Bugatti

A Bugatti egy francia sportautógyártó vállalat. A 20. század első felében körülbelül 8000 járművet állítottak elő, szinte kivétel nélkül a legprecízebb kézi munkával, manufakturális keretek között. Az eredeti cég a második világháború idején bukott meg sok más akkori luxusmárkához hasonlóan. Ettore Bugatti fiának, Jeannak a halála is szerepet játszott ebben. A vállalat pénzügyi nehézségekkel küszködött, utolsó modelljét az 1950-es években mutatta be, majd az 1960-as években repülőgépalkatrész-gyártó részlegéért vásárolták fel.

Bugatti
Típus	szervezet
Alapítva	1909
Megszűnt	1963 (1998 –)
Székhely	Molsheim
Vezetők	Ettore Bugatti (alapító)
Iparág	Autógyártás
Tulajdonos	Bugatti Rimac Volkswagen
Forma	société par actions simplifiée
Termékek	autók, repülőgépmotorok
Árbevétel	319 500 000 € (2021)
Alkalmazottak száma	297 (2016)
Anyavállalata	Bugatti Rimac Volkswagen
Bugatti Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 31′ 36″, k. h. 7° 29′ 59″48.52675556, 7.49968333
A Bugatti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bugatti témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A valaha patinás, különleges és nagy teljesítményű gépkocsikat előállító vállalat ma a Volkswagen Csoport egyik elitmárkája.

Története

Egy 1938-as Bugatti 57SC Atlantic

Bugatti EB110 (1996)

Bugatti Veyron egy tokiói kiállításon

A kezdetek

A cégalapító, Ettore Bugatti 1881-ben született Milánóban. A műszaki tudományok iránti fogékonysága már tizenéves korában nyilvánvalóvá vált, 1909-ben már saját vállalatot alapított Molsheim városában, ami abban az időben Németországhoz tartozott. A korai modellek kicsi, egyszerűen kezelhető járművek voltak, 800-1300 cm³ lökettérfogattal. Az első világháború alatt Bugatti kénytelen volt felhagyni az autógyártással, Franciaországban tervezett repülőgépmotorokat, csak 1920-ban tért vissza Molsheimbe, ám akkorra a város már francia fennhatóság alatt állt.

A háború után

1920-ban, a Milánoban Autókiállításon már szerepel a vállalat, a 20-as évek közepére pedig állandósul egy évi 100-150 darabos termelés, ami megteremti a lehetőséget Ettore számára, hogy új modelleket tervezzen és gyártson. Hírnevet mégis a versenypályákon szerez: a 35-ös típus, illetve különböző változatai az 1920-as években szinte csak dobogós helyezéseket értek el a Grand Prix versenyeken.

A leghíresebb modell

1926-ban egy óriási, soros, nyolchengeres, eredetileg repülőgépek számára készült 14 700 cm³-es motort építenek egy csaknem 5 méteres alvázra. Ez lett az első 41-es típus (más néven: La Royale). Háromfokozatú váltót szereltek rá, 200 lóerős teljesítményét a hátsó kereken át vitte az útra. Karosszériájának precíz kialakítása, utasterének fényűző kényelme vetélkedett az etalonnak számító korabeli Rolls-Royce, Packard vagy Duesenberg autókkal. A legyártott járművek pontos darabszámáról nincsenek pontos információk, valószínűleg hat darab készült el a 41-es szériából.

A világválság

A gazdasági világválság igencsak megviselte a luxusautókat előállító vállalatokat, így a Bugattit is. Kénytelenek voltak kisebb, egyszerűbb, vagyis olcsóbb modelleket gyártani. Ennek az érának a terméke a 40-es modell. Szerencsére az autó kitűnő mechanikáján nem spóroltak, a 40-es népszerű is lett: 800 darabot adtak el belőle.

Az utolsó modell

Az 1934-ben bemutatott 57-es modell már Ettore és idősebb fia, Jean Bugatti közös munkája. A kettős vezérműtengelyes 3200 cm³-es, nyolchengeres motort és a karosszériát is Jean Bugatti tervezte. A típus sikerét a számtalan versenygyőzelem mellett a híres Le Mans-i 24 órás diadal is bizonyítja. Az egyik pilóta Pierre Veyron volt, az ő tiszteletére nevezik a 2005-ben gyártott típust Bugatti Veyronnak.

A vég

1939. augusztus 11-én Jean Bugatti egy 57-es típus tesztelése közben halálos balesetet szenvedett Molsheim közelében. Ezt a veszteséget, illetve a második világháború pusztításait a vállalat nem tudta kiheverni, az autógyártást leállították. 1947. augusztus 21-én Ettore Bugatti meghalt, fiatalabb fia, Roland egyedül képtelen volt talpra állítani a romokban heverő gyárat. A céget 1963-ban eladták a Hispano-Suizának, majd teljesen eltűntek az autógyártók közül, folytatva a repülőgépalkatrészgyártást. A Snecma nevű francia cég 1968-ban szerezte meg először a Bugattit, majd később a Messier nevű vállalatot is. A két vállalat Messier-Bugatti néven 1977-ben fuzionált.

Feltámad a Bugatti márka

Romano Artioli olasz vállalkozó szerezte meg a Bugatti védjegyet 1987-ben, és megalapította a Bugatti Automobili SpA nevű céget. Az új cég egy Giampaolo Benedini által tervezett gyárat épített a Modena mellett lévő Campogallianóban.

1989-re Paolo Stanzani és Marcello Gandini, a Lamborghini Miura és Countach híres tervezői bemutatták a Bugatti újjáéledését megalapozó modell terveit. Az első befejezett, a valaha készült technikailag legfejlettebb modellként hirdetett modellt Bugatti EB110 GT-nek nevezték.

Az 1990-években néhány olasz illetve maláj befektető látott fantáziát a márka újraélesztésében, így készült el az EB-110, és az EB-112. 1998-ban a márkát megvásárolta a Volkswagen AG és néhány tanulmánymodell kiállítása után 2005-ben megkezdték a Pierre Veyron után elnevezett új szupersportkocsi gyártását. 2009-ben bemutatkozott a kabrió verzió GrandSport néven.

A Bugatti a Formula–1-ben

Év	Karosszéria	Motor	Gumi	Vezető	1	2	3	4	5	6	7	8	Pontok	WCC
1956	Bugatti Type 251	Bugatti nyolchengeres soros	Dunlop		ARG	MON	500	BEL	FRA	GBR	GER	ITA	0**	-**
				Maurice Trintignant					*

* Nem ért célba
** A konstruktőrnek járó díj (WCC, World Constructors' Championship) csak 1958-tól létezik

Források

A Bugatti honlapja

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Bugatti című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bugatti témájú médiaállományokat.

• Bugatti Automobiles S.A.S.
• Bugatti története