Bukovinai földikutya

Bukovinai földikutya
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Egéralkatúak (Myomorpha);
Öregcsalád:	Muroidea;
Család:	Földikutyafélék (Spalacidae);
Alcsalád:	Földikutyaformák (Spalacinae);
Nem:	Spalax; Guldenstaedt, 1770
Alnem:	Spalax;
Faj:	S. graecus;
Tudományos név
	Spalax graecus; Nehring, 1898
Szinonimák
	Spalax graecus graécus Méhely, 1909;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bukovinai földikutya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bukovinai földikutya témájú kategóriát.

A bukovinai földikutya (Spalax graecus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó faj.

Rendszertan szerkesztés

Két közeli rokona van, a kizárólag az Erdélyi-medencében élő mezőségi földikutya és a Havasalföldön (Olténiában és Munténiában) élt kihalt román földikutya. Előbbi akkor alakult ki, amikor a Kárpátok kiemelkedett és utána feltételezhető, hogy a kis földikutyák, amelyek jóval később jelentek meg ezen a területen - egyébként sokkal hatékonyabban kolonizálnak, mint a nagy földikutyák - nyomultak be a mostanra kettévált bukovinai és román földikutya elterjedési területére és jóval több, mint fél millió évvel ezelőtt a kis földikutyáknak a megjelenése ezen a területen elválasztotta ezt a két csoportot.^[2]

Előfordulás szerkesztés

A kontinens keleti részén - politikailag Moldovában, Romániában és Ukrajnában - honos. Erdélyben is őshonos. A föld alatt él.

Megjelenése szerkesztés

A szemét bőr fedi.

Életmódja szerkesztés

Tápláléka gumókból és gyökerekből áll. Az állat életmódjáról rendkívül elenyészőek az ismereteink, mivel ritkán merészkedik a külvilágba.

Jegyzetek szerkesztés

↑ Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 165-175 eredeti számozás 171-181 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. április 21. „Én ezt a fajt hiteles példányok alapján Bukovinából, Czernowitz környékéről ismerem, a honnan Zelinka egyet. tanár szívességéből két koponyát kaptam tanulmányozás czéljára. Ott a faj nagyon ritka, sőt talán már kihalófélben van. A két állatot, a melynek koponyáját vizsgáltam, Zelinka professzor értesítése szerint Czernowitztól délnyugatra, a Storozynetz felé eső dombokon fogták.”
↑ Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)

Források szerkesztés

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference, 3 (2005). Hozzáférés ideje: 2018. április 22.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Méhely, Lajos. A földi kutyák fajai származás- és rendszertani tekintetben. Magyar Tudományos Akadémia, 165-175 eredeti számozás 171-181 pdf számozása. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2018. április 21. „Én ezt a fajt hiteles példányok alapján Bukovinából, Czernowitz környékéről ismerem, a honnan Zelinka egyet. tanár szívességéből két koponyát kaptam tanulmányozás czéljára. Ott a faj nagyon ritka, sőt talán már kihalófélben van. A két állatot, a melynek koponyáját vizsgáltam, Zelinka professzor értesítése szerint Czernowitztól délnyugatra, a Storozynetz felé eső dombokon fogták.”

[2] Három a magyar igazság, avagy mit sikerült megtudnunk a hazai földikutyákról Kitaibel Pál óta. Állattani Előadások. Magyar Biológiai Társaság, 2018. február 1. (Hozzáférés: 2018. február 8.)

[1]

[2]