Wikipédia

Burgenlandi horvátok

Burgenlandi horvátok vagy más néven gradistyei horvátok (horvátul: Gradišćanski Hrvati, IPA:ɡradiʃtɕanski hrʋaːti) horvát etnikai csoport, akik Burgenland tartományban, Nyugat-Magyarországon ill. Pozsonyban élnek és gradišćei nyelvet beszélnek. A gradistyei, gradišćanski elnevezés újnak számít, mivel az Ausztriához csatolt területet utóbb Burgenlandnak nevezték el, amely annyit tesz Várföld. A gradistyei név tulajdonképpen ennek tükörfordítása (grad=vár). A burgenlandi horvátok Ausztria 6 törvényesen (Volksgruppengesetz) elismert őshonos kisebbségi népcsoportjának egyike.[1]

Neveik szerkesztés

Először nyugat-magyarországi horvátok-nak, vagy fehérhorvátok-nak nevezték. Németül Wassercroaten volt a nevük, saját nyelvükön ezt Belihrvati-ként fordították. A fehérhorvát név azonban megtévesztő, ugyanis a középkorban a mai Szlovákia és Csehország területén élt egy fehérhorvát nevű népcsoport, de a hasonló név ellenére a tudósok egy része nem tartja a mostani horvátok közvetlen rokonainak.

Mivel Burgenlandot szokás Őrvidéknek vagy Felsőőrvidéknek is nevezni, ezért a horvát kisebbséget is olykor emlegetik őrvidéki horvátokként, a németes burgenlandi helyett.

Történetük szerkesztés

Horvátok betelepülése szerkesztés

 
A határőrvidék, ahonnan érkeztek a horvátok.

A 16. században kb. 100 000 horvát érkezett a mai Burgenland területére. A burgenlandi horvátok az 1530-as években érkeztek Kordun, Lika, Gornji Kotar, Una, Velebit vidékeiről, valamint részint Boszniából. Egy évtizeddel később Szlavóniából is vándorolnak ide emberek. Az előbbiek a čakav, míg az utóbbiak a štokav nyelvjárást beszélik. Pásztorháza község oklevél említi őket első alkalommal 1577-ben. A vándorlás oka a török háborúk volt.

A veszélyeztetett vidékekről új élet kezdete reményében érkeztek, mint "új ember". Az őket fogadó gróf Erdődy és a gróf Batthyány szintén rendelkezett horvátországi és Nyugat-magyarországi birtokkal. Ők népesítették be a Oszmán Birodalom melletti határvidéket. A horvátok mellett ekkor érkeztek német telepesek is, és kialakult a mai etnikai struktúra is.

A horvátok kisebb csoportja tovább költözött egészen a Bécstől keletre lévő Morva-mezőig, őket morva-mezői horvátoknak hívják. A csoport azonban az 1950-es évekre teljesen asszimilálódott.

Magyarosítás szerkesztés

A saját anyanyelvüket a szülőhazától elszakadva használták egészen a 19. század végéig. Újból csak a közlekedés fejlődésével alakult ki nagyobb érdeklődés és kulturális kapcsolat a horvátok között. A magyarosítási politika szűk lehetőséget adott a kapcsolatok fenntartására. 1907-ben került sor az új iskoláztatási törvény a Lex Apponyi bevezetésére. Ettől kezdve az alapfokú tanintézményekben is magyart tanítottak és a magyar tanárok igyekeztek kinevelni a gyerekekből a nemzetiségi tudatot. Az 1910-es népszámlálás alapján 110 helységben volt horvát népcsoport, ebből 60 római katolikus egyházú, 150 népiskolát és majd ennyi papot írtak össze.

Burgenland megalakulása szerkesztés

 
Szabadbáránd kétnyelvű táblája németül és horvátul

Az 1919-es Saint-germaini békeszerződés alapján Ausztria megkapta Moson vármegye, Sopron vármegye, Vas vármegye nyugati szélét. A horvátok által lakott terület kettészakadt a magyar és az osztrák oldalra, nagyobb tömb Ausztriába került. Megközelítőleg 50.000 fős lakosság került Ausztriához. A békeszerződés előírta a kisebbségek védelmét, a nemzetiségi nyelv tanítását az iskolákban. A valóságban azonban megindult a németesítés, és sokan vallották magukat németnek. 1929-ben megalakult a horvát Kulturális Egyesület (horvátul: Hrvatsko kulturno društvo, (németül: Kroatischer Kulturverein), amely a közhivatalokban erős érdekérvényesítő volt, lelkesítette a politikai pártokat. Alapvetően megváltozott a helyzet azonban a nyugat-magyarországi horvátokkal. Korábban egy közösséget alkottak a németül beszélő lakossággal, ami megfordult és magyar közösség vette őket körül. A Soproni népszavazásnál a horvátokat kettős célok vezérelték. A gazdák a csatlakozás ellen, míg a piacaikat féltő kereskedők és mellékterméket előállítók a csatlakozás mellett voltak. Az 1923-as népszavazásokat követően a határmódosítás során azonban a horvát lakosságú Szentpéterfa, Narda, Horvátlövő visszakerült Magyarországhoz.

Ausztriában a magyar nyelv kötelező tanulását a felváltotta a német nyelv oktatása. A horvát nyelvű és kevert nyelvű iskolákat a kicsiny és szegény önkormányzatok nem tudták fenntartani, ezért egyre több iskolát tartományi iskolával vontak össze. Így egyre kevésbé tudtak horvátul beszélő tanárt választani, a kötelező német mellett heti 5 órában tanultak csak anyanyelvet. Az asszimilációt erősítette a közepesnél magasabb végzettségű állások betöltésekor a német nyelv használata. A szociáldemokrata vezetésű önkormányzatok mind jobban hagyományos iskolájukat állami kezelésbe adták. A nyelvhasználatért folytatott harcnak csak a felszíne a tanári állások betöltése.

Nemzetiszocializmus idején szerkesztés

A trianont követő időszak gazdaságilag hanyatlást hozott Ausztriának, a magyarországinál sokkal nagyobb problémákkal, éhezéssel, kivándorlással. Az 1933-1945 közötti időszak két részre osztotta a horvátságot, egyik csoport inkább szeretett volna Magyarországhoz tartozni, a másik csoport új lehetőséget látott a Harmadik Birodalomban. Ezzel szemben a kisebbségek elnyomása követte az Anschlusst. Hitler Jugoszlávia lerohanása után létrehozta bábállamként a Horvát Szabadállamot, amely mindvégig szövetségese maradt, de a szövetségi viszony ellenére sem élveztek a burgenlandi horvátok semmilyen előnyt, érdekükben sem tett semmit a fasiszta Pavelić-rezsim.

A II. világháborút követően szerkesztés

A második világháborút követő időszak megerősítette a horvát kisebbség újjáéledő politikai és kulturális életét. A nácik asszimilációs politikáját felváltotta a gazdaság fejlődésével együtt a nyelv és kultúra virágzása. 1946-ban Lorenz Karall jelentős szerepet töltött be a népcsoport tudatformálásában, hiszen ő horvátként Szabadbárándról lett Burgenland vezetője. Akkoriban számos ellenséges vitát folytatott a kulturális egyesület és a szociáldemokrata többségű polgármesterek között a tisztán pártpolitika alapon, horvátellenességből hozott iskolákat érintő kérdésben. A horvátok többsége Karalban látta az Osztrák Néppárt (ÖVP) legjobb vezetését. 1947-ben Egyetem Horvát Kör alakítottak a horvát diákok (horvátul: Hrvatski akademski klub).

Horvátország önállóságával az öntudat is megerősödött, hogy immár saját hazát alkotó közösség részei lehetnek.

 
Hrvatske novine - gradišćei hetilap, alapítva 1910-ben

Ma a burgenlandi horvátoknak csak kis része, alig 20 ezer ember él Burgenlandban. A jobb megélhetési lehetőségek végett a nagyobb városokba települt a horvátok java része, a legtöbben Bécsben élnek, viszont jelentős csoportok vannak Graz és Salzburg városaiban is.

Burgenland 7 járása közül 6-ban találunk horvát lakosú települést, de egyik járásban sem alkotnak többséget. A legnagyobb arányban a Kismartoni járásban és a Felsőpulyai járásban élnek. Csajta községben például az arányuk 73%, míg a németeké csak 20%.

2003-ban adták ki a Burgenlandi horvát nyelv nyelvtana című könyvet.[2]

2012-ben már nem csak a településeket jelző táblák, hanem kétnyelvű községekre utaló, kereszteződésekben, körforgalmakban irányt jelölő német és horvát nyelvű táblákra cserélték a korábbiakat. A tartományban 25 ezer euró költséggel összesen 51 településen - 47 horvát ajkú községben - helyeztek ki útjelző táblákat, elsősorban másodrendű utakon, illetve magukban a községekben.[3]

Média szerkesztés

Mind a mai napig megjelenik az 1910-ben alapított Hrvatske novine hetilap, amely ma már ismét a határ mindkét oldalán lévő horvátság életét, eseményeit bemutatja. Eredeti neve Naše Novine volt, amelyet 1923-ban neveztek át mai formájába.[4] Crikveni Glasnik Gradišća néven 1946-ban Kismartonban adtak ki egyházi hetilapot. A Bécsi Horvát Kulturális Egyesület 1980 indította útjára Put című lapot, ami hat alkalommal jelentkezik évente. 1957-ben Glas néven a tanulók alapítottak újságot, majd 1969-től Novi Glas néven fut tovább.

1988 óta negyedévente jelentkezik a Glasilo című kiadvány.

Évente 10 alkalommal jelenik meg a Moj mali mini multi. Kiadója a ZORA a burgenlandi pedagógusokat tömörítő szervezet.[5]

A burgenlandi ORF televízió 1989 április 2.-a óta már heti rendszerességgel Dober dan Hrvati címmel félórás műsort sugároz. Az Osztrák Rádió burgenlandi stúdiója 1979 óta naponta jelentkezik tematikus magazin műsorral a horvát kisebbség számára.[6]

Közösségek szerkesztés

Híres személyek szerkesztés

Nyelv szerkesztés

 Bővebben: Gradišćei nyelv

A Győr-Moson-Sopron megyei és Vas megyei horvátok nyelve szintén a gradišćei, ide sorolják még a cseh nyelvtől befolyásolt morvaországi horvátok és szlovák hatásokat mutató a szlovákiai horvátok nyelvjárását is. Összesen 70 ezer ember beszélhet gradišćeiül, ⅔-uk Ausztria területén él.

Források szerkesztés

  • UJEVIĆ, Mate, 1934, Gradišćanski Hrvati, 2. Auflage. Zagreb (Jeronimska knjižnica 426)
  • BENČIĆ, Nikola, 1985, Novine i časopisi Gradišćanskih Hrvatov, Željezno (Knjiga XXXVIII Hrvatskoga štamparskoga društva)
  • BENČIĆ, Nikola, 1998, Književnost Gradišćanskih Hrvata od XVI. stoljeća do 1921, Zagreb (Prinosi za povijest književnosti u Hrvata. Autori i djela, knjiga VII.)
  • BREU, Josef, 1970, Die Kroatensiedlung im Burgenland und den anschlieβienden Gebieten, Wien: Verlag Franz Deuticke
  • HOLZER, Werner / MÜNZ, Rainer, 1993b, “Landessprachen: Deutsch, Kroatisch und Ungarisch im Burgenland”, in: Holzer/Munz 1993a, 19–85.
  • KINDA-BERLAKOVICH, Andrea Zorka, 2003, “Gradišćanskohrvatski prema hrvatskom standardu”, in: Neweklowsky, Gerhard (ed.), Bosanski-hrvatski-srpski. Aktuelna pitanja jezika Bošnjaka, Hrvata, Srba i Crnogoraca, Wien, 111–122 (Wiener slawistischer Almanach, Sonderband 57).
  • NYOMÁRKAY, István, 2000, Kroatističke studije. Zagreb: Matica hrvatska
  • NYOMÁRKAY, István, 2005, Rukopisne prodike iz Pannonhalme. Željezno / Eisenstadt: Znanstveni Inst. Gradišcanskih Hrvatov / Wissenschaftl. Inst. d. Burgenländ. Kroaten (Biblioteka gradišćanskohrvatske studije 4)
  • SUČIĆ, Ivo (glavni urednik) 2003. Gramatika gradišćanskohrvatskoga jezika, Željezno: Znanstveni institut Gradišćanskih Hrvatov

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gradišćanski Hrvati című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Burgenlandkroaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Bundesrecht konsolidiert: Gesamte Rechtsvorschrift für Volksgruppengesetz, Fassung vom 24.07.2017. (Hozzáférés: 2017. július 24.)
  2. ↑ Könyv kiadása. [2008. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
  3. ↑ Kétnyelvű útjelző táblákat helyeztek ki Burgenlandban
  4. ↑ Croat in Austria, (Horvátok Ausztriában). The Euromosaic study honlapja. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
  5. ↑ Mediale Versorgung. Wissenschaftliches Institut der Burgenländischen Kroaten honlapja. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
  6. ↑ Fernsehen und Radio. ORF Burgenland honlapja. [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 8.)

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Burgenlandi_horvátok&oldid=25558764”