Brodszky Erzsébet

(1907–1983) magyar műfordító

Brodszky Erzsébet (Budapest, 1907. március 31. – Budapest, 1983. március 7.)[3] műfordító.

Brodszky Erzsébet
Született Brodszky Erzsébet Margit Mária
1907. március 10.[1]
Budapest[1]
Elhunyt 1983. március 19. (76 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Házastársa Szappanyos Géza Ede
(h. 1926–1970)[2]
Gyermekei Szappanyos Tamás
Foglalkozása műfordító
Sírhely Új köztemető

PályájaSzerkesztés

Apja Brodszky Dezső (1875–1940)[4] ügyvéd, a Kúria ügyvédi tanácsának tagja, Pest vármegye tiszteletbeli ügyésze, anyja Baráth Mária (1888–1954). A magyar poliglott műfordítók egyike volt, első munkája 1947-ben jelent meg Az orosz irodalom kincsesháza című, Trócsányi Zoltán szerkesztette antológiában. Főleg költői prózát és verseket fordított a francia, orosz, ukrán, mordvin, lett, török, perzsa irodalomból. Külön kötetein kívül számos gyűjteményben, elbeszélés- és versantológiában közölték műveit.

A nyelveket játszva tanulta, hobbiként, magáért a nyelvek szeretetéért. Az oroszt, amely a második világháború után végül elindította a fordítói pályán, már hatodik nyelvként sajátította el. 1942-ben, a sztálingrádi csata után ugyanis férje, Szappanyos Géza tanácsára kezdett el oroszul tanulni, s mire az orosz csapatok 1944-ben bevonultak Budapestre, ő már folyékonyan beszélte a nyelvüket. Nyelvtudásának és bölcsességének köszönhette, hogy az ostrom alatt tolmácsként sokszor simított el konfliktust az orosz katonák és a magyar lakosság között. Fordítói pályája akkor indult, amikor a háború után az Európa Kiadó rátalált, s ezzel egy sok évtizedes együttműködés vette kezdetét. Ukránul egy fordítás kedvéért tanult meg igen rövid idő alatt, később a lett nyelvvel is megismerkedett. A legbüszkébb arra volt, hogy Alisir Nevai teljes szerelmi költeményét, az 5782 párversből álló Ferhád és Sirint, az üzbégek nemzeti eposzát lefordította oroszból. A monumentális mű ó-üzbég (csagatáj) nyelven íródott a 15. században, s hogy a fordítás minél tökéletesebb legyen, Brodszky Erzsébet rendszeresen konzultált Bodrogligeti András turkológussal.

Fontosabb fordításaiSzerkesztés

  • Colette: Zsendülő vetés, Európa, 1958
  • Sólem Áléchem: Tóbiás, a tejesember, Európa, 1958
  • Mihail Zsesztyev: Aranygyűrű, Európa, 1960
  • Konsztantyin Szimonov: Élők és holtak, Európa, 1961
  • Konsztantyin Fegyin: Máglya, Európa, 1963
  • Nâzım Hikmet: Romantika, Európa, 1964
  • Alekszandr Grin: Bíborvörös vitorlák, Magyar Helikon, 1966
  • Sólem Áléchem: A kisemberek városa, Európa, 1967
  • Colette: Gigi, Európa, 1969
  • Sólem Áléchem: Énekek éneke, Magyar Helikon, 1971
  • Colette: Édenek és börtönök, Gondolat, 1971
  • Konsztantyin Szimonov: Az utolsó nyár, Európa, 1973
  • Gérard de Nerval: Sylvie, Magyar Helikon, 1974
  • Olesz Honcsar: Emberek és fegyverek, Európa, 1974
  • Sólem Áléchem: A Motl gyerek, Európa, 1975
  • Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t, Európa, 1976
  • Jurij Trifonov: Türelmetlenség, Kossuth, 1976
  • Werner Schmidli: Az árnyak háza, Móra, 1978
  • Szavva Dangulov: Döntő hónapok, Kossuth, 1981
  • Alisir Nevai: Ferhád és Sirin, Magyar Helikon, 1974

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Bozóky Éva: Brodszky Erzsébet, Könyvtáros, 1967. 5. sz.
  • Műfordítók műhelyében, Élet és Irodalom, 1974. 13. sz.
  • Rab Zsuzsa: Brodszky Erzsébet köszöntése a hetvenedik születésnapján, Élet és Irodalom, 1977. 14. sz.
  • Vedres Vera: Brodszky Erzsébet halálára, Élet és Irodalom, 1983. 12. sz.
  • Gerencsér Zsigmond: Brodszky Erzsébet emléke, Szovjet Irodalom, 1983. 7. sz.