Busóc (szlovákul Bušovce, németül Bauschendorf) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. A 20. század elején nevét Busafalvára magyarosították, de a község tiltakozására 1907-ben ismét Busóc lett.

Busóc
Bušovce street.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Rang község
Polgármester Daniel Jurek
Irányítószám 059 93
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám KK
Népesség
Teljes népesség307 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság594 m
Terület9,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Busóc (Szlovákia)
Busóc
Busóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 13′, k. h. 20° 29′Koordináták: é. sz. 49° 13′, k. h. 20° 29′
Busóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Busóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Késmárktól 12 km-re északkeletre a Poprád-folyó bal partján fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Területe már a korai kőkorban lakott volt. Az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népe, a bronzkorban a hallstatti kultúra népe élt ezen a vidéken. A falu a Sztragar nevű erdőben keletkezett, amikor 1286-ban a Sváby család őse kapta IV. Lászlótól adományba. 1345-ben "Bussundorf" néven említik először, ekkor már plébániája is volt. 1348-ban "Busson"1564-ben "Bauschendorff" alakban tűnik fel. A szepesi káptalannak fizette a tizedet. 1787-ban 81 házában 589 lakos élt. 1828-ban 98 háza és 730 lakosa volt. Lakói vászonszövéssel foglalkoztak, a faluban 1940-ig szeszgyár is működött.

Vályi András szerint "Busócz. Bausendorf, Busovcze. Népes tót falu Szepes Vármegyében, birtokosai Szent Iványi, és Görgei Uraságok, fekszik Forbergnek szomszédságában, földgye középszerű, legelője és fája kevés, földyeinek[!] 3/4 része soványas; de mivel keresetre jó módgyok van, második Osztálybéli."[2]

Fényes Elek szerint "Busócz, Bauschendorf, német falu, Szepes vmgyében, a Poprád bal partján, ut. p. Késmárkhoz északra 1 1/2 mfdnyire, egy térségen: 231 kath., 820 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. – Van egy kastélyja, melly a Badányi uraságé, több nemes udvara, korcsmái; fában szükséget szenved; gyolcsot sokat sző és fejérít. A falu körül több apró dombok látszanak, mellyek hunhalmoknak neveztetnek, s az a vélekedés, hogy a rómaiak itt ütköztek meg a hunokkal. F. u. Badányi, Szepesházy nemzetségek. " [3]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

NépességeSzerkesztés

1880-ban 530 lakosából 56 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 502 lakosából 45 szlovák és 7 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 503 lakosából 74 szlovák és 14 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 441 lakosából 52 szlovák és 24 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 405 lakosából 24 csehszlovák és 9 magyar volt.

1930-ban 455 lakosából 171 csehszlovák volt.

1991-ben 316 lakosából 308 szlovák volt.

2001-ben 315 lakosából 313 szlovák volt.[4]

2011-ben 313 lakosából 288 szlovák volt.

Neves személyekSzerkesztés

  • Itt született 1919. szeptember 28-án Gergelyi Ottmár szlovákiai levéltáros.

NevezetességeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés