Buddhista meditáció

meditáció

A buddhista meditáció a buddhista filozófia és vallás meditációs gyakorlatainak összefoglaló elnevezése.

Thai szerzetes meditál a Szirikit-gát mellett

A legfőbb meditációs technikákat ősi buddhista szövegekből és a tanító-tanítvány kapcsolatokban szájról-szájra átörökített tudásából ismerjük. A buddhisták azért meditálnak, mert ez jelenti az utat a megvilágosodás és a nirvána felé. A buddhizmus klasszikus nyelveiben a meditációhoz legközelebb álló kifejezések a bhávana és a dzshána/dhjána. A buddhista meditációs technikák világszerte népszerűek nem kizárólag a buddhista szemléletű emberek körében.

A buddhista meditáció vonatkozhat egy sor különböző meditációs technikára, amelyek fejlesztik a tudatosságot, a koncentrációt, a természetfeletti képességeket, a nyugodtságot és a belső látást (vagy belátást).

A buddhizmusban általában kétféle meditációról beszélhetünk: analitikus (elemző) és egyhegyű (összpontosító). Az elsőnél a meditáló elemzési folyamatnak veti alá a meditáció tárgyát, miközben azt újra és újra megpróbálja megismerni. A másodiknál a meditáló a meditáció tárgyára koncentrál, további elemzés nélkül. Ez a nyugodt megállapodottság meditációja. A kétféle meditáció ötvözése hatékony technika.[1]

Legfőbb fogalmak szerkesztés

Magyar Páli Szanszkrit Tibeti
tudatosság szati smṛti trenpa (wylie: dran pa)
tiszta megértés szampadzsannya szampradzsanya sheshin (shes bzhin)
éberség appamada apramáda bakjö (bag jod)
buzgalom atappa átapaḥ Nyima (nyi ma)
elkötelezettség / figyelem manaszikara manaszkáraḥ jila dzsejpa (jid la bjed pa)
a tudatosság alapja szatipatthána szmritjupaszthána trenpa neybar zagpa (dran pa nye bar gzhag pa)
a légzés tudatossága ánápánaszati ánápánaszmriti wūk trenpa (dbugs dran pa)
a nyugodtság megbecsülése szamatha samatha sinej (csi gnasz)
belső látás / elmélkedés vipasszana vipasjaná lhakthong (lhag mthong)
meditációs összpontosítás szamádhi szamádhi tendzin (ting nge dzin)
meditációs értés dzshána dhjána szamten (bsam gtan)
gyakorlás bhávana bhávana gompa (sgom pa)

Meditáció a buddhista hagyományokban szerkesztés

Jóllehet a különböző buddhista iskolákban akadnak hasonló meditációs gyakorlatok, mint például a légzéses meditáció vagy a mindenféle felidéző meditációk (anusszati), ezek egymástól mégis egészen eltérőek. Egyedül a hínajána hagyományon belül több mint ötvenféle módszert használnak csak a tudatosság erősítésére és negyvenet a koncentráció mélyítésére. A tibeti buddhizmusban pedig több ezer vizualizációs meditáció létezik. A legtöbb klasszikus és a mai buddhista meditációk az egyes iskolákra jellemző, sajátságos jegyeket hordoznak. Kevés tanító próbálkozik meg azzal, hogy ezeket egységes, több hagyományra kiterjedő kategóriákba rendezze.

Korai hagyományok szerkesztés

A buddhista gyakorlatok legkorábbi hagyományait megőrizték a nikája és az ágama ősi szövegei, amelyek a hínajána vonalhoz tartoznak. Más hagyományok is foglalkoztak vele, mint például egy-két már nemlétező korai buddhista iskola, a tibeti buddhizmus valamint sok kelet-ázsiai mahájána vonalba tartozó hagyomány is.

Meditáció típusok szerkesztés

A korai hagyományokban - ahogy a páli kánonban és az ágamákban szerepel - a meditációt a nemes nyolcrétű ösvény részének tekintették.

  • Helyes tudatosság (szamma szati) – ez jelentette a Buddha által kijelölt tudatosság négy alapját (lásd Szatipatthána-szutta).
  • Helyes összpontosítás (szamma szamadhi) – összegyűjteni a dhjánikus megértéseket a szamatha meditatív fejlesztése által.
  • Helyes látásmód (szamma ditthi) – megtestesítő bölcsesség, amelyet hagyományosan a vipasszaná fejlesztése által lehet elérni.

A páli irodalom meditációról szóló részei közé tartozik a Szatipatthana-szutta (MN 10) és a Viszuddhimagga második része, "Koncentráció" (szamádhi).

A tudatosság négy alapja szerkesztés

 
Meditáló buddha Mianmarban.

A Szatipatthana-szuttában a Buddha megkülönböztette a tudatosság négy alapját: test, érzések, tudatállapotok és tudati tárgyak.

Az ezeken való meditáció kifejleszti a belső látást.[2][3]

Derű és belső látás szerkesztés

A Buddha megkülönböztetett két nagyon fontos mentális tényezőt, amelyek az üdvös meditációs gyakorlatokból fakadnak:

  • "derű" vagy "nyugalom" (páli: szamatha) - amely lenyugtatja, egyesíti, koncentrálttá teszi a tudatot.
  • "belső látás" (páli: vipasszaná) - amelynek segítségével láthatóak, feltérképezhetőek és megfigyelhetőek a "formációk" (feltételhez kötött jelenségek), amelyek az öt csoportosulásból keletkeznek).

A páli magyarázószövegekből szerkesztés

Buddhagósza negyven meditációs tárgyat említ a Viszuddhimaggában. Ezek közül majdnem az összes szerepel a korai szövegekben.[4] Buddhagósza azt tanácsolja, hogy a koncentráció és a tudatosság fejlesztése érdekében válasszunk a negyven meditációs tárgy közül, úgy, hogy az illeszkedjen a személyiségünkhöz".[5] Buddhaghósza meditációs tárgyai a következők (3. fejezet, §104; 4-11. fejezet):[6]

Meditáció a vadzsrajána buddhizmusban szerkesztés

A tibeti buddhizmuson belül a kagyü és a nyingma iskolákban a Mahámudrá és a Dzogcsen féle tanítások célja az, hogy megismertessék a tudat alapvető természetét, amely minden létezés (dharmakája) alapja. A dharmakájával egységben meditálva a meditáló fokozatosan áthalad a tíz bhúmin, hogy végül megszabaduljon a szamszárától és a karmától.

A mind a négy tibeti iskolára jellemző gyakorlatokat ngöndrónak nevezik. Ezek közé tartozik a vizualizáció, a mantrák szavalása, a szadhana gyakorlatai és a leborulások.

Nem buddhista alkalmazások szerkesztés

Az emberek nagyon régóta folytatnak buddhista elvekre épülő meditációs gyakorlatokat azért, hogy eredményeket érjenek el a világi életükben. Egyre több pszichológus és pszichiáter használja a buddhista meditációs technikákat a különböző szorongásos és depressziós egészségi problémák kezelésekor.[7] Egyes innovációs pszichológus a tudatosság gyakorlatát és egyéb buddhista meditációs technikát használ, mint például Clive Sherlock, Mya Thwin, S.N. Goenka, Jon Kabat-Zinn, Jack Kornfield, Joseph Goldstein, Tara Brach vagy Sharon Salzberg. Ezek a pszichológusok jelentős szerepet játszanak a buddhista meditációs gyakorlatok és a pszichológiai gyógyítás kombinálásában (lásd még: A buddhizmus és a pszichológia).

A buddhista szövegekben leírt meditatív állapotok olyannyira mentesek a dogmáktól, hogy a buddhista sémákat átvették a nyugati pszichológusok is, akik általános jellemzést kívánnak adni a meditációról.[8][9] Azonban elég gyakran találni olyan Buddha által említett meditatív állapotokat, amelyek varázslatos képességeket (iddhi) is rejtenek magukban. Ilyenek például a megtöbbszöröződés, eggyé olvadás, eltűnés, megjelenés, szilárd testeken való áthaladás, földben való elsüllyedés és felbukkanás, mintha csak víz volna, vízen járás, repülés, megérinteni bármilyen messzi dolgot, vagy ellátogatni más világokba akár test nélkül is.[10][11][12] Emiatt a teljes buddhista hagyományt nem lehet egészen átültetni világi kontextusba. Kivéve, ha ezeket a szuper erőket metaforikusan értelmezzük, esetleg akár belső állapotként.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Tendzin Gyaco - 14. dalai láma 61. o.
  2. Solé-Leris 75. o.
  3. Goldstein 92. o.
  4. Shaw 6-8.o. - A Dzsátaka mesékben 38 szerepel
  5. Buddhaghosa és Nanamoli  85, 90. o.
  6. Buddhaghosa és Nanamoli  110. o.
  7. Brach
  8. Carrithers 33-34. o.
  9. Wallace
  10. Iddhipada-vibhanga Sutta
  11. Samaññaphala Sutta
  12. Kevatta Sutta. [2010. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 22.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés