Budaújlaki vízmű

ipari létesítmény Budapesten, a 3. kerületben

A Budaújlaki vízmű ipari létesítmény Budapesten, a főváros legrégebbi ma is üzemelő vízműve. Megépítésekor a legmagasabb műszaki színvonalat képviselte. Tervezője, Wein János, a természetes vízszűrés alkalmazásával megbízhatóan tiszta, alacsony költséggel kitermelhető ivóvizet juttatott a városnak. A vízmű gépházának III. ker. Árpád fejedelem útja 50/A. sz. alatt álló épülete ma ipari emlék.

Budaújlaki vízmű
A Budaújlaki vízmű gépháza
A Budaújlaki vízmű gépháza
Település Budapest III. kerülete
Cím Budapest, Árpád Fejedelem útja 50a, 1036
Építési adatok
Építés éve 1881
Építési stílus eklektikus építészet
Tervező Wein János
Hasznosítása
Felhasználási terület épület
Elhelyezkedése
Budaújlaki vízmű (Budapest)
Budaújlaki vízmű
Budaújlaki vízmű
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 41″, k. h. 19° 02′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 41″, k. h. 19° 02′ 27″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Budaújlaki vízmű témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Történeti áttekintés szerkesztés

A fővárosban 1868-ban, két évvel egy nagy kolerajárvány után vette kezdetét az intézményes vízellátás. Már ekkor létesült egy ideiglenes vízmű a pesti Hajós (ma: Kossuth-) téren, a Parlament épületének helyén. Az első végleges, nagy kapacitású vízművet Wein János irányításával Budaújlakon, a Duna frissen kiépített óbudai partján helyezték üzembe 1881-ben. (A gát csak 1884-ben készült el.[1]) Ez ma a Fővárosi Vízművek legrégibb, működő létesítménye.

A Dunától néhány méternyire kiképzett kutak, – a főváros számos kútjához hasonlóan, – a parti szűrés elvén működnek, a jó minőségű vizet gyakorlatilag ez biztosítja. A telepet azért éppen itt létesítették, mert a vizet megszűrő természetes kavicsréteg ezen a partszakaszon volt a legmegfelelőbb, a legvastagabb. A vízmű kezdetben napi 21 000 m³ vizet termelt és a környék ellátását biztosította. Vizét később a Margit-hídra erősített csövek segítségével átvezették a pesti oldalra is.

Létesítését követően a vízmű évtizedekig gőzgépekkel üzemelt, ezek látták el energiával a szivattyúkat. A gépeket a Láng- és a Röck-féle hazai gépgyárakban készítették és a műszaki fejlődés igényei szerint többször lecserélték. Az 1930-as években a gőzüzemű gépeket villamos erőgépek váltották fel, a 20. század legvégéig ezekből is legalább négy generáció üzemelt. Ma már a vízmű teljesen automatizált, működését számítógépes távirányítás szabályozza. A Fővárosi Vízművek itt, legrégibb telephelyén helyezte üzembe 2004-ben az első UV-fénycsövekkel működő vízfertőtlenítő berendezést, ezzel részben kiváltható a víz klórozása, illetve csökkenthető az ivóvíz klórtartalma.

Az épület szerkesztés

 
A homlokzat egy részlete

A gépház építészetileg is értékes alkotás. A Duna mellett hosszában elnyúló, arányos méretű téglaépület minden oldalát szolid dekoratív elemek díszítik. Változatos formájú vakolt ablakkeretei, csipkézett párkányai a homlokzatnak élénk, könnyed hangulatot kölcsönöznek. A gépek, technológiák változtak, de a külső maradt, ma is az eredeti állapotot tükrözi. Az épület szép példája annak a sajátos stílusnak, amely a 19. század utolsó évtizedeinek kisebb ipari létesítményeit egykor jellemezte.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kolundzsija Gábor - A rakodópart kövei (Postcard Bt. 2018) ISBN 978-963-12-8681-6

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Budaújlaki vízmű témájú médiaállományokat.