Főmenü megnyitása

A bronkhorstpuriti csata az első igazi búr–angol csata volt, amely egyben az első búr háború első összecsapása volt. Ezt megelőzően a búrok kisebb csoportokban végrehajtott alkalmi akciókkal zaklatták az egyes brit egységeket. Az ütközet Bronkhorstspruit várostól néhány kilométerre zajlott, egy brit hadoszlop és néhány búr milicista összecsapásaként.

Bronkhorstspruiti csata
Dátum 1880. december 20.
Helyszín Bronkhorstspruit, 28 mérföldre Pretoriától
Eredmény Búr győzelem
Harcoló felek
Egyesült Királyság Egyesült KirályságFlag of Transvaal.svg Transvaal Köztársaság
Parancsnokok
Egyesült Királyság Anstruther alezredesFlag of Transvaal.svg Frans Joubert
Haderők
268 katona250 gerilla harcos
Veszteségek
Elesett katonák:
156
Elesett katonák:
1
Sebesültek:
5
A Wikimédia Commons tartalmaz Bronkhorstspruiti csata témájú médiaállományokat.

A hadseregek állapota az összecsapás előttSzerkesztés

A búr polgárok keveset tudtak a katonai fegyelemről, és még kevésbé ismerték a gyakorlatokat, mint a szorgalmasan gyakorolt az európai állandó hadseregek katonái. Viszont a búr gerillák már 6 éves korukban kiválóan lovagoltak, lőttek és vadásztak. Másik előnyük a helyismeret és a nesztelen rejtőzködés és lopakodás volt az angol katonákkal szemben. Azonban nem rendelkeztek korszerű katonai puskákkal, csak olcsó és régi vadászpuskákkal viszont ezekkel is képesek voltak megszorongatni az angolokat.

A brit katonák, remekül képzettek és jó fegyverzetűek voltak. Előnyük a nagy fegyelem és korszerű ruházatuk és fegyverük volt. Hátrányuk viszont, hogy a szétszórt lesből támadó és ritkán csapatban rohamozó búrok ellen sor alakzat nem volt célszerű.

A csata meneteSzerkesztés

A brit hadsereg katonái 1880. december 20-án Pretoria felé vonultak, létszámuk körülbelül 240 katona és 10 tiszt volt. A búrok ultimátumot küldtek az angol seregnek amelyben ultimátumban felszólították őket, hogy forduljanak vissza. Ám ezt az angol parancsnok elutasította, részben mert még nem tudott a közelgő támadásról és nem ismerte a búrok stratégiáját, és szívósságát. Részben pedig mert a búrokat roppantul lebecsülte, több angol parancsnokkal egyetemben.

Nem sokkal ezután a közelben lévő búrok 200 méternyi közelre kúsztak az angolokhoz. Váratlanul eldördültek a fegyverek és véres tűzharc kezdődött, azonban az angolok nem tudták honnan lőnek rájuk, és mire kell lőni. A búrok így vadkacsavadászatot rendeztek közöttük, fedezékeik és búvóhelyeik mögül folyton tűz alatt tartották a briteket, és néhány perccel később a legtöbb tiszt és 156 brit katona elesett. Nem egy angol tiszt nevezte a búrokat holmi közönséges, írástudatlan, mihaszna parasztnak, akik nem ismerik a diszciplínát, modortalanok, ezért fogalmuk se lehet a hadviselésről, mint egy britnek. Mivel Nagy-Britannia már ekkor kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkezett, igen sok angolt meglehetősen eltöltött egyfajta felsőbbrendűségi érzés és a legyőzhetetlenség hite. De az ütközet a búrok győzelmével ért véget.

Lásd mégSzerkesztés

Források és külső hivatkozásokSzerkesztés