Bugatti
A Bugatti egy francia sportautógyártó vállalat. A 20. század első felében körülbelül 8000 járművet állítottak elő, szinte kivétel nélkül a legprecízebb kézi munkával, manufakturális keretek között. Az eredeti cég a második világháború idején bukott meg sok más akkori luxusmárkához hasonlóan. Ettore Bugatti fiának, Jeannak a halála is szerepet játszott ebben. A vállalat pénzügyi nehézségekkel küszködött, utolsó modelljét az 1950-es években mutatta be, majd az 1960-as években repülőgépalkatrész-gyártó részlegéért vásárolták fel.
| Bugatti | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1909 |
| Megszűnt | 1963 (1998 –) |
| Székhely |
 Molsheim |
| Vezetők | Ettore Bugatti (alapító) |
| Iparág | Autógyártás |
| Tulajdonos | Bugatti Rimac |
| Forma | société par actions simplifiée |
| Termékek | autók, repülőgépmotorok |
| Anyavállalata | Bugatti Rimac |
 Bugatti
Pozíció Franciaország térképén
| |
| é. sz. 48° 31′ 36″, k. h. 7° 29′ 59″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 36″, k. h. 7° 29′ 59″ | |
| A Bugatti weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bugatti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A valaha patinás, különleges és nagy teljesítményű gépkocsikat előállító vállalat ma a Volkswagen Csoport egyik elitmárkája.
Története szerkesztés
.jpg)
A kezdetek szerkesztés
A cégalapító, Ettore Bugatti 1881-ben született Milánóban. A műszaki tudományok iránti fogékonysága már tizenéves korában nyilvánvalóvá vált, 1909-ben már saját vállalatot alapított Molsheim városában, ami abban az időben Németországhoz tartozott. A korai modellek kicsi, egyszerűen kezelhető járművek voltak, 800-1300 cm³ lökettérfogattal. Az első világháború alatt Bugatti kénytelen volt felhagyni az autógyártással, Franciaországban tervezett repülőgépmotorokat, csak 1920-ban tért vissza Molsheimbe, ám akkorra a város már francia fennhatóság alatt állt.
A háború után szerkesztés
1920-ban, a Milánoban Autókiállításon már szerepel a vállalat, a 20-as évek közepére pedig állandósul egy évi 100-150 darabos termelés, ami megteremti a lehetőséget Ettore számára, hogy új modelleket tervezzen és gyártson. Hírnevet mégis a versenypályákon szerez: a 35-ös típus, illetve különböző változatai az 1920-as években szinte csak dobogós helyezéseket értek el a Grand Prix versenyeken.
A leghíresebb modell szerkesztés
1926-ban egy óriási, soros, nyolchengeres, eredetileg repülőgépek számára készült 14 700 cm³-es motort építenek egy csaknem 5 méteres alvázra. Ez lett az első 41-es típus (más néven: La Royale). Háromfokozatú váltót szereltek rá, 200 lóerős teljesítményét a hátsó kereken át vitte az útra. Karosszériájának precíz kialakítása, utasterének fényűző kényelme vetélkedett az etalonnak számító korabeli Rolls-Royce, Packard vagy Duesenberg autókkal. A legyártott járművek pontos darabszámáról nincsenek pontos információk, valószínűleg hat darab készült el a 41-es szériából.
A világválság szerkesztés
A gazdasági világválság igencsak megviselte a luxusautókat előállító vállalatokat, így a Bugattit is. Kénytelenek voltak kisebb, egyszerűbb, vagyis olcsóbb modelleket gyártani. Ennek az érának a terméke a 40-es modell. Szerencsére az autó kitűnő mechanikáján nem spóroltak, a 40-es népszerű is lett: 800 darabot adtak el belőle.
Az utolsó modell szerkesztés
Az 1934-ben bemutatott 57-es modell már Ettore és idősebb fia, Jean Bugatti közös munkája. A kettős vezérműtengelyes 3200 cm³-es, nyolchengeres motort és a karosszériát is Jean Bugatti tervezte. A típus sikerét a számtalan versenygyőzelem mellett a híres Le Mans-i 24 órás diadal is bizonyítja. Az egyik pilóta Pierre Veyron volt, az ő tiszteletére nevezik a 2005-ben gyártott típust Bugatti Veyronnak.
A vég szerkesztés
1939. augusztus 11-én Jean Bugatti egy 57-es típus tesztelése közben halálos balesetet szenvedett Molsheim közelében. Ezt a veszteséget, illetve a második világháború pusztításait a vállalat nem tudta kiheverni, az autógyártást leállították. 1947. augusztus 21-én Ettore Bugatti meghalt, fiatalabb fia, Roland egyedül képtelen volt talpra állítani a romokban heverő gyárat. A céget 1963-ban eladták a Hispano-Suizának, majd teljesen eltűntek az autógyártók közül, folytatva a repülőgépalkatrészgyártást. A Snecma nevű francia cég 1968-ban szerezte meg először a Bugattit, majd később a Messier nevű vállalatot is. A két vállalat Messier-Bugatti néven 1977-ben fuzionált.
Feltámad a Bugatti márka szerkesztés
Romano Artioli olasz vállalkozó szerezte meg a Bugatti védjegyet 1987-ben, és megalapította a Bugatti Automobili SpA nevű céget. Az új cég egy Giampaolo Benedini által tervezett gyárat épített a Modena mellett lévő Campogallianóban.
1989-re Paolo Stanzani és Marcello Gandini, a Lamborghini Miura és Countach híres tervezői bemutatták a Bugatti újjáéledését megalapozó modell terveit. Az első befejezett, a valaha készült technikailag legfejlettebb modellként hirdetett modellt Bugatti EB110 GT-nek nevezték.
Az 1990-években néhány olasz illetve maláj befektető látott fantáziát a márka újraélesztésében, így készült el az EB-110, és az EB-112. 1998-ban a márkát megvásárolta a Volkswagen AG és néhány tanulmánymodell kiállítása után 2005-ben megkezdték a Pierre Veyron után elnevezett új szupersportkocsi gyártását. 2009-ben bemutatkozott a kabrió verzió GrandSport néven.
A Bugatti a Formula-1-ben szerkesztés
| Év | Karosszéria | Motor | Gumi | Vezető | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | Pontok | WCC |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1956 | Bugatti Type 251 | Bugatti nyolchengeres soros | Dunlop | ARG | MON | 500 | BEL | FRA | GBR | GER | ITA | 0** | -** | |
| Maurice Trintignant | * |
* Nem ért célba
** A konstruktőrnek járó díj (WCC, World Constructors' Championship) csak 1958-tól létezik
Források szerkesztés
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bugatti című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
