Bulić
Bulić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
| Bulić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 125 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 149 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 58′ 01″, k. h. 15° 43′ 59″Koordináták: é. sz. 43° 58′ 01″, k. h. 15° 43′ 59″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Zárától légvonalban 43, közúton 52 km-re, községközpontjától 12 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Bukovica tájegységen, a Benkovacról Skradinra vezető főút mentén fekszik.
Története szerkesztés
Bulić falu már a középkorban is létezett, a közeli Kožlovac várának uradalmához tartozott. Neve egykori birtokosának nevéből származik. Templomát Szent Katalin tiszteletére szentelték. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török. A török időkben a kožulova poljai plébániához tartozott. Első említése 1718-ban a polačai plébánia alapításakor történt. Templomának titulusát 1727 körül Szent Katalinról Szent Antalra változtatták.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 118, 1910-ben 188 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 86 százaléka horvát, 9 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Templomát a szerbek lerombolták, horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 147 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 118 | 0 | 130 | 130 | 180 | 188 | 269 | 229 | 265 | 311 | 332 | 311 | 270 | 251 | 172 | 147 |
Nevezetességei szerkesztés
Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma 1892 és 1894 között épült a középkori Szent Katalin templom alapjain. Harangtornyát 1928-ban építették. A bejárat mellett két kis ablakocska volt rajta. Oltára fából készült, rajta a szent szobrával, amely tiroli munka volt. Még a régi templomból hoztak át egy fából faragott oltárt a Kármelhegyi Boldogasszony képével, akit Remete Szent Antal, Szent Ferenc és egy püspök társaságában ábrázolt a művész. A templom megújítása 1988-ban kezdődött meg, a délszláv háború idején azonban a falut elfoglaló szerbek lerombolták. Újjáépítése 1999 és 2003 között történt.[2] A lišanei plébánia filiája.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Franjevci-split:Lišane - Povijest župe (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk szerkesztés
- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- A split ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A Zadarskilist cikke a templom újjáépítéséról (horvátul)
