkor töltötte be a huszti vár udvarbírói tisztét. Brodarics Mátyás sókamaraispánsága kezdetén, a katonai és a bányászati vezetés az ő kezében összpontosult. Azonban 1548-tól ez a rendszert megváltoztatta I. Ferdinánd magyar király, és onnantól a két tisztséget külön adományozta. 1549-ben a király Brodarics Mátyást és Mekcsey Istvánt felmentette a hivatalukból, és huszti várnaggyá Thoroczkóy Antalt, és máramarosi sókamaraispánná Makay Tamás szepesi kanonokot nevezte ki.[2]
Házasságai és gyermekei
szerkesztésBrodarics Mátyás máramarosi sókamaraispánnak a felesége, a csébi Pogány családból való csébi Pogány János (fl. 1483–1510) földbirtokosnak a lánya, csébi Pogány Sára (fl. 1535-1567). Pogány Jánosnak a szülei csébi Pogány Imre (fl. 1469–1475), födbirtokos és az Osl nemzetségből való herbotyai Osl Borbála (fl. 1455–1475) asszony voltak; Pogány Imréné Osl Borbála szülei herbotyai Osl János (fl. 1414–1447), királyi udvarnok, földbirtokos és az alsólendvai Bánffy családból való alsólendvai Bánffy Katalin (fl. 1403–1453) voltak; Bánffy Katalinnak a szülei alsólendvai Bánffy Zsigmond (fl. 1394-1410), nagybirtokos, és a zalai tehetős nemesi Salamonváry családból való Salamonvári Beatrix (fl. 1403-1421) voltak. Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára ennélfogva leszármazottja volt Osl nembeli I. Herbord főlovász és főétekfogó mesternek valamint Hahót nembeli Lendvai Miklós Horvát-Dalmát bánnak.[3] Brodarics Mátyás leányai révén az osztopáni Perneszy család földbirtokos lett Zalában, és sok évszázadon keresztül igen befolyásos tisztségeket és szerepet töltöttek be a vármegyében.[2][4][5]
A már férjnél két leánygyermekes özvegy Brodarics Mátyásné Pogány Sára az 1560-as években önállóan indított pereskedést, hogy a csébi Pogány család birtokait ivadékai számára szerezze meg. 1561-ben kérte I. Ferdinánd magyar királytól, hogy neki adja (ad cautelam) megőrzéséről gondoskodva, a családra vonatkozó összes okleveleket a földbirtokokról. Ezért az igényért, természetesen a három igen felháborodott unokatestvére, csébi Pogány Gáspár, Menyhért és Boldizsár a “hatalmaskodó” asszonyt perelték be. Ugyanebben az évben a Pogány család birtokai egy részének sorsát hamarosan megtárgyalták. A végső megállapodás 1561-ben született meg, amikor özvegy Brodaricsné csébi Pogány Sára, valamint nagybátyjának, csébi Pogány Zsigmondnak a három unokája osztozkodott, illetve elcserélték a zalai és a máramarosi birtokokat. Arra a megállapodásra jutottak, hogy a zalalövői kúria, amelyben osztopáni Perneszy András és felesége, Brodarics Katalin lakott, valamint a hozzátartozó épületekkel Chako és Havas nevű prediális részekkel, Perneszy Zsigmondné Brodarics Kataliné maradtak, és a zalalövői possesioban lévő 3 jobbágytelek Perneszy Farkasné Brodarics Klárának jutottak. Másrészt, habár a csébi nemesi kúria a hozzátartozó javakkal Pogány Sáráé lett, a csébi jobbágytelkek csébi Pogány Péter fia Boldizsáré lettek. A Zala megyei ákosfalvi nemesi kúria és az ákosfalvi possesio teljes birtokrésze Pogány Sáráé lett. A salomvári, más néven Harkal possesió területén Zywrzegh nevű rétből 8 kaszaaljnyit kapott Pogány Sára, és a többin lányával Perneszy Andrásnével osztoztak, Perneszy Farkasnénak viszont a szinten zalai Lakos prédium és az Erenyed possesio promontoriumán lévő szőlők jutottak. A salomvári possesio promontoriuma Pogány Sáráé lett. A csébi promontoriumon hárman osztoztak, és a Zala folyó melletti malomhelyen és jövedelmén Pogány Sára és Perneszy Farkasné osztoztak.[6] Brodarics Mátyás és Pogány Sára házasságából két leány született:
- Brodarics Klára. Férje, osztopáni Perneszy Farkas, somogyi alispán, földbirtokos.
- Brodarics Katalin. Férje, osztopáni Perneszy András (fl. 1550-1590) (c. † 1590), Tolna és Baranya, majd Zala és Vas vármegye alispánja, felsőlendvai lovaskapitány, jómódú földbirtokos a 16. század második felében.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ MOE, I. 103.
- ↑ a b Boldogfai Farkas Ákos András. Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára, a 16. századi birtokszerző asszony. A csébi Pogány család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 287. o.)
- ↑ Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 99. o.
- ↑ Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)Valter Ilona: A zalalövői-zalamindszenti r. k. templom barokk oltára
- ↑ Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)Csiffáry Gergely: Mekcsey István egri várkapitány életrajzához
- ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára, a 16. századi birtokszerző asszony. A csébi Pogány család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 287. o.)