Főmenü megnyitása

A budapesti agglomeráció a Budapest központtal kialakult településtömörülés (agglomeráció), mely a magyar fővárost és a vele szorosan együtt élő, gazdasági, infrastrukturális, munkaerőpiaci és szolgáltatási tekintetben egymásra utalt településeket foglalja magába. A budapesti agglomeráció egyközpontú tömörülés: Budapest egymaga az agglomeráció népességének több mint kétharmadát adja, a második legnagyobb városnak, Érdnek a népessége a budapesti lélekszám 4%-át sem éri el, a népsűrűséget vizsgálva pedig a központtól a perem felé nagyjából állandó a csökkenés.

A budapesti agglomerációhoz hivatalosan tartozó 81 település felsorolását a budapesti agglomeráció területrendezési tervét rögzítő 2005. évi LXIV. törvény tartalmazza. 2007-ben e 81 településen összesen 2 457 787 fő élt, ami Magyarország lakosságának közel egynegyedét jelentette. Ebből a fővároson kívül 755 290-en éltek.[1]

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Budapestnek kiemelkedő gazdasági, társadalmi és demográfiai szerepe van Magyarországon belül. Ennek a történelem során nemcsak természetes okai voltak, hanem ezt erősítette például az 1950-es évek erőltetett iparfejlesztésének térbeli koncentráltsága. A szinte ellenőrizhetetlen népességnövekedést különböző adminisztratív intézkedésekkel, például Nagy-Budapest létrehozásával és a letelepedés korlátozásával próbálták ugyan mérsékelni, azonban az egymásnak ellentmondó célkitűzések szükségképpen vezettek lakáshiányhoz a városon belül és rendezetlen, szabályozatlan növekedéshez a környéki településeken.

A budapesti agglomeráció határait hivatalosan először 1971-ben jelölték ki. Ekkor 43 település került az agglomerációs gyűrűbe, összesen mintegy 340 ezer lakossal, melyek közül a 183 ezer aktív kereső kétharmada a fővárosban dolgozott.

A szuburbanizációs folyamat már az 1980-as években jelentős volt, ekkor főleg a magánvállakozók és a munkahelyhez nem kötődő értelmiségiek költöztek ki az agglomerációba. Az 1990-es években a motorizáció nagyarányú fejlődésével a középosztály alsó rétegei is bekapcsolódtak a szuburbanizációba. A Budapestre költözés és a szuburbanizációs kiköltözés az 1990-es évek elejétől Budapest lakossága számának stagnálásához, egyidejűleg az agglomerációs települések egy részének gyors ütemű fejlődéséhez vezetett. Az agglomerációban a magántőke-befektetés egyre jelentősebbé vált, ami esetenként párosul állami nagyberuházásokkal (például autóutak, Hungaroring). A helyi tanácsok helyébe lépett helyi önkormányzatok ugyancsak nagy segítséget nyújtanak az agglomerációs települések fejlődésében.

Az egyes szektorok népességeSzerkesztés

 
Budapest (balra) és Pest megye (jobbra) határa egy elnevezés nélküli földút mentén (Rákoskert és Ecser)
Szektor Települések száma
2007
Népesség
2007
Terület
km²
Népsűrűség
fő/km²
összes város
Északi 10 4 119 621 238,23 502,1
Északnyugati 23 4 129 498 471,88 274,4
Nyugati 12 3 87 089 303,56 286,9
Déli 15 7 198 955 366,17 543,3
Délkeleti 9 5 99 044 317,28 312,2
Keleti 11 4 120 633 315,84 382,0
Összesen 80 27 755 290 2 538,08 297,6

Forrás: KSH.[1]

A Budapesti agglomeráció területéhez tartozó településekSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés