Budapest főpolgármestere

Budapest legfőbb vezetője 1990-től
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 30. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

Budapest főpolgármestere Budapest Fővárosnak a város lakossága által választott első számú vezetője, az önkormányzat hivatalának – a Főpolgármesteri Hivatalnak – irányítója 1990 óta.

Budapest főpolgármestere
Budapest címere
Budapest címere
Hivatalban Karácsony Gergely Hivatal kezdete: 2019. október 13.
Hivatalban
Karácsony Gergely

Hivatal kezdete: 2019. október 13.

Adatok
Ország Magyarország
MegszólításFőpolgármester úr
ElsőRáth Károly
Hivatali idő5 év, újraválasztható
(2014 óta)

Hivatal kezdete1873. október 25.

ElődBudapest polgármestere
SablonWikidataSegítség

1873 és 1945 között a főpolgármester a kormány képviselőjeként állt a fővárosi törvényhatóság (önkormányzat) élén, a vármegyékhez és a vidéki törvényhatósági jogú városokhoz kinevezett főispánokhoz hasonlóan. A fővárosi törvényhatóság első tisztviselője Budapest polgármestere volt.

A tisztség története 1873 és 1945 között

szerkesztés

Budapest főpolgármestere a főváros közigazgatásában hasonló hatáskört töltött be, mint a főispánok a vidéki törvényhatósági jogú városok tekintetében, tehát a kormány képviselője volt, és mint ilyen ellenőrzési joggal és közvetlen befolyással rendelkezett a városi önkormányzat fölött a város területére és lakosságára vonatkozó közigazgatási ügyekben. Emellett ő volt a városi önkormányzat legfontosabb testületeinek, így a törvényhatósági bizottságnak és a közigazgatási bizottságnak az elnöke is, és kinevezési és fegyelmi jogkört gyakorolt a város számos fontos tisztviselője felett. A város gyakorlati vezetését ugyanakkor nem ő, hanem Budapest polgármestere látta el, aki a törvényhatóság első tisztviselője volt.

A főpolgármestert eredetileg a király által a belügyminiszter előterjesztésére kijelölt három egyén közül a fő- és székváros törvényhatósági közgyűlése hat évre választotta. Állásának és hatáskörének általános szabályait az 1872. évi XXXVI. törvénycikk foglalta magában. 1930-tól a főpolgármestert a kormányzó nevezte ki és tetszés szerint el is mozdíthatta, egészen a nyilas hatalomátvételig. 1944. november 8-án, Szálasi Ferenc Mohay Gyulát nevezte ki főpolgármesternek, aki 1945. február 13-ig, Budapest elestéig töltötte be a tisztséget.

A tisztség a közigazgatási és önkormányzati rendszer átszervezésével 1945-ben megszűnt, szerepét részben a törvényhatósági bizottság által választott elnök vette át a tanácsrendszer 1950-es bevezetéséig. A törvényhatósági bizottság elnöke 1945-48 között (köztársasági elnökké választásáig) Szakasits Árpád, majd Köböl József volt.

A főpolgármesteri tisztség 1990-től

szerkesztés

A rendszerváltás után újra bevezették a főpolgármesteri tisztséget. Azóta azonban a főváros élén csak a főpolgármester áll, polgármesternek viszont a kerületek választott vezetőit nevezik.

A főpolgármesteri tisztség tartalmát tekintve tulajdonképpen közelebb áll a korábbi polgármesteréhez, amennyiben az önkormányzat első számú választott tisztségviselője és az önkormányzat hivatalának – a Főpolgármesteri Hivatalnak – irányítója, azonban magába olvasztotta az 1945 előtti főpolgármesteri tisztség önkormányzati elemeit is, így a főpolgármester a Fővárosi Közgyűlés elnöke és vezeti annak üléseit.

Ahogyan a Fővárosi Közgyűlés nincs a kerületi önkormányzatok fölé rendelve, ugyanúgy a főpolgármester sem felettese a kerületi polgármestereknek.

Főpolgármesterek listája

szerkesztés
Főpolgármester Hivatal kezdete Hivatal vége Párt
A harmadik köztársaság főpolgármesterei
 
Demszky Gábor
(1952–)
1990. október 31. 1994. december 11. SZDSZ
1994. december 11. 1998. október 18.
1998. október 18. 2002. október 20.
2002. október 20. 2006. október 1.
2006. október 1. 2010. október 3. SZDSZMSZP
 
Tarlós István
(1948–)
2010. október 3. 2014. október 12. Független
(Fidesz–KDNP támogatással)
2014. október 12. 2019. október 31.
 
Karácsony Gergely
(1975–)
2019. október 31. 2024. október Párbeszéd
(MomentumDKMSZPLMP támogatással)
2024. október hivatalban Párbeszéd
(MomentumDKMSZP támogatással)

Főpolgármester-választások 1990-től

szerkesztés

Budapest főpolgármesterét 1990-ben a Fővárosi Közgyűlés választotta tagjai sorából, 1994-től kezdve a város választópolgárai közvetlenül választják. A választás szabályai azóta lényegében változatlanok, a választáson résztvevők számától függetlenül az a jelölt lesz a megválasztott, aki a legtöbb szavazatot kapja. A jelöléshez szükséges ajánlások száma 1994 és 2010 között a főváros választópolgárainak legalább 0,5%-a volt, 2010-től azonban 2%-nyi ajánlás szükséges.

A főpolgármestert 1990-ben még a 88 tagú Fővárosi Közgyűlés választotta meg. (A választók közvetlenül a Fővárosi Közgyűlés háromnegyedének összetételéről döntöttek, a további 22 tagot a kerületi képviselő-testületek delegálták, kerületenként egyet.) Ennek ellenére öt párt is megnevezett főpolgármester-jelöltet, akik a következők voltak: Demszky Gábor (SZDSZ), Barsiné Pataky Etelka (MDF), Ungár Klára (Fidesz), Rácz Sándor (FKGP) és Borbély Endre (MSZDP). E pártok fővárosi kampányukat is jelöltjükre építették. A közgyűlésbe végül bejutott pártok közül az MSZP nem nevezte meg jelöltjét.

Az első szabad önkormányzati választások nagyfokú érdektelenségben zajlottak, Budapesten az első fordulóban a választók 37,4%-a, míg a második fordulóban mindössze 34,9%-a vett részt. Az alacsony részvétel miatt az első forduló teljes egészében érvénytelen lett, ugyanis az érvényesség feltétele legalább 40%-os részvétel volt.

A második forduló eredményei alapján a Szabad Demokraták Szövetsége 25 mandátumot (34,68%), a Magyar Demokrata Fórum 20 mandátumot (27,35%), a Fiatal Demokraták Szövetsége 13 mandátumot (18,16%), a Magyar Szocialista Párt 5 mandátumot (7,25%), míg a Kereszténydemokrata Néppárt 3 mandátumot (4,95%) szerzett a listán kiosztott 66-ból. A kerületi delegáltak nagy része az SZDSZ és a FIDESZ megállapodásai alapján e két pártból került ki, így együtt biztos többséggel rendelkeztek a testületben. A két párt a főpolgármester személyéről is megegyezett, így a közgyűlés Demszky Gábort választotta Budapest 1945 utáni első főpolgármesterévé.

 
Demszky Gábor

1994. szeptember 30-án az MSZP–SZDSZ-koalíció – kétharmados parlamenti többségére támaszkodva – módosította az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvényt (1994. évi LXII. törvény). A módosítások nyomán egyfordulóssá vált az önkormányzati választás, a polgármestereket – beleértve Budapest főpolgármesterét is – azóta közvetlenül választják.

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 215 374 36,28%
Latorcai János Fidesz, MDF, KDNP 168 731 28,42%
Baráth Etele Magyar Szocialista Párt (MSZP) 155 365 26,17%
Szabó János FKGP-MIÉP 33 651 5,66%
Kollát Pál Munkáspárt (MP) 12 767 2,15%
Magyar György Köztársaság Párt-Vállalkozók Pártja (KP-VP) 7 706 1,29%
Összesen 593 5941 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 6 888[1]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 373 969 58,22%
Latorcai János Fidesz, MDF, MDNP, FKGP 250 335 38,97%
Kollát Pál Munkáspárt (MP) 18 008 2,80%
Összesen 642 3121 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 9 527[2]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 348 534 46,70%
Schmitt Pál Független (Fidesz-támogatással) 267 563 35,85%
Gy. Németh Erzsébet Magyar Szocialista Párt (MSZP) 98 289 13,17%
Csurka István Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 24 341 3,26%
Droppa György Összefogás Magyarországért Centrum (Centrum) 4 404 0,59%
Karacs Lajosné Munkáspárt (MP) 3 121 0,42%
Összesen 746 2521 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 7 502[3]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) – Magyar Szocialista Párt (MSZP) 362 289 46,86%
Tarlós István Független (Fidesz–KDNP-támogatással) 349 412 45,20%
Katona Kálmán Magyar Demokrata Fórum (MDF) 46 367 6,00%
Zsinka László Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 10 791 1,40%
Székely Péter Magyar Munkáspárt (MP) 4 212 0,54%
Összesen 773 0711 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 10 579[4]

 
Tarlós István
Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Tarlós István FideszKereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 321 908 53,37%
Horváth Csaba Magyar Szocialista Párt (MSZP) 177 783 29,47%
Jávor Benedek Lehet Más a Politika (LMP) 59 638 9,89%
Staudt Gábor Jobbik Magyarországért Mozgalom 43 839 7,27%
Összesen 603 1681 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 7 796[5]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Tarlós István Fidesz-KDNP 290 675 49,06%
Bokros Lajos MoMa (a DK, az Együtt és a budapesti MSZP támogatásával) 213 550 36,04%
Staudt Gábor Jobbik 42 093 7,1%
Csárdi Antal LMP 33 689 5,69%
Bodnár Zoltán MLP 12 461 2,1%
Összesen 592 4681 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 11 563[6]

 
Karácsony Gergely
Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Karácsony Gergely Momentum-DK-MSZP-Párbeszéd-LMP-MLP 353 593 50,86%
Tarlós István Fidesz-KDNP 306 608 44,1%
Puzsér Róbert Független (Állampolgárok a Centrumban Egyesület) 30 972 4,46%
Berki Krisztián Független 4045 0,58%
Összesen 695 2181 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 8388[7]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Karácsony Gergely DK-MSZP-Párbeszéd (Momentum támogatással) 371 538 47,53%
Vitézy Dávid Vitézy Dáviddal Budapestért-LMP
(Fidesz–KDNP támogatással)
371 245 47,49%
Grundtner András Mi Hazánk 38 984 4,99%
Összesen 781 7671 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 24 548[8]

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés