Budapesti Sertésközvágóhíd

A Budapesti Sertésközvágóhíd egy 20. század elején létesült, mára már megszűnt nagy élelmiszeripari üzem.

Budapesti Sertésközvágóhíd
A Budapesti Sertésközvágóhíd egy 20. század eleji fényképen
A Budapesti Sertésközvágóhíd egy 20. század eleji fényképen
TelepülésBudapest IX. kerülete
CímBudapest IX. kerülete, Gubacsi út 6 A és B
Építési adatok
Építés éve18971902 (a teljes létesítmény), illetve 19301932 (nagycsarnok)
Bezárás2001
Lebontás éve2001[1]
Lebontás okabezárt a létesítmény
Építési stíluseklektika
Védettség2 épület (víztorony, nagy csarnok) műemléki védettség alatt áll
TervezőMihályik István (a teljes létesítmény), Münnich Aladár (nagycsarnok)
KivitelezőKubinyi Imre
Hasznosítása
Felhasználási területépület
Elhelyezkedése
Budapesti Sertésközvágóhíd (Budapest)
Budapesti Sertésközvágóhíd
Budapesti Sertésközvágóhíd
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 27′ 52″, k. h. 19° 05′ 05″47.464444°N 19.084722°EKoordináták: é. sz. 47° 27′ 52″, k. h. 19° 05′ 05″47.464444°N 19.084722°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti Sertésközvágóhíd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

Budapesten, a IX. kerületi Soroksári úton 1872-ben nyílt meg a Budapesti Marhaközvágóhíd. Míg a marhavágóhíd az Összekötő vasúti híd (népnyelven még: Déli összekötő vasúti híd) vonalától (az ún. Összekötő vasúttól, ez mai néven a Kőbánya felsőKelenföld szakaszt jelenti) északra épült fel, 1895-ben tervezet készült ettől délre egy sertésvágóhíd megépítésére. Így a Ferencvárosi rendező-pályaudvar közvetlen szomszédságában, a mai Külső Mester utca és a Gubacsi út közötti részen 1897 és 1902 között fel is épült Budapest új, nagy sertésvágóhídja, és 1902. május 1-jén már meg is nyitotta kapuit. Tervezője Mihályik István székesfővárosi mérnök, kivitelezője Kubinyi Imre székesfővárosi mérnök volt.[2] 1930 és 1932 között nagy méretű csarnokot építettek a telepen Münnich Aladár tervei szerint.[3] A sertésvágóhíd fénykorában naponta 5000 házi sertés vágására került sor.

Az üzem területén működött az Országos Húsipari Kutatóintézet, majd 1974-től a Húsipari Múzeum is.[4]

Közel 100 évnyi fennállás után, a rendszerváltást követően számolták fel az üzemet. Épületeit kevés kivételével 2001-ben[1] elbontották: a Gubacsi úti oldalon egy régi irodaépület, a műemléki védelem alatt álló 20. század eleji díszes víztorony, valamint az 1932-es csarnok menekült meg. Érdekesség, hogy ekkoriban került sor a Külső Mester utca megépítésére is. A telepre újabb épület nem épült, napjainkban a terület egy része a Volánbusz autóbusz-parkolójaként funkcionál.[5]

A telep kiterjedt iparvágányhálózattal rendelkezett. Az összekötő vágány a mai Külső Mester utca nyomvonalát keresztezve jött be a ferencvárosi rendező pályaudvar felől.[6]

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés